/

Soha nem volt magyar iskolákban homoszexuális propaganda, LMBTQ aktivisták soha nem jártak iskolákba

21 perc olvasási idő
4

Egy tanár és egy óvónő levelét közöljük, amelyekben mindketten leírták, hogy a szexuális felvilágosítás mit tartalmaz a magyar iskolákban, kik és hogyan tarthatják, illetve sem iskolában, sem óvodában nem jelentek meg soha az LMBTQ aktivistái, nem is thetnék meg, és Magyarországon soha, sehol nem tartottak sem iskolában, sem óvodában homoszexuális propagandát, soha nem esett szó nemváltásról, a nemváltás népszerűsítéséről nem beszélve.

A Kolozsvári Szalonna című független online újságban megjelent hosszú levelében Butola Zoltán középiskolai tanáe, volt igazgató, így mutatkozott be: “38 éven át tanítottam nagyvárosi, illetve kisvárosi/vidéki középiskolákban, illetve dolgozhattam a közoktatás-irányításban, 2004-2019-ig igazgatóként is. Fejér megye talán minden középiskolájában megfordultam értekezleteken, vizsgaelnökként vagy szakértőként. Soha nem tapasztaltam, s nem is hallottam olyasmiről, hogy bármilyen szervezet, csoport vagy személy próbálkozott volna szexuális tartalmú vagy homoszexuális jellegű propagandával, vagy bármilyen olyan tevékenységgel, ami ehhez a témához kapcsolható. Három olyan dolog történik, történhet az iskolákban, ami ehhez a témához tartozik.”

Butola Zoltán ezután leírja, hogy a témához kapcsolódóan mi zajlik Magyarországon a középiskolákban:

I. A szerelem, erotika, szex, mint téma a tanítási órákon

A biológia órákon a szaktanár a hivatalos tananyag részeként, illetve azt kiegészítve beszél a nemiségről, a szexről, vagy bemutat olyan anyagokat (pl. videók, filmrészletek), amelyek segítenek jobban megértetni a tanulókkal, hogy mi történik velük az adott életkorban, illetve elfogadtatni azokat a dolgokat, amelyek a kamaszkor velejárói (menstruáció, spontán magömlés stb.). Ide kapcsolódik még (főleg) a történelem- és irodalomórákon a nemi szerepek taglalása (pl. az ősközösség időszakában a nemenkénti munkamegosztás kialakulása, a monogám házasság intézménye létrejöttének magyarázata, vagy a rokonházasságból adódó problémák egyes uralkodócsaládokban, a világ- és magyar irodalom teljes szerelmi lírája és epikája az Énekek énekétől a Falusi randevún át az Ódáig, az Íliásztól a Dekameronon át Az arany emberig és tovább. Mindehhez hozzájön még ha pl. művészettörténet keretében elemzik az indiai templomok erotikus szobrait, Bosch Gyönyörök kertjében c. táblaképét, vagy Huszárik Zoltán Szidbád c. filmjét. Megemlítem még a vallástörténeti, akár hittanórákat is, hiszen Ádám és Éva, Szodoma vagy akár Jézus fogantatásának története nehezen képzelhető el úgy, hogy a szexualitásról ne essen szó. A felsoroltak mind-mind a szerelem-erotika-szex háromszögében találhatók. S ezen tananyagokhoz egyébként számos kiváló médiatartalom áll rendelkezésre, amely a tanári magyarázat kiegészítéseként az iskolákban igen elterjedten használatos, elősegítve az adott téma jobb megértését, elsajátítását.

“II. Kik jöhetnek be az iskolákba szexuális felvilágosítást tartani?

A második kérdés röviden megválaszolható. Az iskolákba az igazgató engedélyével jöhet be „bárki” szexuális felvilágosítást tartani. Ennek a mechanizmusa a következő: Az osztályfőnöki órák tematikájában kötelező elemként vagy ajánlásként szerepel a szexuális felvilágosítás. Ez nemcsak elfogadható, hanem kívánatos is középiskolás életkorban, különösen azért, mert a szülők egy része kifejezetten az iskolára hagyja ezt a feladatot, egymástól pedig sok ostobaságot is hallhatnak a diákok. Tapasztalataim szerint háromféle megoldás alakult ki e tevékenységre az idők folyamán.

  1. Ha az osztályfőnök felvállalja, akkor ő megtartja ezeket az órákat, esetleg előre felkészülő tanulók segítségével, illetve vonatkozó médiatartalom levetítésével. Koedukált osztályokban jellemzően külön-külön a lányoknak és a fiúknak. Ez a fajta bátorság az osztályfőnök részéről nagyon ritka.
  2. Felkéri a biológiatanárt, aki hasonló szisztémával tartja meg ezeket az órákat. Ez is nagyon ritka.
  3. Az igazgató tudtával és beleegyezésével meghívnak egy külső előadót, háziorvost vagy nőgyógyászt, aki szívességből vagy némi tiszteletdíj ellenében, általában tanári jelenlét nélkül, de nemenként külön-külön tart órát a témáról. Ez a legáltalánosabb, nyilván nem véletlenül. A tanár nélküli órákon a diákok bátrabban mernek kérdezni, egyszerűen őszintébbek egy orvossal ebben a témában, ami teljesen érthető is. Ráadásul egy praktizáló orvos példái gyakran a gyakorlatából származnak, tehát hitelesebbek, mint a tanárok esetleg szégyenlősen elmondott tankönyv-ízű mondatai.

Olyasmit, hogy ezeken az órákon, foglakozásokon valaha témaként vagy kérdésként felmerült volna a homoszexualitás vagy a nemváltás ügye, vagy bármilyen „propaganda”, magam soha nem tapasztaltam és nem is hallottam. Ezen órák tartalmának meghatározó része a felelős szexről szól, a védekezés fontosságáról, illetve arról, hogy az érzelem nélküli szexuális kapcsolat egy kamasz esetében egyértelmű zsákutca, s az előadó (bárki legyen is az), arról győzködi őket, hogy nem maradtak még le semmiről, s csak akkor létesítsenek szexuális kapcsolatot, ha érzelmileg is felkészültek rá.

Fentiek alapján tehát értelmezhetetlen számomra (is) az, hogy „kiskorúak számára szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be”, vagy „gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak” – ilyesmi egy iskolában egész egyszerűen nem történhet meg.

III. A pedagógus iránti bizalom

A harmadik eset, amikor „hivatalosan” szóba kerül a szexualitás, vagy annak valamilyen problémája, következménye az iskolában, amikor egy tanuló a problémájával a tanárához (ahol van: az iskolapszichológushoz) fordul, jellemzően tanácsért. A faképnél hagyott szerelmesek, a teherbe esett lányok vagy a meleg/leszbikus tanulók esetei. Gyakran hamarabb tudja meg a „kedvenc” tanára a gyereknek, hogy terhes lett, vagy rájött, hogy saját neméhez vonzódik, mint a barátai vagy a szülei. Terhesség esetén a további cselekvés végig gondolását segítheti a pedagógus, s véleménye, tanácsai nyilván függnek az adott körülményektől. Mindkét végkifejlettel találkoztam a praxisomban, voltak, akik megtartották, s voltak, akik elvetetni kényszerültek (utóbbi esetben jellemzően erőteljes szülői nyomásra) a magzatot. Meggyőződésem, hogy a pedagógusnak nem feladata, de nem is szerencsés, ha ítélkezni akar ezekben az esetekben, segítse hozzá a diákját, hogy vegyen figyelembe minden körülményt, lehetőséget, küldje el orvosi, pszichológiai tanácsadásra. Ennyi, amit tehet, s amit meg is kell tennie.

A homoszexualitás kérdése az iskolában a meleg/leszbikus diákok számára óriási, és gyakran megoldhatatlan probléma. A meleg/leszbikus kamaszok, miután felismerni vélik szexuális irányultságukat, a szégyenérzet és az önvád Szkülla és Kharübdisze között őrlődnek, jellemzően évekig. Valamennyien titkolják, rejtegetik „másságukat”, legtöbbjükről a középiskolás éveikben nem is derül ki, hogy saját nemükhöz vonzódnak, legalább is az iskolában. Egy nagyváros nyilván több lehetőséget ad számukra, hogy hasonló sorsú fiatallal találkozzanak, de kisvárosban szinte elképzelhetetlen azonos nemű partnerrel kapcsolat kialakítása. Tapasztaltam olyat is, hogy az illető „gyorsan” elkezdett egy lánnyal randizni, amikor meggyanúsították, hogy meleg (természetesen nem ezt a szót használták rá…). A kamaszoknál kegyetlenebb kínzók, csúfolódók, szekírozók, megalázók a másság esetében nem igen vannak. S ezt pontosan tudják a potenciális céltáblák is, ezért rejtőzködnek, tagadnak, hazudnak. S jellemzően a pedagógus sem tud mást tenni, mint azt a tanácsot adni, hogy amíg iskolába jársz, addig rejtőzködj, mert kicsinálnak, lelkileg, rosszabb(?) esetben fizikailag is összetörnek az osztálytársak, „barátok”, akikről azonnal kiderülne, hogy „ja, egy buzival nem barátkozom!” S igen, volt, akiről kiderült, s bizony, másik iskolába kényszerült, jó messzire, ahova talán nem jut e a hír, vagy hátha toleránsabb a közösség.

Nos, ez a valós probléma ezen a területen az iskolákban, s nem a „homoszexuális propaganda”, vagy a „nemváltás várható dömpingje”.

S az viszont nagyon-nagyon szomorú, hogy egy ország kormányzata erre a rendkívül kiszolgáltatott, számszakilag alig számottevő kisebbségre festette fel a célkeresztet.

Én szégyellem magam helyettük.”

Eddig a Fejér megyei középiskolai tanár, volt igazgató, közoktatás-irányításban dolgozó szakember leírása. Szó nincs semmi olyasmiről, amit Orbán a pedofiltörvénynek indult homofóbtörvénybe íratott, és amiről népszavazást akar tartani. Nem létező dologról beszélnek, nem létező dolgot tiltanak és nem létező dologról tartanak népszavazást. Ez azt jelenti, hogy az egész nem más, mint uszító gyűlöletpropaganda. Akik nincsenek az iskolák közelében, azok elhiszik, hogy ilyen “veszélyek” leselkednek a gyerekekre. Orbán a gyerekeket használja fel gyűlöletpropagandára.

A másik pedagógus egy óvónő, akinek levele az “Ellenzéki összefogással új kormányt” Facebook csoportban jelent meg. Az óvónő egyértelművé tette, hogy a magyar óvodákban soha nem járt senki, hogy homoszexuális propagandát tartson vagy a nemváltást népszerűsítse. Ezek örültségek, egy őrült rendszer, egy hataloméhes diktátor gyűlölködő uszításai.

Ezt írta az óvónő: “40 évig óvoda pedagógusként dolgoztam egy pécsi óvodában. Egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy LMBTQ aktivisták akarták volna átlépni az óvoda kapuját, hogy ott előadást akartak volna bármiről is tartani. A 3-6 éves gyerekek egészséges ösztöne a saját testük megismerése és egy óvodai csoport életében természetes, hogy találkoznak a másik nem másságával is. Az óvónők ismerik és teljesen jól kezelik is ezt a tényt. Felháborítónak tartom, hogy KORMÁNYUNK HÜLYESÉGE mekkora károkat okoz emberek fejében. Tudom, az alacsony IQ-jú emberek megvezetése nem nehéz. Ezért történhetett meg, hogy ez az újabb konzultáció mennyire megtévesztő a tanulatlan emberek tudatában. Két dolgot homogenizált a kormány egyetlen törvénybe és erre a szemét húzásra meri azt mondani, hogy ez a gyermekvédelem érdekében történik. Ennek a törvénynek fele valóban valós probléma mely KALETA GÁBOR nevéhez csatolható. Ennek a neve PEDOFILIA. Én is mint óvónő és mint anya, azokat a felnőtteket, akik gyermek ellen követnek el szexuális bűnöket, elítélném, sőt, ha engem kérdeznének, halálra ítélném. De akik felnőtt korban nemüktől függetlenül szeretik egymást és együtt szeretnék életüket leélni, ahhoz senkinek semmi köze sincsen. Egy tudományos olvasatban egy professzor írta le, hogy a népesség 3-4%-a hibás génekkel születnek és kb 2-3 % pedig a szülők nevelése alapján válnak születésükhöz képest más neművé. Ezeket a műtéteket egyébként az egyének saját kérése alapján végzik el. Ne mossuk őket össze és ne áskálódjunk ellenük! Ők a saját maguk által választott bőrükben érzik jól magukat. Emberek gondolkodjatok! Tudom az én ismerőseim körében nincsenek olyanok akiket ennyire meg lehetne téveszteni, ezért kérem Önöket, akik úgy gondolják, hogy egyetértenek velem osszák meg a beírásomat, hogy minél több ember tisztán lásson. Nagy a baj! Orbán azt mondta, hogyha a magyarok őt támogatják, akkor szembe megy az EU-val, mert a népe elfogadja ezt a törvényt. Ezt csak azok támogathatják, akiket meg lehet téveszteni.”

Ez az érintettek, a valóságot ismerők, felelősségteljes pedagógusok hangja. Ezzel szemben áll az adófizetők pénzén zajló kormányzati gyűlöletpropaganda, amely meghamisítja a valóságot, s azzal próbál szavazatokat szerezni, hogy becsapja és egyes társadalmi csoportok ellen uszítja az embereket. Magyarokat a magyarok ellen. Ez lenne a “nemzeti” kormány?







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Markó Beáta: Homoszexuális invázió

Következő cikk

Egy hétig lehet találkozni Budapesten Jézussal, aki lemarad, az megszívta