2024, november24, vasárnap
KezdőlapMagyarországSemmi mértéktartás, kinyílnak a kripták, nem tudnak ezek megváltozni

Semmi mértéktartás, kinyílnak a kripták, nem tudnak ezek megváltozni

-

Megjósolhattuk volna, hogy a fékezett habzású katarzis sem tart sokáig a budapesti főpolgármesteri győzelem után. Kezdődött Tarlós díszpolgári kinevezésének javaslatával, végkielégítése megduplázásával, amit senki nem kért és nem várt el, ugyanakkor rendkívül rossz üzenete van. Mintha az ellenzéki „összefogás” megválasztott főpolgármestere a Fidesz embere lenne, aki kitünteti fideszes elődjét. Még jó, hogy a húsz éven át főpolgármester Demszky Gábor is bekerült Tarlós mellé, ez már nem is tetszett Orbánnak. De az ellenzék szavazóinak sem, hogy mit keres Demszky mellett Tarlós, Orbán bábja?

A kormányülésre való elsietett szaladgálás, Orbán füttyére való canossajárás, amely kifejezi, hogy a főpolgármester alázatosan tudomásul veszi, hogy alárendelt és kiszolgáltatott szerepben van a kormánnyal, pontosabban Orbánnal szemben. Semmi méltóság, semmi tartás, semmi ellenállás, semmi önállóság. Szó nincs arról, hogy a megszerzett Budapest az ellenzék erős vára és főhadiszállása legyen az önkény rendszerével szemben. Karácsony Gergely belesimul a rendszerbe, és alázatosan felkínálja magát erre a szerepre. Konstruktív ellenzéki Budapest – ez Orbán legszebb álma.

De még ezeknél is kiábrándítóbb, hogy amint van egy kis konc, azonnal jönnek vissza a régi sakálok, a bukott szoci politikusok, élősködők, akikről az elmúlt kilenc évben semmit nem hallottunk. Kisujjukat nem mozdították azért, hogy Orbán rendszere megrendüljön vagy megbukjon. Lapítottak valahol megbújva, igyekeztek észrevétlenek maradni, nehogy Orbán elkezdje piszkálni őket. De amint pozíciókat szerzett az ellenzék, azonnal előkerültek. Még azt a hazugságot is a képünkbe nyomják, hogy „őket az ellenzéki összefogás kereste meg”, és rájuk mindig lehet számítani, ha egy potyaállás leesik, ahonnan rálátás van a pénzre és simlis üzleti manőverek lehetőségeire. Ezért a nem létező „felkérésre”, legyőzve ellenérzéseiket, „örömmel mondtak igent”.

Ez az a pillanat, amikor az Orbán-rendszert utáló demokrata azt mondja, hogy „ha levágják mindkét kezemet, akkor sem szavazok soha többet ezekre”. Nincs ezekben semmi mértéktartás, felelősségérzet, nincs semmi mértéktartás és visszafogottság. Önkritikáról nem beszélve. Nem számít, hogy mi lesz a fogadtatása, mi lesz a következménye, ha az emberek azt látják, hogy ez egy ugyanolyan banda, mint a másik, és nem érdekli őket semmi más, csak a pénz és a hatalom. Ha Orbán megbukna, az olyan lenne, mint amikor éjjel kinyílnak a kripták, és kilépnek belőlük a vámpírok, hogy az éjszaka leple alatt járják a várost és szívják a vért, ahonnan lehet. Ezt látva mondja az egyszerű magyar ember, hogy akkor már inkább ezek. Ezek legalább arra méltatják az embert, hogy hazudjanak neki. De Draskovics Tibor az életben soha emberszámba nem vett senkit, és soha nem érezte úgy, hogy mondania kellene néhány emberi szót azoknak, akik fölött hatalmaskodik és osztogatja a pénzüket.

Ellepték a régi potentátok, egykori bukott politikusok a fővárosi cégek testületeit, az igazgatósági tanácsi, felügyelő bizottsági tisztségeket. Felveszik a pénzt, ezekből a pozíciókból építgetik újra az üzleteiket. „A rossz emlékű BKV Zrt. felügyelőbizottságába bekerült az MSZP egyik volt pártigazgatója.” Ez a mondat elég ahhoz, hogy értelmes ember soha, de soha ne szavazzon ezekre a korrupciótól húsz éve bűzlő, és megváltozni képtelen, áldozatra, felelősségre nem hajlandó pártokra és politikusokra. A megbukott Gyurcsány-kormány volt miniszterei, akiket az elmúlt kilenc évben csak a történelem sötét lapjairól ismertünk, újra pozícióba kerültek, pénz közelébe. Hát nincsenek új emberek? Fiatalok? Tiszták? Becsületesek? Nem lehet egyetlen telefont sem letenni, amikor ezek a dögkeselyűk bejelentkeznek? Csak ők vannak?

Elképzeljük, hogyan égtek a vonalak, amikor kiderült, hogy Karácsony nevén az álellenzék pártjai átveszik a fővárost. Ferikém, Pityukám, Józsikám, Bélám, itt vagyok, számíthatsz rám, remélem, gondoltok rám. Gizikém odaszólnál? A nevek fiktívek. Karácsony Gergelynek ehhez nincs egy szava? Ez őt is lejáratja, őt is hitelteleníti. De még bennünket is, akik az Orbán-rendszer ellenfelei vagyunk. Ezek vagyunk mi? A Momentum hogyan engedheti ezt meg? Hogyan állhat szövetségben ezzel a letűnt szoci mutyivilággal? Magyar György az általunk képviselt értékek arca? Ez a mi különb, az Orbántól más értékrendünk? Ezt kínáljuk Orbán helyett? Amikor ők ezt meglátják, röhögnek, és megnyugodnak, hogy a NER-t mégis létre kellett hozni. Ezekkel szemben mi is létrehoznánk valami hasonlót, csak nem fasisztát.

Lassan érthetővé válik, miért fogadta ilyen nyugodtan Orbán Budapest elvesztését. A következő választás előtt meg akarta mutatni, kik váltanák őt. Hadd lássa a magyar nép, kik állnak ugrásra készen, kik képviselik vele szemben a jogállamiság és a közéleti tisztaság, a szakértelem és az emberi tisztesség programját. Még nem telt el egy hónap, és már hányni lehet tőlük, mi lesz itt a parlamenti választásokig? Orbánnak semmit nem kell tennie, csak hagyni, ahogy ez a gátlástalan banda elkezd működni. Aztán rájuk küldi Poltot, és lesz miért. A világ legnagyobb tolvaja, aki egy egész államot lopott el, bebizonyítja, hogy az ellenzéke mennyire korrupt.

Vége a fővárosi győzelem katarzisának. Nem mintha olyan nagy lett volna, de még ennek is örülne az ember, amikor naponta megalázzák. S ezekre sem lehet úgy tekinteni, mint a sajátjainkra, akikre büszkék lehetünk. A régiek előre toltak néhány új arcot, mert ők vállalhatatlanok, és beült a régi banda. Mert Draskovics és társai mögött egy egész hálózat van. De ha nem tesznek semmi rosszat, ezeknek a neveknek üzenetük van. Rossz üzenetük. Ez éppen elég ok arra, hogy helyettük új emberek legyenek. Tényleg nincs senki más, aki alkalmas lenne? Budapesten nincs ezekhez mérhető alkalmas ember? Ne má’.

Nincs itt semmi remény. Ebből az országból tényleg menekülni kell. Nem értjük, miért kellene minden rossz és döglött, bűzlő ügyre igent mondani és lelkesedni, mert ezek a „mieink”. Kiábrándító, mintha nem lehetne ezt másképp csinálni. Most majd megint két részre oszlik a maradék demokratikus tábor: azokra, akiknek vannak elvárásaik, és azokra, akik elvárják a hurráoptimizmust és szemet hunynak minden fölött, és ezt elvárnák másoktól is. Tudomásunk szerint ez a mentalitás vezetett Orbán fasiszta rendszeréhez. Most, akik a „bandában” akarnak maradni, egyet kell érteniük mindennel. Ha „mi”, demokraták vagyunk a hatalomban, legyen az bármilyen korlátolt hatalom is, legyen vége az újságírásnak, az eszünket az előszobafogasra kell akasztani.

Vannak, akik semmiből nem tanulnak. Kezdődik minden elölről. Bírálni csak Orbánt szabad. Ez a bukás biztos receptje.







Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések