Szél Bernadett kommunistázik és a választás tisztaságáért aggódik

9 perc olvasási idő
5

Szél Bernadett érzékszerveivel valami baj lehet, miután a Fideszt egy kommunista pártnak látja. Sajtótájékoztatóján ezt három dologgal támasztotta alá: ügynökakták nyilvánosságra hozatalának elutasítása, a másik, hogy a Fidesz “már nem tud különbséget tenni az állami vagyon és a saját vagyona között”, és a propaganda.

Nem szeretnénk Szél Bernadettet megbántani, de a valóságérzékelésével megkérdőjelezi saját maga alkalmasságát. Először is, az ügynökakták nyilvánosságát nem a kommunisták akadályozták meg, mert a III/III-as Csoportfőnökség megszűnése után már nem voltak a “kommunisták” abban a helyzetben. A jobboldali pártok voltak az egyházi ügynökök, és a saját ügynökeik miatt leginkább ellene. Ezeket lekommunistázni nagy tévedés.

A másik, hogy Szél Bernadett talán túl fiatal volt az előző átkos rendszerben, ezért ő nem emlékezhet arra, hogy az akkori “kommunizmusban” nem volt ekkora korrupció, államilag szervezett lopás. A rendszerváltás előtt nem keveredett össze az állami vagyon és a magán vagyon. A pártfunkcionáriusok fizetésből éltek, nem hűbéresek voltak, akiknek a feudális király földeket, szállodákat, iparágakat, kizárólagos jogokat osztogat.

Voltak egyes megyei párttitkároknak panamái, de hol van az Orbán százmilliárdos vagyona mellett, a strómanjairól nem beszélve. Egy megyei párttitkárnak vagy PB tagnak, esetleg a miniszterek valamelyikének nem volt strómanok nevén sem akkor vadászkastélya, mint a mi Lázár Jánosunknak, akiről úgy beszélnek egyes fehér bottal járó “politológusok”, mintha ő egy alternatívája és nem hasonszőrű hazudozó bűntársa lenne Orbánnak.

Kádár János puritán ember volt, és bizonyos határok között megkövetelte a Párt vezetőitől is a mértéktartást. Nem sajátjukként bántak az állami vagyonnal. Tatán az Öreg-tó partján épült Havasi Ferenc háza, amit bámultak az arra járók, de az nyomába sem léphetett egy jobb benzinkutas házának. A korrupció inkább nemzeti szintű volt, a kádári kisembernek a Párt hagyott kiskapukat, hogy a hiánygazdaságban megéljen. De hol hagy ilyeneket Orbán?

A propaganda nem kommunista találmány, a katolikus egyház használta először ezeket a propagandaeszközöket, majd a nácik fejlesztették tökélyre. Az MSZMP propagandamunkája nem goebbels-i propaganda volt. Aki a kettő között nem tud különbséget tenni, az nem ért semmit abból, ami ma zajlik. Ilyen ízléstelen goebbels-i uszítás, mint amit Orbán folytat, a szocializmusban elképzelhetetlen volt.

Ezért sem veszi ki jól magát Szél Bernadett kommunistázása, mert az a szélsőjobboldal, éppenhogy Orbán sajátja. A Kádár-rendszerben voltak bizonyos tabuk, egypártrendszer volt, és nem játszotta el azt, amit a Fidesz, mintha nem pártállamként működne. Orbánt csak “felkommunistázni” lehetne, nem “lekommunistázni”, a kommunisták nála százszor különb emberek voltak. Felcsút polgármestere sem lehetett volna, legfeljebb intéző a járási bajnokságban rekedt Felcsút öltözőjében, aki festi a pályát. Vagy egy vidéki ügyvéd, aki alkalmazkodik, ahogy egész családja jól alkalmazkodott a rendszerhez. Egy ilyen Orbán abban a pártban nem vitte volna semmire, mert abban a pártban voltak erkölcsi normák és ellensúlyok.

Orbán a Horthy-rendszer 21. századi változatát valósítja meg, leplezett fasiszta diktatúra az övé. A fasiszta diktatúrák jellegéből következik, hogy idővel muszáj az álarcát levenni, és amikor ez megtörténik, az ő rendszerének akkor lesz vége. Szél Bernadett és ellenzéki kollégái legfőbb bűne az, hogy ehhez a hazugsághoz asszisztálnak, és a demokrácia hazug látszatát adják Orbán diktatúrájának, pénzért. Szél Bernadettnek sikerült még egy réteget ráhúzni erre az álarcra, amikor a fasisztákat, antiszemitákat kommunistának nevezi.

Ha azt gondolta, hogy ez majd tetszeni fog bárkinek, téved. Orbán hívei közül senkit nem nyer meg ezzel, sem a bizonytalanok közül, mert a kommunistázásnak rossz hangzása van. Másrészt, mindenki tudja, hogy Orbán nem kommunista, kommunistáknak a lába nyomába sem léphet, noha mindent annak a rendszernek köszönhet. A demokratikusan gondolkodó emberek különösen nem szeretik a kommunistázást, mert az soha nem volt se korrekt, se őszinte. A hetvenes-nyolcvanas évek Magyarország egyik legnyugodtabb korszaka volt. Sokan nosztalgiával gondolnak rá, pedig az egy nyílt diktatúra volt.

Az egyszerű ember különösen nem szereti a kommunistázást, mert azokat leszámítva, akik az elmúlt húsz évben megtanultak gazdálkodnak, vállalkozni, céget vezetni, a kádári állam létbiztonságot adott. S ha csak arra gondolunk, hogy ezek a bűnözők mennyit lopnak el, és abból az emberek kaphatnának szolgáltatásban, lehetőségben, szociális biztonságban valamit, már akkor is jobb helyen lenne a Mészáros Lőrinc, Tiborcz és mások nevén kilopott pénz.

De mindez semmi ahhoz képest, hogy Szél Bernadett most kezd “aggódni” a választások tisztasága miatt. Miről beszél? Ennél tisztátalanabb választási rendszer, amely garantálja Orbán mindenkori kétharmados győzelmét, csak a legdurvább diktatúrákban van. Szél Bernadett most kezd aggódni emiatt? Ha igazán aggódna, akkor a választási rendszer csaló volta, a médiához való jutás és a pénzügyi egyenlőtlenségek miatt nem is indulna el ilyen csaló választáson. Bojkottálnia kellene. Igen, de akkor nincs pénz.

Szél Bernadett arra gondol, hogy azzal “őrzi meg” a választások “tisztaságát”, ha majd a többi ellenzéki párttal együtt a szavazófülkékben árgus szemekkel figyelnek. Ez tényleg vicc, ez olyan, mint amikor a bankrablók kömeinek tisztaságát nézik a kijáratnál, miközben teherautókkal szállítják el az aranyrudakat.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Olyan konzultáció, ahol valódi kérdések vannak, nem kell

Következő cikk

Egy szocialista "Fidesz-ügynök" lebuktatja önmagát