Veres András győri megyéspüspök a Magyar Nemzetnek adott villáminterjúban arról beszélt, hogy tudatlanság áll a lombikbébiprogram hátterében, és a tudatlanság mértékétől függ, hogy az mekkora bűn: azaz a részvétel a lombikbébprogramban.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke augusztus 20-ai szentbeszédének keretében üzent hadat a lombikbébiprogramnak – lehet, hogy a következő gyermeknapot túl távolinak találta.

Veres András szerint a Katolikus Egyház tanítása ebben a kérdésben nagyon egyértelmű. A magyar törvénykezés pedig nem megfelelő a keresztény értékrend szerint (aminek amúgy semmi köze a katolikus egyház érékrendjéhez, ez a katolicizmus értékrendje – A Szerk.).

Mint kiderült, a püspök nem csak azt találja problematikusnak, hogy nem minden embrió marad életben; már a megfogantatással is gondja van, tudniillik a lombikbébiprogramban “nem a férfi és a nő természetes kapcsolatában fogan meg az élet”.

A Katolikus Egyház egyik papjaként és püspökeként kötelességének érezte, hogy erre a bűnre figyelmeztessen. Véleménye szerint a lelkipásztorok dolga, hogy segítsenek a házaspároknak helyzetük elfogadásában. (Esetleg a pap szívesen besegít az asszonykának, ahogy régen tették.) Úgy tapasztalta, hogy sokan, akik tanácsára örökbe fogadtak egy gyermeket, hamarosan saját gyermeknek örvendezhettek, az emberi szervezet és psziché belső gátjának felszabadulása után. Ekkora baromságot még nem hallottunk.

Azon katolikus párok többségét, akik a lombikprogram mellett döntenek, tudatlannak nevezte. Bűnük mértéke attól függ, mennyire tudatlanul tették. “Azt el kell mondjam, hogy a lombikbébiprogram nem járható út az élet továbbadására” – tette hozzá. Megkérdeznénk erről az így fogant emberi lényeket is, akik nem biztos, hogy alacsonyabbrendűek, mint Veres püspök, csakl azért, mert ő az ágyban fogant.

Éppenséggel pont ez a legutolsó mondat meglehetősen könnyen cáfolható, hiszen sokak számára ez az egyetlen út, melyen az életet tovább adhatják, és járják is az utat. Mi azt találjuk sajnálatosnak, hogy Veres András katolikus papként, püspökként bűntudatot igyekszik kelteni azokban, akik gyakran amúgy is lelki, fizikai és anyagi terhek alatt roskadozva szánják el magukat egy útra, ami a legbelső magánügyük.

Továbbá végtelen szomorúsággal tölt el bennünket, hogy a megyéspüspök nem olyan témakörökben próbálja a saját és hívei lelkiismeretét felébreszteni, illetve ébren tartani, amelyek sokkal testhez állóbbak volnának egy egyházi vezetőhöz: felszólalhatna a társadalom számkivetettjeinek – hajléktalanok, romák, mozgássérültek, idősek, stb. – kirekesztése és megalázása, a menekültek démonizálása, a kormánynak nevezett maffia könyörtelen harácsolása és elnyomása vagy mondjuk az antiszemitizmus ellen.

Egy ilyen beszédért volna értelme augusztus 20-án – és minden más alkalommal – a pulpitusra állnia.

Ehelyett bűnnek nevezni a lombikbébiprogramot viszont bűn.







Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)