A vallási és politikai szekták logikája ugyanaz. A szekta hamisítvány, az igazinak gyenge mása, amelynek éppen a lényegét veszíti el. A szekta egy szűk kör javát szolgálja, minden kívülálló áldozat. Vallási szekta az igazi egyházat, a politikai szekta valódi pártot hamisít. A vallási és a politikai szekta éppen azt hagyja ki, ami az igazi egyház és valódi párt lényege.
A szektaépítés ezért könnyű feladat, mert megkerüli a lényeget, és kiiktatja a vezetőre leselkedő veszélyt, hatalma elvesztését. Ezért megkerüli a jó vezetővel szembeni elvárások teljesítését. A szekta a kontraszelekció melegágya. Vallási és politikai szekták esetében is elkerülhetetlenül a talmi és a silány kerül felülre. A hamis ideológia is egyre laposabb lesz.
A szekta legfőbb ismérve a vezérelvűség. A tagok nem az elvekhez, hanem a vezérhez hűségesek. A vezér testesíti meg az elvet. Az elv a vezér szükségletei szerint változik. A vezér azonban nem változik. A vezérrel szembeni mindennemű kritika támadás és lázadás, a tagok őrületét és hisztérikus tiltakozását váltja ki. A vezér fontosabb, mint az eszme.
Igazi egyházban a pásztor (lelkész), a vezető szolgál. Az egyház feje Jézus Krisztus, aki a legfőbb szolga, a szolgálat legmagasabb szintjének megvalósítója, aki az életét adja a juhokért. A vallási szekta vezetője nem szolga, hanem úr, nem szolgál, hanem uralkodik, neki vannak szolgái, és mások adják az életüket érte. Az igazinak mindenben ellentéte.
Az igazi pártban az elnök (vezető) szintén szolgál. Szolgálja a pártot, az ügyet, amiért a párt létrejött. Az elvek mindenki felett állnak, az elnök felett is, és az eszméhez, az elvek követéséhez legközelebb álló ember a vezető. Senki nem áll az eszme és az elvek felett. A tagok az elvekhez hűségesek, nem a személyekhez. Elvekért lelkesednek, nem emberért.
A politikai szektában is minden megfordul. A vezér lesz maga az elv, aki/ami mindenek fölött áll. A politikában használatos istenkirályság fogalma nem véletlen, a politikai vezető kiválasztott, elhívott. Mindenki felett áll, isteni ranggal és tekintéllyel bíró bálvány. Az elvet is ő mondja meg, felette nem áll senki és semmi. Ezért leválthatatlan. A személye szent.
Az igazi egyházban a tekintély és a kohézió alapja a szeretet. Annak van tekintélye, aki szeret. A szeretet kegyelem, nem véletlen, hogy Isten, aki a szeretet, azzal fejezte ki a legmagasabb szinten a szerető önmagát, hogy maga fizette ki mások helyett az árat, és teljes kegyelmet szerzett, kínált fel mindenkinek. Igazi egyház vezetője kegyelmes.
A vallási szekta vezetője ennek ellentéte. Nem kegyelmes, hanem kegyetlen ember, akitől félnek. A tekintély alapja nem a szeretet, hanem a szektavezérből áradó gyűlölet, amit ő „erőnek” nevez. A követők és hívek a megfélemlítő erőt természetfölötti képességekkel és karizmákkal tévesztik össze. A szektavezér mindennek az ellentéte, mint ami Isten.
Mégis az Isten tekintélyét használja fel, az Isten tekintélyével uralkodik. Aki neki ellenáll, az Istennek áll ellent. Észrevétlenül Istennel azonosítja magát, a hívek szemében isteni tekintélyt és rangot kap, az életükben istenné válik. A szektavezér nagy elnyomó, mert értelemben szűkölködő és beteg ember minden szektavezér, akinek erre van igénye.
Az igazi pártnak világos eszméi és elvei vannak. Ezek határozzák meg a céljait. A követők jó esetben ezeket az eszméket és elveket, velük a célokat választják. Politikai közösségben ezek töltik be az „Isten” szerepét, amire vágynak, amit követnek, tisztelnek, amihez mérik magukat és egymást, amitől maguk és mások javát remélik.
Politikai szektákban a vezér helyet cserél az eszmével és az elvekkel. Ő maga lesz a cél. A vezér fontosabb, mint az eszme és az elvek, amelyeket a vezér alakít és hajlít, képvisel és megtestesít. Ő maga az eszme, az abszulutum, a kiválóság, ez adja a tekintélyét. Aki neki ellentmond, az eszmét tagadja meg, az elvet tapossa és a célt veszélyezteti. Ártalmas.
Igazi párt lényege a vita, amely csiszolja az eszmét, tisztázza az elveket, és eldönti az elv és eszme követésének legtisztább módját. Politikai szektákban az első, amit kizárnak, az a valódi vita. A vezér mindent tud, senki nem kérdőjelezheti meg, ő ismeri az utat, a követők azonnal helyeselnek, s életüket adnák a vezér akár ellentmondó aktuális álláspontjáért.
A politikai szekta vezére kinyilatkoztat, utat mutat, irányt szab, a követők ezt szomjazva várják, igénylik, ezzel táplálkoznak, mert a saját gondolkodásról régen lemondtak. Ezért a politikai vezérnek úgy kell táplálnia a követőit, mint egy vallási szektavezérnek. Igét hirdet mindkettő, a befogadás eszköze nem az értelem, hanem a vak hit, a bianco elfogadás.
A vallási és politikai szekta elleni védelem a felettes kontroll, fékek és ellensúlyok, melyek a Bibliában és pártok eredeti szabályzataiban is vannak, csak nem működnek. A szektavezér első dolga ezek kikapcsolása. Formális a presbitérium, a pásztor felett álló Igét a pásztor értelmezi saját igényei szerint, a párttestületeket a pártelnök jelöli ki és ő dirigál nekik.
A híveket úgy idomítják, hogy az ellenük elkövetett legsúlyosabb bántalmazások és jogaik legdurvább megtaposása váltja ki a legnagyobb lelkesedést. A leválthatatlan elnök hamis „újraválasztása”, a szektavezérek lopás útján történő gazdagodása, a visszaéléseik elemi tombolást, boldog őrjöngést váltanak ki. Aki ezt kritizálja, arra gyilkos gyűlöletet zúdítanak.
A szekták legnagyobb ellensége az egyéniség, a szuverén ember. A szekták igazi terepe a tömeg, a szektavezérek eszköze a tömegpszichózis. Szekták hívei a tömegbe vágynak, a tömeghez akarnak tartozni, a tömegben akarnak feloldódni. Akkor érzik valahova tartozó embernek magukat, ha tömegben vannak, ahol nem az értelem, hanem érzelem uralkodik.
Ezzel él vissza a szektavezér. Vannak gyilkos szekták, öngyilkos szekták is, vannak egész szektaállamok, amelyek terrorállamok. A skála a népirtásig tart. A hamisítás, a vezérek uralma, a szektásodás a világra leselkedő legnagyobb veszély. Hitler is egy szektavezér volt, de egy vidéki sarki gyülekezet is lehet szekta, vagy egy demokratának nevezett párt.
A szekta pusztításának hatása a lelki megnyomorítástól, az emberek elhülyítésétől egészen a tömeggyilkosságokig tarthat. Ezek nem lényegtelen fokozatok, de a legenyhébb formája is káros és ártalmas. A felvilágosodás és a liberalizmus próbálta akadályozni a jog elveivel a szektásodás kialakítását. A gyökerekhez kell visszatérnie annak, aki normális világot akar.
De szektát bárki létrehozhat az emberek becsapása és kifosztása céljából. Az emberek mindent elhisznek és bármire rávehetők. Nincs olyan őrültség, amihez ne lehetne találni követőket. A séma egyszerű. Kell egy dolog, amiben hinni lehet, kell hozzá egy guru, aki az eszmét képviseli és kiválasztott erre, kell a közösségi élmény, és lehet szedni a pénzt.
Szektát építeni azonban nagyon veszélyes, mert aki uralmat vesz az emberek hite és lelke fölött, felelős is értük. Ha kézbe vette, kézben is kell tartania az életüket. Erre azonban senki nem képes, mert senki nem Isten. A szekták pedig magukat is építik, egyre tovább mennek. A szélhámos szektáknál azonban vallási és a politikai szekták veszélyesebbek.
A vallási és politikai szekták egyformán kis diktatúrák. A szektavezér környezete szenved, de megtiszteltetés a szektavezér mellett lenni, amit a követők csodálata, irigysége igazol. Ha a vallási és a politikai szekta állami hatalomra tesz szert, diktatórikus állam jön létre. Az állami hatalom mindig a szektán belüli diktatórikus viszonyokat terjeszti ki mindenkire.
A vallási és politikai szektákon belüli elnyomásnak és terrornak különféle formái vannak, a közösségen belüli diktatúra széles skálán mozog. A legprimitívebb pszichikai terrortól és a legdurvább fegyelmezési formáktól a legkifinomultabb elnyomásig és jogfosztásig terjed az elnyomás eszközeinek köre, a szektavezér intelligenciájától függően. De a lényeg ugyanaz.
Szekták és szektavezérek soha nem elégednek meg a hatalmukkal, mindig növelni akarják és kiterjeszteni másokra. Ezt a törekvést a tagok, hívek és követők támogatják. Ezért a vallási szektavezér politikai vezér is akar lenni, a politikai szektavezér vallási vezérnek is képzeli magát, aki az emberek lelke fölött is uralkodik. A kettő szervesül egy emberben.
Ez a történelemben a trón és az oltár szövetségében nyilvánult meg, míg a szektavezérek egymással szembeni rivalizálása az invesztitúra harcokban fejeződött ki. A modern korban az egyház és az állam nem intézményesen, hanem a szektavezérek személyében fonódik össze. A „király” pap is, a „pap” király is, és ennek megfelelően viselkednek.
A szektavezér mindig populista demagóg. A szektavezér mindig hazudik. A szektavezér a kolbász és az ostor filozófiáját követi. Egyik kezében kolbász, hamis és hazug ígéretekkel, másik kezében ostor azokkal szemben, akik mégis ellenkeznek. Aki ellenkezik, annak vége üldöztetés. A szektavezér bosszúját senki nem kerüli el és egy életen át tart.
Minden szekta diktatúra. Minden szektavezér fasiszta diktátor, legyen a szektája bármilyen kifinomult vezérelvű hierarchia. Minden szekta megfélemlítő és veszélyes. Magyarországon azért nincs demokratikus alternatíva, mert csak vallási és politikai szekták vannak, akiket a valódi egyházak és igazi pártok nem veszélyeztetnek, mert azoknak nincsenek jó mintáik.
Magyarországon csak diktatórikus, fasisztoid minták vannak, azokat látják eredményesnek és sikeresnek. Szeretetre és kegyelemre épülő egyházat nem sokat ismernek, azokat úgyis üldözik mindig a szekták, ezért a tömegek kerülik. Vitára, nyitottságra, belső demokráciára épülő igazi pártok sem népszerűek, mert a tömegek szektákra és szektavezérekre vágynak.
Szektát építeni könnyű. Benne van a romlott emberi természetben. Egyházat építeni még könnyebb lenne, ha képesek lennének az emberek „halálba adni” a romlott természetüket, s a hívek felismernék a báránybőrbe bújt farkasokat a Biblia alapján. Ha tisztában lennének a krisztusi természettel, a szeretettel és a kegyelemmel, aminek ellentéte a szektavezér.
Politikai szektát építeni is nagyon könnyű. Valódi demokratikus pártot építeni könnyebb lenne, ha a tagok megkövetelnék az elvszerűséget, az elvek magasabbrendűségét, ha a vezetőket az elvekhez képest választanák, a vita szabad és nyitott lenne, ha nem ellenség lenne aki kritikát és ellenvéleményt merészel megfogalmazni. Ha szabad választás lenne.
Mégis vallási és politikai szektákat építenek az emberek, amelyek csak kárt, pusztulást és rombolást okoznak. Az ember ugyanis nem Isten, nem képes az Isten szerepét ellátni és az isteni uralommal járó pszichés terheket hordozni. Ezért minden szektavezér valamennyire pszichopata is, már a vágya is mutatja, akinek az élete a manipuláció, nem az őszinteség.
Az ideális az lenne, ha nem vallási szekták és egyházi diktatúrák, hanem a kegyelemre és a szeretetre épülő, a szolgaság elvét követő egyházak, valamint az elvek köré tömörülő és az elvek alá rendelt értelmes emberek demokratikus, nyíltan vitázó közösségei jönnének létre, amelyek szabadságot adnak, s a vezetők nem istenek, elfogadják a maguk feletti kontrollt.
Az embereket manipuláló, szektavezér által vezetett szektát nem érdemes másik szektára cserélni. El kellene jutni arra a szintre, amikor az egész társadalom a szeretet parancsára és a demokratikus elvekre épülő értelmes közösség lenne, amely elutasítja, és nem igényli a szektákat. A szekták akkor múlnak el, ha felismerik őket, és nincs társadalmi igény rájuk.
A szekták közötti harcot a szektavezérek gátlástalansága, durvasága (ezeket nevezik ők „erőnek”, ezek alapján a szektavezért „erős embernek”) dönti el. Az a szektavezér, aki nem elég gátlástalan, de nem is elég demokratikus, az bukásra van ítélve, mert gyenge. Szekták harcában nem érdemes résztvenni, erős szektát csak erős demokraták tudnak legyőzni.
Ha valaki szektavezérnek nem elég erős, csak a hiúsága miatt épít szektát, az jobban járna, ha igazi demokrata lenne és valódi pártot építene. A szektavezérek legnagyobb problémája, hogy nem bíznak eléggé magukban, hogy vezérkedés nélkül is vezetők lehetnek, és nem tudják elviselni a vereséget, a bukást, hogy alulmaradhatnak.
Ha olyan helyen vagy, ahol megkérdőjelezhetetlen a vezető(k) személye, ahol nem lehet őket kritizálni, számonkérni, az eszmének, Igének, elveknek alávetni, akkor szektában vagy. Ha minden külső kritika egy támadás, amit vissza kell verni, akkor szektában vagy. Ha a sajtó csak akkor jó, ha nem bírál, nem vet fel kérdéseket, akkor szektában vagy.
Akkor is, ha a te szektavezéred nem akkora fasiszta állat, mint a másik. A lényegen semmit nem változtat. Ha szektában vagy, nemcsak magadnak ártasz, hanem mindenkinek. Ha azt gondolod, hogy a kevésbé rosszat választod, tévedsz. Ha azt hiszed, kompromisszumot köthetsz, tévedsz. Ha azt hiszed, nem vagy felelős, akkor tévedsz a legnagyobbat.
