Lezsák Sándor kinyilvánította az Orbánnal szembeni álláspontját, létrehozott a Fidesz frakcióján belül egy parlamenti csoportot. A „Nemzeti Fórum” az egykori Magyar Demokrata Fórum (MDF) szélsőjobboldali szárnyából alakult, amely egykor már beolvadt a Fideszbe, most viszont önálló parlamenti csoportként működik, és saját formációjával indul az önkormányzati választáson. Lezsák hangsúlyozza, hogy az új parlamenti csoport a Fidesz-KDNP szövetségese, de a különálló alakulat önmagában is kihívás Orbánnal szemben. Egy választókerületben pedig korábban már legyőzték a Fidesz polgármester-jelöltjét.
Kár lenne szépíteni, hogy ez bizony egy szembefordulás Orbánnal, aki a legaljasabb eszközökkel számolta fel a jobboldali riválisait, majd a különböző pártok árulóit besöpörte a Fideszbe, mintha a kisgadák, az MDF-esek nem szűntek volna meg. A kereszténydemokrata vendetta azzal végződött, hogy Semjén totális csalással megtette magát a KDNP elnökének, és beállt „horgonynak” a Fidesz mellé. Orbán „egy a tábor, egy a zászló” jelszava a jobboldali riválisok kivégzését jelentette, amelyekben titkosszolgálati eszközöket is felhasználtak. A KDNP csak a katolikus egyház miatt maradhatott meg névleg önálló alakulat, a többi egykori pártot leszalámizta, és a maradékot beletöltötte a Fidesz kolbászába.
Ezért a Lezsák-féle különállás és zászlóbontás semmiképpen nem illeszkedhet Orbán elképzeléseibe, mert az egy visszalépés. Eggyel több a zászló, aminek a vége az lehet, hogy eggyel több lesz a tábor is. Lezsák bátor ember, március 2-án Budapesten még országos gyűlést is tart, ami azt jelentheti, hogy újraszervezi az MDF-et, és markánsan megkülönbözteti magát Orbántól. Ha Lezsáknak számít még Antall öröksége, az biztosan nem illeszthető össze Orbán egyszemélyes önkényuralmával. Antall borzalmas ember volt, horthysta ideákat ápolgatott, igazi szörnyetegeket eresztett a magyar közéletre, Csurka csak egy volt közülük, de ezzel együtt demokrata volt, aki elutasította az Orbán-féle primitív zsarnokságot. A maga módján még a saját szélsőjobboldala ellen is harcolt, de ez a harc halálra volt ítélve. Mérsékelten jobboldali horthyzmus és keresztényfasizmus ugyanis nem létezik, annak természetes és kifejlett formája a NER.
Ezzel együtt Lezsáknak lehetnek olyan ambíciói, hogy az Orbánnal szemben kritikus „nép-nemzetiekkel” feltámasztja a borzalmas MDF-et, amelytől eufóriával szabadult meg Magyarország 1994-ben. Dávid Ibolya „Normális” MDF-e szintén halálra volt ítélve, mert nemzeti liberális Debreczeni Józsefen kívül nincs Magyarországon, és a hagyományosan szélsőjobboldali keresztényfasiszta és nyilas hagyomány ezt a kezdeményezést mindig eltapossa. Ráadásul a Hit Gyülekezete vezetője akarta felhúzni ezt a bőrt magára, de amikor Orbán többet kínált, gyorsan hátba döfte az MDF jobbik részét, amelybe Orbán még jól belerugdosott, és kiterítette a bőrüket száradni a napra. Ha van valami, ami nem hiányzik Magyarországnak, akkor az a Lakitelken birodalmat építő, Prohászka-hívő Lezsák és bandája, még akkor sem, ha ez látszólag megosztja Orbán vezérelvű táborát. Orbán biztosan behelyezett egy-két kémet a csoportba, akik szemmel tartják Lezsákot. Lennének tippjenk.
Nem lesz szórakoztató az sem, ha besimulva emdéefet játszanak a Fideszben, és az sem, ha alternatívát akarnak mutatni Orbánhoz képest, és egyhamar a torkukra helyezi Orbán a kést. Az főleg nem, ha az Orbán-rendszer bukása után ezek átmentenék magukat, mert az Orbán-féle fasiszta csürhének együtt kell eltűnnie örökre, és sóval kell behintenie a helyüket. Nem mintha a magyar anyaföldből ne támadna fel az új Horthy-Szálasi keverék, de egy ideig talán nem kezdhetik előlről ugyanezt.