2010 után nagyobb sötétség borult ránk, mint 1956 után

Közzétéve november 05, 2018, 11:20 de.
9 mins

A történelem kisajátítása zavartalanul folyik, és a Fidesz talált egy újabb ünnepet magának, november 4-ét, az 1956-os forradalom eltiprásának napját. A megemlékezés aktuálpolitikai célokat szolgál, mint a fideszes történelemhamisítás minden eleme.

Varga Mihály pénzügyminiszteren volt a sor, hogy kompromittálja magát és egy hűségesküt tegyen a Fidesz propagandaszövegének elmondásával. Varga ebben azt mondta, hogy 1956 hősei azért harcoltak, mert “szuverén, önálló és szabad Magyarországot akartak, magyar Magyarországot, amely független a birodalmaktól, kiáll magáért és sorsáról nem mások döntenek”. A “magyar Magyarországot” jól ismert antiszemita kód, neonáci propaganda.

A párhuzam arra utal, hogy a demokratikus országok szabad társulását, az Európai Uniót és “Brüsszelt”, a szovjet megszálló csapatokkal azonosítsa. Az Európai Unió a propaganda szerint a Vörös Hadsereggel és a kommunista Szovjetunióval azonos szerepet tölt be. Arról Varga nem tett említést, hogy az EU-ba Magyarország szabadon lépett be, és bármikor ki is léphet szabadon. Míg a szovjet elnyomást nem Magyarország választotta.

Az Európai Unió “elnyomása” évente ingyen kapott euro-tízmilliárdokban nyilvánul meg, ezt a pénzt (amely egy “Marshall-segélynek” felel meg) az Orbán-rezsim szabadon elpazarolja, és a jelentős részét még el is lopja. Ezen kívül Magyarország az EU egyenjogú tagja, szavaz és bármit megvétózhat, amit eddig is megtett. Semmit nem erőltetett Magyarországra az Európai Unió, s a mai napig semmit nem döntöttek a sorsáról Brüsszelben.

Az Európai Unió kizárólag azokat a minimális európai demokratikus normákat követeli meg, azokat is túlságosan erőtlenül és következmények nélkül, amelyeket Magyarország maga is vállalt, amikor a demokratikus Nyugathoz csatlakozott. Ami az 1956-os forradalmároknak az álmukban sem fordult meg, mert ebben még reménykedni sem mertek. Magyarország a csatlakozáskor vállalt, az általa aláírt, elfogadott demokratikus normákat sérti. Az oroszok csatlósa lett a Nyugattal és a demokráciákkal szemben. A zsarnokok oldalára állt, gyalázva az 1956-os forradalmat.

Varga ezen kívül még azt állította, hogy 1956. november 4-én hajnalban “33 év sötétség borult ránk, a szovjet csapatok eltiporták a szabadságharcot, de a küzdelem célba ért, mikor Magyarország független állam lett”. Varga arról megfeledkezett, hogy ez is annak a liberális demokráciának, a jogállami Nyugatnak köszönhető, amely végül legyőzte a szovjet elnyomást. Ehhez a Nyugathoz csatlakozott Magyarország, Orbán pedig visszavezette az országot az orosz befolyási övezetbe, és a posztkommunista diktatúrákhoz csatolta.

Ami pedig a “33 év sötétséget” illeti, emlékeztetünk arra, hogy olyan szellemi sötétségben Magyarország soha nem élt, mint az Orbán-rezsim nyolc éve alatt, annak ellenére, hogy az országot megszállva tartotta a Vörös Hadsereg. Az iskolákban humanizmust tanítottak és nem háborús bűnös fasisztákat, a példaképek nem nácik, hanem felvilágosult történelmi és irodalmi személyiségek voltak. Ilyen gyűlöletet az osztályharc és a nemzetközi “békeharc” sem gerjesztett. Az emberek nem éltek létbizonytalanságban, a szegények is tanulhattak, Orbán is elvégezhette a jogi egyetemet, és a kórházakban ingyen meggyógyították őket.

A kommunizmus 33 éve nem pusztította le úgy ezt a nemzetet, mint az orbáni szervezett bűnözők bandája. Nem butították el ennnyire a népet, az embereket szép és nemes ügyek melletti szolidaritásra nevelték, nem uszították őket ilyen mértékben a mindennapokban, s a göbbelsi propaganda ilyen ócska hazugságait nem lehetett akkor a magyaroknak eladni. Arról nem beszélve, hogy az akkori diktatúra vezetői nem rabolták szét az országot, s nem bántak úgy az ország vagyonával, mintha a sajátjuk lenne.

Abból a diktatúrából egy optimista, életerős nép jött ki békés rendszerváltással, amelynek értékrendje nem fordított volt, és a rendszer végére rendelkezésre állt minden kulturális és művelődési lehetőség, megjelentek a nyugati irodalom és filozófia művei, nem tiltottak be szakokat, a polgári csökevénynek tartott tudományágakat is tanították, méghozzá közöttük sokan felvilágosult tanárok és professzorok. Az Orbán-banda országa már most sem ilyen, a tudomány és a művészet ostrom alatt áll, antiszemita propaganda zajlik, elfoglalják és a kultúrharc részévé teszik az élet minden területét.

Magyarország valóban idegen elnyomás alatt élt, valóban szörnyű diktatúra volt, de akkor az a diktatúra nem fasiszta elveket népszerűsített, nem a középkori sötétséget terjesztette, s nem a gyűlöletpropaganda emésztette, aljasította a nemzetet. Pedig akkor itt volt a Vörös Hadsereg. De most Magyarország egy független, önálló, szabad ország, amelyet elfoglalt a fasizálódott jobboldal, s a szélsőjobb tartja elnyomás alatt, és borít sötétséget az országra.

November 4-e után csak a kivégzések voltak szörnyűbbek, de az Orbán-rezsimnek egyelőre nincs ellenzéke, éppen azért, mert az Európai Unió tagsága a magyarokat kárpótolja, s van hova menekülni. Azt még nem tudjuk, hogy Orbán fasiszta diktatúrája hogyan viselkedik, ha lesz ellenzéke, vagy a magyar nép szokásához híven forradalomban juttatja kifejezésre a szabad akaratát. Az Orbán-rezsim nem a magyar nép akarata. Ez egy sötét elnyomás.







5 hozzászólás : 2010 után nagyobb sötétség borult ránk, mint 1956 után

  1. Tóth Zoltán

    november 5th, 2018

    “KOMPASZ!”

    Miként azt október 23 óta néhány kommentből megtudhattam, annak, amit már régebb óta hangoztatok, neve is volt: “Hullám hadművelet” (érdekes cikkek: https://mno.hu/belfold/jobbagyi-az-oroszok-hitelesebben-irnak-rola-mint-a-magyarok-6206 + http://magyarhirlap.hu/cikk/8176/Elokeszuletek_az_56os_felkeles_kirobbantasara ). Fogadjuk el végre, az 1956-os felkeltést nagy valószínűséggel a Szovjetunió szervezhette. Mindettől függetlenül, bár logikus magyarázatnak vélem az alábbiakat, még nem cáfolják, hogy sokan küzdöttek saját lelkiismeretükből, hősiesen, akár vállalva a halált és szenvedést, a szabadságért. Viszont lássuk be, ők voltak a parányi kisebbség, akiket kihasználtak már akkor is (miként utólag a rezsimünk “történelemgyárosai”). Tehát számukra sértő lenne az áldozatuk lekicsinylése, és én sem ezért írom soraimat, hanem, hogy rávilágítsak, mekkora átverés rabjai lettünk, s ráadásul pont a kifordított magyarázataink miatt maradtunk ennek a máig megoldatlan helyzetnek a tehetetlen foglyai.

    Az oroszok szándékosan készíthették elő a politikai, katonai és társadalmi terepet a forradalmat megelőző időszakban. Teljesen logikus (és az addigi, sőt azutáni stratégiájukba tökéletesen beleillik) ez a lépés! Mikor Ausztriát, a főgonosz festőnek a szülőföldjét (a világháború legfőbb felelősének kinevezett diktátornak az országát) el kell hagyniuk az oroszoknak, akkor milyen indokkal is maradhattak volna Magyarországon? Ezért kellett az ürügy (’56) – illetve ennek nyomán Kádár segélykérése. A világháborút lezáró szerződések rendelkeztek a fasizmus visszatérésének megakadályozásáról, s ennek kellett ürügyet szolgáltatnia a Szovjetunió további katonai jelenlétéhez – ehhez pedig kellett egy hivatkozható “incidens”. [A magyarok azóta is, mai napig ugyanezek ülepét nyalogatják! Vlagyimír Putyin ex-KGB ezredes elvtárs annak az Andropovnak (a KGB megformálójának, később hozzá hasonlóan országa legfelsőbb vezetőjének) hű tanítványa, aki személyesen irányított mindent innen, Budapestről. Tehát vegyük észre: ez a fejlemény legalább annyi “muníciót” tartalmaz a jelenlegi kurzus ellen, mint általában a múlt rendszer szereplőivel szemben, viszont még mindig nem akarjuk felfogni a lényeget: magunk által béklyózzuk meg, gáncsoljuk el önmagunkat! Putyin (közismert cselgáncsozó) épp ugyanezen trükköket játszatja meg velünk – ismét! Nem vennék rá mérget, hogy egy újabb fasiszta veszély felszámolására ne adhatna ürügyet a múlt század közepi békeszerződés.]

    A fenti állítást miként zárhatná ki például a szuezi válságra való hivatkozás (ok-okozat felcserélése)? Az érdekszférák (Szu vs. Nyu.) módosításának kísérlete párhuzamosan zajlott. Az oroszok által manipulált ’56-os forradalom előkészületei nyilván már az osztrákok ’55-ös függetlenedése (oroszok távozása) előtt jóval megkezdődhettek – tehát jelentősen megelőzték a szuezi válságot. A nyugatiak megpróbálhatták ’56-ban megakadályozni az oroszok térnyerését, de nem jártak sikerrel, ennek leglátványosabb indoka a Szuez kapcsán kialakult patthelyzet, melyet kölcsönös visszalépés követett. De épp az ’55-ös osztrák kivonulást már megelőző tervezés egyértelműsíti (’53-ban meghalt Sztálin, nem sokra rá Rákosi Mátyás pajtás népszerűsége rohamosan zuhant az SZKP-n belül, enyhülés közelget, a nagy vörös birodalom széthullásával fenyegetve: tehát lépni kell – ismétlem, még jóval ’56 előtt járunk!) – vagyis mindezek inkább valószínűsítik az orosz manipulációt, melybe (talán épp Szuez okán) bele próbált köpni az USA/Nyugat, de miután szembesültek az opciókkal (újabb világháború, már nukleáris töltetekkel), hát visszakoztak. Mi pedig azóta – már hosszú évtizedek óta – csak marjuk egymást, kinek jutott nagyobb konc (kommentem itt: https://hvg.hu/itthon/20161025_Revesz_Mariusz_szerint_a_sipolok_atleptek_egy_hatart#article-comments ). 1956 kapcsán érdemes lenne újragondolnunk az elmúlt évtizedeket, mert érzésem szerint ugyanilyen, vagy erősen hasonló manipulációk tömkelegére bukkanhatunk (nem kizárólag nemzetközi, de hazai viszonylatban is).

    Valójában nem volt igazi felkelés vagy ellenállás 1956-ban Magyarországon, ezért is kellettek az irritálóan bőszítő, véres provokációk az orosz titkosszolgálatok (és magyar alárendeltjeik) részéről, hogy valamelyest hihető aktivitást váltsanak ki, amelyet már könnyűszerrel leverhetnek. S eközben persze végleg bekebelezhetik az országot. A magyar társadalom többségének vagy közömbösek voltak az események, vagy csupán remek lehetőséget kínáltak a lelécelésre a “hanyatló Nyugatra” (“migráncsnak”, csupa életerős, jólöltözött, jóltáplált, fiatal férfi, harcosok, ahelyett, hogy maradtak volna küzdeni, … ugye ismerős valahonnan) – hogy aztán némelyek közülük majd (vélhetőleg a retardáltan gáncsoskodó hőbőrgésüket követő sikertelenség nyomasztó terhe elől menekülve) már “mélymagyar hazaffyként” tolják vissza a valagukat kinyalatni a Kárpát-medencébe, az újabb, szintén nagyban a szovjeteknek köszönhető 1989-es fordulat után (mi ezért alig tettünk bármit is, szokás szerint). Nagyon sok ehhez hasonló tanulságot kellett volna leszűrnünk, már évtizedekkel korábban, a nyálas és mind hiteltelenebbé váló öndicsőítés helyett. Talán megelőzhetővé vált volna a jelenlegi helyzetünk is. Akkor nyerhetett volna igazán értelmet 1956 áldozatainak kihullott vére – de ezt ismét elmulasztottuk.

    Magyarország hatalmas lehetőséget kapott, szabadságot, barátokat, nyitott határokat, segítséget, bizalmat, támogató empátiát, olyan több évtizedes korszakot, mely szinte példátlan a korábbi történelmében. De ez az ország mindezt széttépte, sutba dobta, leköpte és megtaposta – esztelen, tébolyult vigyorával megbotránkoztatva ócsárolja azt, ami mindannyiunkat emberré emel ki az állatvilágból. Magyarország megint rossz útra tévedt, de ez egyáltalán nem kizárólag Orbán Viktor hibája (Róna Péternek adok igazat: https://hvg.hu/velemeny/201844_a_tudas_tronfosztasa ). Ez a nép ilyen, ennyire képes. Mindezen korlátoltságáért és jellemtelenségéért persze rengeteg fájdalommal és szenvedéssel fog fizetni, megérdemelten. A göröngyösebb utat választottuk, hisz “nekünk Mohács kell” – hát megkapjuk, s abban garantálhatóan nem lesz sok köszönet!

    Hivatkozom a minapi beszámolóhoz fűzött hozzászólásomra, amelyben többek közt arra hívtam fel a figyelmet: Orbán rendszeresen másokra projektálja azt, amit őmaga tenni készül (https://168ora.hu/itthon/orban-viktor-ma-is-esznel-kell-lennunk-158454 ). Nem véletlen ez a fejlemény, és az idő előrehaladtával vészesen fogy a lehetőségünk ennek az őrültnek a megállítására.

    A világunk, és így azon belül Európa változás előtt áll. Ez így természetes (mégha rengetegszer embertelennek tűnhet). Ebben eszközök a populista szólamvezérek (legyenek jobbosok vagy balosok), a hatalmaskodók, önkényurak is. A változás mindannyiunktól függetlenül, felettünk átlépve fog beköszönni, akként, amint megérdemeljük. A túlélők pedig majd igyekezve feledni a rémségeket, újfent fiatalos lendülettel, üdén és kórusban fütyülve vághatnak neki a folytatásnak.

    “Ki mint vet, úgy arat.”

    Válasz
  2. NERKeseru

    november 5th, 2018

    Ez mi ez a komment felettem? Pfej :/

    Válasz
    • Lee Majors

      november 6th, 2018

      Csak egy Tóth úr kisregénybe illő hosszúságú kommentjei közül. Ennek most se füle, se farka. Egy konteo.

      Válasz
  3. Bogatyr

    november 6th, 2018

    Gyerekek, igazatok volt: az álkeresztény sátánista kormány behívják a fiatalokat, polgári védelemre hívatkozva. A következő a sorkatonaság lesz. Háborúba viszik a nép fiait! Az ár legalább 3 millió ember lesz! Még egy második Trianon!
    Persze az eszement csuti gumicsizmás az első vereség után luxus repülőn megpattan! Irány Svájc vagy Lengyelország! Tiszta Horthy effektus!
    Azt hiszem ez lesz az első amit megszegek! A behívás!

    Válasz
    • Névtelen

      november 6th, 2018

      Remek hozzászólás!!

      Válasz

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)