Azon gondolkodtunk, hogy mióta lehet Orbán Viktor Grác-pozitív? Meggyőződésünk, hogy a csodacsatárt már csak a gyógyszerek tartják egyben. Nem csak azért, mert tőle ugyan már megszokottan, de mégis csak hülye módon viselkedik, amikor úton-útfélen mániákusan nyalogatja a szája szélét. Hanem még inkább amiatt, mert érthetetlen, hogy mi sarkallja arra, hogy kap valami bődületes marhaságot leírva, amiről valószínűleg ő maga is tudja, hogy tömény baromság, mégis vígan előadja azt.

Ez történt csütörtökön is, amikor a Széchenyi kártya 15 éves fennállása alkalmából rendezett Kavosz eseményén fejtette ki a véleményét az ország gazdasági fejlődésével kapcsolatban. Ez megint az a pillanat volt, amikor a tények sem tudták megingatni abban, hogy fejjel rohanjon a falnak. Ilyen eseményekből egyre több van egyébként. Orbán minden gondolkodás nélkül, kósai mélységeket megszégyenítően tette a rendkívül “színvonalas” megállapításait. Akinek van türelme hozzá, és nem nyel félre az orbáni öntudattól, az itt megnézheti:

https://youtu.be/lRV7EHpqgM8

Mi azért kiemelnénk a legabszurdabb részt, amikor Orbán arról beszél, hogy szó sincs arról, hogy a magyar gazdaság az európai uniós támogatások miatt fejlődik. Szerinte ugyanis csak magunknak, azaz egész pontosan a Fidesz kormánynak köszönhetjük a növekedést:

“Van egy aktuálpolitikai-gazdasági vita is Magyarországon, ami ugyan színvonaltalan, de ettől még széles körben elterjedt (a minőség és a dolgok elterjedtsége nem áll szoros összefüggésben egymással, ez a nézetekre is igaz, nem csak a silány termékekre), ez pedig az, hogy a magyar gazdaság csak azért fejlődik, mert európai uniós támogatások állnak rendelkezésre.

Azért idézem ezt ide, mert 2000-ben úgy emlékszem, hogy nem álltak rendelkezésre európai uniós források, mert nem voltunk tagjai az Európai Uniónak, ehhez képest az államadósságot valahogy mégiscsak lebirkóztuk az 53%-os szintre, volt olyan félévünk, amikor volt 6%-os gazdasági növekedésünk, és ki tudtunk találni olyan termékeket, amelyek lökést adtak a magyar gazdaság fejlődésének.

Azért nevezem színvonaltalannak ezeket az érveléseket egyébként, mert hogyha a pénzügyminiszter számai pontosak, akkor a magyar költségvetés az körülbelül lehet 18 ezer milliárd forint, az eu-s támogatások meg lehetnek 1000-1500 milliárd forint nettóban számolva.”

Orbán később hozzáfűzte azt is, hogy “a két nagyságrend jól mutatja, hogy nem szabad engednünk, hogy a mostani gazdaságpolitikai sikereket külső tényezőknek tulajdonítsa bárki, mert akkor elveszítünk egy fontos fölhajtó erőt, az elvégzett munkánk sikeréből fakadó fölhajtóerőt.

Szerintünk meg legközelebb a matematika ellen kéne fülkeforradalmat indítani. Ennek hiányában pedig valaki szólhatna Orbánnak, hogy az 1500 milliárd a 18 ezer milliárdnak több, mint 8 százaléka. Minden túlzás nélkül a GDP 8 százalékos csökkenését pedig már gazdasági katasztrófának szokták aposztrofálni. Egyébként annyira stabil az ország gazdasága, hogy ha netalántán az Audi, a Mercedes és a Suzuki gyárakban végigsöpör egy szimpla influenzajárvány, akkor simán letérdel tőle a magyar gazdaság.

Úgy tűnik, hogy Orbán soha sem hallott arról a tanulmányról, amit a kormány rendelt meg a KPMG-től és a GKI-től. Ebből egyértelműen kiderült, hogy bizony Brüsszel nélkül összeomlott volna a magyar gazdaság. Szerintünk nemzetünk fényes csillaga semmilyen tanulmányt nem olvasott az egyetem óta. Teljesen biztosak vagyunk abban is, hogy a későbbiekben sem fog egyet sem. Neki elég az is, ha a Németh-Kósa-Matolcsy trió “teszi rendbe” a fejében a félreértéseket.

Alapmű a gazdasági mutatók javításához. (Forrás: Internet)

A kormány által megrendelt, fenti tanulmányból azonban érdekes következtetéseket lehet levonni. “Az uniós támogatások tartották a víz felett a magyar gazdaságot az első, 2007-2013-as uniós költségvetési ciklusban. A támogatások nélkül csökkent volna a GDP és az ország nem került volna ki a túlzottdeficit-eljárás alól sem. A beáramlott 14 ezer milliárd forint támogatás ellenére a magyar gazdaság versenyképessége romlott, a munkaerő elvándorolt” – foglalta össze a tanulmány megállapításait a Napi.hu.

A tanulmányban az elemző cégek kiemelték azt is, hogy a magyar gazdaság kórosan függ az uniós támogatásoktól. A lakossági fogyasztás ebben az időszakban 5,3 százalékkal csökkent, de uniós források nélkül 11 százalékkal esett volna vissza. A beruházásoknál pedig a befektetések a bőséges uniós támogatások ellenére is csak 2,8 százalékkal nőttek, enélkül viszont 31,3 százalékos lett volna a visszaesés.

Továbbá kiderült az is, hogy megfelelő koncepciók hiányában zajlott a pénzköltés. Valamint pont a legfontosabb területekre, olyanokra, mint az oktatás, az egészségügy, a kutatás-fejlesztés, a munkavállalók képzése és itthon tartása jutott a legkevesebb ráfordítás. Holott ezek nem csak átmenetileg, de hosszú távon is javítanák az ország versenyképességét.

A GKI és a KPMG arra a következtetésre jutott, hogy 2007 és 2013 közötti a foglalkoztatás 280 ezer fővel emelkedett, de uniós pénz nélkül ez csak 105 ezer fős bővülésre lett volna elég. Ezzel párhuzamosan Magyarország versenyképessége mégis jelentősen romlott a régiós országokhoz képest: míg 2006-ban a World Economic Forum felmérése szerint a 12 csoportból álló versenyképességi listán Magyarország 7 csoportban az első vagy a második helyen szerepelt, addig 2016-ban 10 csoportban az utolsó helyre került.

Lényeges megjegyezni, hogy a legtöbb ország talán száz évente egyszer, ha kap olyan esélyt, ami elérhetővé vált Magyarország számára is az EU-s csatlakozással és az ahhoz tartozó támogatási rendszerrel. A 2004-es csatlakozás óta szó szerint annyi pénz áramlott be az országba, amiből egy új világot lehetett és kellett volna építeni. Haszontalanul elpazarolt idő és pénz. Nem más ez, mint szánalmas teljesítmény.

A II. világháború után, 1948-1952 között a nyugat-európai országok egy a Marshall-terv keretében szétosztott pénzügyi támogatásaihoz jutottak Amerika finanszírozásával, hogy újraépítsék, fejlesszék a háború során leamortizált gazdaságukat. Ezzel egyébként 1951-ben már az 1938-as termelés 135%-át érték el, miközben az NSZK-ban is megvalósult az úgynevezett “német gazdasági csoda.”

Az EU-s támogatás, amit a legutóbb csatlakozó kelet-európai országoknak juttatott az EU, nagyságrendileg a Marshall-terv pénzügyi segélyéhez lehet hasonlítani. Annak idején ugyanis ezzel alapozták meg a jóléti államokat. Felmerül a kérdés, hogy mi mit alapoztunk meg? Úgy tűnik, hogy semmit. Ugyanis a pénz el lett pocsékolva, nagy része pedig már le lett nyúlva.

Az Orbán és Fidesz féle fejlődés, magyar módra. Temethetjük a magyar demokráciát. A jelentésből egyértelmű, hogy a magyar alkotmányosság és a jogrendszer alapvető változáson ment át mióta a Fidesz kormány van. A jelentés itt olvasható, magyarul meg itt. (Forrás: A német székhelyű Democracy Reporting International)

Az elmúlt 13 évben Európa egyik  legélhetetlenebb, legkorruptabb és legnyomorultabb országát sikerült összehozni. Magyarországon létrejött egy új gazdasági “elit”, azaz  megerősödött az oligarchikus rendszer. Ugyan deklarált cél volt a szuverenitás növelése, mégis ehelyett sikerült újra létrehozni és felturbózni az Oroszországtól való függést.

Állami szintre emelkedett a korrupció. Ezzel egyidejűleg a fékek és ellensúlyok rendszere is elbontásra került, minden létező és korábbi kontrollt a Fidesz-KDNP maga alá gyűrt és kivéreztetett. Az ügyészség is már a “zsebben”, a NAV élén egy ostoba báb ül, és a bankszektor idegesítően nagy része nettó kifizetőhellyé vált, méghozzá “baráti kézben”.

Jelentőssé vált a külpolitikai elszigetelődés: mára már egyértelmű, hogy a keleti és déli nyitás is totális csőd, ugyanis működőképes tőke és valódi beruházások szinte egyáltalán nem érkeznek az országba. Elszórtunk 14 ezer milliárd forintnyi uniós támogatást legfőképpen a semmire, no meg a haverok zsebébe, akik közül még senki sincs a rácsok mögött. Szügyig gázolunk stadionokban, ezek kecskelegeltetéshez a legideálisabbak a magyar futball színvonalát tekintve.

Mindezek mellett a fiatalok, de egy ideje már az idősebbek is fénysebességél hagyják el az országot. Ami a felsőbb körök szerint nem gond, hiszen Orbánék milliárdosok lettek és megmentették a keresztény kultúrát a betolakodó, muszlim “hordáktól”. Magyarország egy kómás beteg a lélegeztetőgépen, és most épp arra várunk, hogy 2022-ben lekapcsolják a lélegeztetőgépet az áramhálózatról. Egyébként itt van egy egész jó összefoglaló az utóbbi 100 évről, amiben az idáig vezető okokat is fejtegeti a szerző. Tényleg érdemes elolvasni.

Attól tartunk, hogy a kormány által megrendelt tanulmány is megerősíti, hogy valóban meg kell állítani Brüsszelt! Ugyanis az EU-s pénzek nélkül már valószínűleg 4-5 éve túl lennénk az államcsődön, börtönbe vágtuk volna, rosszabb esetben pedig fellógattuk volna az összes felelőst és már kifelé jönnénk a gödörből. Nem pedig szabadesésben közelítenénk a Föld legmélyebb pontját.

Egy kis kitekintő, hogy a Fidesz kormányzás vajon milyen mértékben füstöl(het)te el az EU-s pénzeket:

Kétségünk se legyen afelől, hogy ha Orbánék már az utolsó rozsdás szeget is kifacsarták az országból, akkor majd szétrajzanak a szélrózsa minden irányába. Egész biztosan előnyben részesítik majd a kiadatási egyezménnyel nem rendelkező országokat.

A sok nosztalgikus, narancshályogtól szenvedő szavazójuk pedig majd évtizedekig fogja őket visszasírni, hogy “bezzegorbánalatt” épült díszkővel kirakott főtér meg kerítés. Ja és vót focipálya is.







Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)