Lehet, hogy az ellenzéknek lesz vezetője, akit úgy hívnak, hogy Gyurcsány Ferenc. Azért csak „lehet”, mert még nem biztos. Hozzá képest az „okos lány”, aki jött is, meg nem is, bokrokat szaggató vaddisznó. Gyurcsány olyan, mint Hamlet, a dán királyfi, aki késlekedik, bizonytalan és kivár, nem lehet tudni, hogy mikor lép, és egyáltalán lép-e. Ő maga sem tudja. Csak reménykedhetünk, hogy az utolsó pillanatban azért végez a diktátorral. Ez a hamleti bizonytalanság járja át a mostani színre lépést is, ami zászlóbontás is lehetne, ha Gyurcsány nem lenne a magyar Hamlet.
Letaglózta az orbáni karaktergyilkos propaganda, a rá jellemző módon vissza is vonult, meg nem is. Ellene is állt, meg nem is. A 2022-es parlamenti választás nyilvánvalóan lezárt egy korszakot az ellenzéki politizálásban. Kiderült, hogy melyik a legerősebb ellenzéki párt, amelynek világos programja is van a magyar demokrácia és jogállam helyreállításáról, egy Orbán nélküli (nemcsak utáni) európai Magyarország jövőjéről. Kiderült az is, hogy az ellenzéki összefogás a kicsi pártokkal nem őszinte, nem megbízható, az előválasztás megpuccsolható, az eredmény pedig tragikomédia.
Látszik, hogy a kis ellenzéki pártok, amelyek az összefogás nélkül nagyobbrészt már meg is szűntek volna, legalábbis kiestek volna a parlamentből, minden változás nélkül, ötlettelenül folytatják azt, amit eddig. S várnak az újabb összefogásra, ami beviszi a pártjukat és néhányukat a parlamentbe. Világos, hogy politikai innováció innen nem várható. Ha a legnagyobb és legkoncepciózusabb ellenzéki párt, a Demokratikus Koalíció ezekre vár, akkor sodródik, velük együtt süllyed, és nem történik semmi. Csak az előválasztást megpuccsoló féleszű bohóc pattog és szervezkedik.
Az is kiderült, hogy Gyurcsány nem tud annyira visszalépni, ami a Fideszt és az ellenzék többi pártját kielégítené, és véget vetne a gyurcsányozásnak, aminek semmi köze a létező személyhez, hanem egy ugyanolyan elvont „mumus”, mint Soros és Brüsszel. Megpróbálták nélküle (még a feleségét is megpuccsolták miatta), Márki-Zay elnémította, annyira hátralépett, hogy ha még egyet lép, leesik a földgolyóról. Aztán az ellenzék ettől nem erősebb, hanem gyengébb lett, nem nyert, hanem mindennél nagyobbat veszített. Tanulság?
*
Most vagy elhiszi, hogy csak ő az egyedüli akadálya Orbán leváltásának, vagy nem. Ha igen, akkor lemond és visszavonul, de az nem elég. Attól még megmarad a gyurcsányozás. Ahhoz emigrálnia kell, de az sem elég, mert attól még megmarad a gyurcsányozás. Ezért a legjobb, ha felakasztja magát, de az sem elég, mert attól még megmarad a gyurcsányozás. Halott szelleme fogja irányítani a gyengécske, semmit nem érő ellenzéket. Ott marad a plakátokon, mint szellem. El kell porlasztani, hamvait a világűrben szétszórni, de az sem elég, mert attól sem lesz vége a gyurcsányozásnak.
Ha így van, akkor talán nem a kivonulás, nem a végtelenbe való hátrálás, az önfeladás és az önmegsemmisítés a megoldás, hanem az, hogy kiáll, és ellene áll ennek az őrületnek. Véget vett ennek az esztelen őrültségnek, hogy egy olyan ember, aki a lába nyomába nem léphet, mumust csináljon belőle. De másoknak is meg kell szólalniuk, hogy ebből elég, s akiben van felelősségérzet, az álljon mellé, és mondja el, hogy Orbán Gyurcsányhoz képest maga az ördög. Össze sem lehet hasonlítani a két embert. Hol tett annyi rosszat Gyurcsány, mint Orbán? De Orbán az maradhat? Ez vicc.
Gyurcsány semmi olyat nem tett, mint Orbán, de mindenki meg van bolondulva ebben az országban, hogy eltűnnie neki kell, és nem Orbánnak, aki egy fasiszta diktátor. Egy árnyék ellen harcolnak és egy nem létező személyt gyűlölnek, mert a gyurcsányozás „mumusa” nem azonos a Gyurcsány nevű emberrel. Gyurcsány, Soros és Brüsszel a zsidóság szerepét tölti be, a nácik bűnbakképzése ez, ugyanúgy működik, mint az antiszemitizmus. Vegyük már észre, hogy bolondot csinálnak ebből az országból.
Térjünk észhez emberek, nehogy elhigyjük már, hogy Gyurcsány miatt nem kergeti el a magyar nép Orbánt. Ha nem tetszene nekik Orbán, úgy elzavarnák, mint a füst. Ha egyszer megelégelik, egy embernek eszébe nem jut Gyurcsány, Orbán és bandája örülhet, ha nem húzzák fel őket az első fára. Milyen veszélyt jelent Gyurcsány Orbánhoz képest? Gyurcsányt akkor váltják le, ha akarják, de nem is akar pozícióba kerülni. Orbánt viszont nem lehet leváltani.
Az egész gyurcsányozás őrült elmebeteg hisztéria. Ahogy Friderikusz Sándor mondta egyszer, Gyurcsány az egyetlen ember, akinek esetében nem mérlegelnek. Senki nem vizsgálja reálisan azt, amit tett vagy nem tett. Se a körülményeket. Ez nem egy reális mérleg. Itt jelszavak és egy propaganda alapján démonizálnak egy embert. Dehumanizálás, amit művelnek. Aztán mi az a bűn, amit elkövetett? Meg tudja valaki mondani? Hol van az Orbán bűneihez képest?
*
Most ott tartunk, hogy egyetlen ütőképes párt van, az ő pártja. Hozzá és a feleségéhez hasonlóan tapasztalt, államigazgatási gyakorlattal rendelkező, profi politikus nincs még a láthatáron sem. Ez a párt az, amely Orbánnak és rendszerének az antitézise, totális ellentéte, a legnagyobb ellenfele. Itt nem a Fideszből érkezett, Orbánban csalódott figurák beszélnek orbitális hülyeségeket, mint a Márki-Zay, a Gelencsér, a Hont, stb.. Itt olyan emberek vannak, akik pontosan tudják, hogy Orbán egy ócska fasiszta, tolvaj bűnöző, diktátor, aki megdöntötte az alkotmányos rendet.
Itt nem olyan emberek vannak, akik 2010-ben még Orbánra szavaztak. Nem olyanok, akik a táskahordozói voltak. Nem olyanok, akik azért kezdtek el politizálni, mert benyalták a hazugságait, és Orbán volt a példaképük. S ez a párt le van bénulva, mert hordania kell a nyakában a „tíz kicsi indiánt”, néhány százalékos pártocskákat, amelyek meg akarják mondani mégis nekik, hogy mit kell csinálniuk, az elnökük mit tehet és mit nem. A Momentum meginti őket. Az ész megáll. Ezekhez kell alkalmazkodniuk, és van egy „mumusnak” kinevezett elnökük, aki egy Hamlet.
Ez abból is látszik, hogy 2006-ban nem vágta sittre előzetesbe Orbánt az alkotmányos rend megdöntésének kísérlete miatt. Ez a bizonytalanság és határozatlanság az ő hibája. A sodródás. Most is noszogatni kell, hogy mikor akar már kiállni, vállalni önmagát, és a pártjával elkezdeni az igazi ellenzékiséget. Joga van hozzá. Nem a Gelencsér, a Márki-Zay, a HVG meg a tetszhalott MSZP fogja megmondani, hogy mit csinálhat. Meg nem is a Fidesz. Meg nem is az Orbánnak dolgozó ATV kézzel mozgatott riporterei, Németh Sándor bábjai.
Eközben nincs ellenzék, minden lebénult. Az ország több mint fele utálja Orbánt, ezek száma csak nőni fog, de nincs hova csatlakozniuk, mert bizonytalan a kürtszó. Nincs egyenes beszéd, nincs világos koncepció, nincs elvszerűség, hanem csak sunnyogás van, kollaboráció és beszarás van. Miközben ott van a legnagyobb ellenzéki párt élén egy profi politikus, akit valamikor még az angol miniszterelnökhöz, Tony Blairhez hasonlítottak. Rázza meg magát. Egy fasiszta és náci, egy „akasztófára való gazember” démonizálta őt, vele ijesztgetnek, pedig már nem is akar kormányozni.
De azért azzal riogatnak, hogy nem lehet megszabadulni egy címeres gazembertől, mert akkor ő kormányozna. Ma már ki kell mondani, hogy Gyurcsány kormányzása maga volt a mennyország az Orbán kormányzásához képest. Csak Orbánnak nincs egy olyan ellenzéke, mint amilyen ő maga volt. Nincs tanár, iskola, orvos, nővér, kórház, benzin, az infláció az egekben, nem ad pénzt az EU, kizárólag ő miatta. Ehhez képest Magyarország a Paradicsom volt Gyurcsány alatt. Miről beszélnek? Szabadság volt, jog volt, parlament volt, demokrácia. Nem üldöztek, nem terrorizáltak senkit.
Mondja már meg valaki Hamletnek, hogy legalább ő ne higyje el a gyurcsányozást. Nem akkor változik itt meg valami, ha eltűnik a Gyurcsány, hanem akkor, ha eltűnik a gyurcsányozás, ha ciki lesz. Ha felszólalnak az emberek, hogy 12 éve uralkodik a Geci, az ország a csőd felé halad, és nem tud mást mondani, csak azt, hogy Gyurcsány. Ezt hagyja abba. A kérdésekre válaszoljon. Lépjenek fel az emberek a gyurcsányozás ellen, mert olyan ez, mint a Hannibál tanár úr című filmben a szélsőjobboldali csőcselék nyúlbélázása. A hungarizmus kormányzati szinten. Szinte hihetetlen.
Gyurcsány pedig fejezze be a hátrálást. Semmire nem mentek nélküle. Még az is hazugság, hogy nagyobb az ellenzék támogatottsága nélküle. Nélküle visszaesett az ellenzék támogatottsága. Besült a Márki-Zay-féle csodafegyver, és még ő volt a legjobb az ellenkínálatból, aki egy színtiszta ellengyurcsány volt. Szívéből utálta Gyurcsányt, hétszilvafás, hétgyerekes katolikus jobboldali. Ő lett az új messiás, aki tökéletes ellentéte a Gyurcsánynak. Agyilag is. Az nem számít, hogy őt is gyurcsányozták, mert azt senki nem hitte el. Erre volt képes ő, és az őrült koncepció, ami mögötte állt.
Elég ezekből a paprikajancsi kísérletekből, hülyénél hülyébb emberek futtatásából. Arra a szintre nem jutottak el, hogy Orbán a nevüket kimondja. De Gyurcsánytól fél. Gyurcsány viszont szintén fél, nem Orbántól, hanem a cselekvéstől, mert egy Hamlet. De most már nincs mire várni királyfi. Mindent kipróbáltak, semmi nem jött be. Semmi nem működött, senki nincs a láthatáron, akiből egy értelmes mondat kijönne, aki egy futballcsapatnyi embert össze tudna szedni. Nincs más. Neki kell kiállni, és neki kell megcsinálni. Élre kell állni, mert senki nincs, aki élre álljon.
*
A „Készülünk” jelszónál semmi nem fejezi ki jobban Gyurcsány hamleti karakterét. Hofi egy egész estés műsort csinálna ebből a poénból. Igen, ő készül, immár ötven éve, és még nem lehet tudni, hogy mire, és azt sem, hogy meddig. De elég volt most már a készülésből, nem lehet mindig edzeni és az öltözőben dumálni. Fel kell venni a mezt, fel kell húzni a csapatkapitányi karszalagot, ki kell menni a pályára, és játszani kell. Az elmúlt napokban kinyílt az öltöző ajtaja, de nem jött ki senki, csak azt lehetett hallani, hogy a DK egyszer elkezd játszani. Melegítenek. Feri készül. De mire?
Ennyi is elég volt, hogy legyen egy kis ordítozás a lelátón. A mi Hamletünk erre intézett egy szózatot, amiről megint nem lehet tudni, legfeljebb sejteni, hogy kinek szólt, mit akart, de a sorok között kijött valami, ami fontos. Méghozzá ez: „Ahol önkény van, ott önkény van. A demokratikus politikai verseny szabályait az önkénnyel szemben alkalmazni szenvelgő önigazolás, képmutatás, gyengeség, öngyilkosság, árulás. Végül pedig vereség.” Ez egy politikatudományi definíció is lehetne. Önkénnyel szemben nem lehet úgy harcolni, mint egy demokráciában.
Ez a három mondat egy programbeszéd. De lesz-e folytatás?
Most nem tudjuk, hogy Gyurcsány elrejtette a sorok között az üzenetet, hogy mire készül, vagy csak kibuggyant belőle az igazság, és ez nem egy cselekvési terv vezérgondolata. Mert az is kiderült az elmúlt 12 év alatt, hogy diktatúra ellen nem lehet demokratikus eszközökkel harcolni, mert a diktatúra átlépi a demokratikus normákat, miközben az ellenfeleket megkötözi azokkal. Igaza van neki, hogy ez egy téves felállás, ez a vereség biztos receptje. Ez történt eddig, és ez marad, ha nem változtatnak. Ezért nincs ötlete sem senkinek. Ez Orbán csapdája, amiből ki kell lépni.
Igaz, ezt mi megmondtuk tíz évvel ezelőtt is, ezért nem kellett volna 10 évet várni. Nagyon keményen kritizáltuk tíz évvel ezelőtt Gyurcsányt, hogy nem azt tette, amit most leírt. Mi már akkor is ezt mondtuk. De jobb későn, mint soha.
Ha nem Hamlet lenne a DK elnöke, akkor ezt zászlóbontásnak lehetne tekinteni. Azt lehetne mondani, hogy Gyurcsány megelégelte, hogy Orbán propagandáját szajkózza az ellenzék, amely nélküle sem ment semmire. Őt akarják háttérbe állítani, lemondatni, elnémítani, miközben egyetlen valamire való ellenzéki vezető nincs. Egyetlen komoly támogatottságú másik párt nincs, s a legnagyobb pártot ő építette fel, méghozá a gyurcsányozás közepette. Ezért befejezte ezt a bolhacirkuszt. Pártja teszi a dolgát, megy a maga útján, és ő a legnagyobb ellenzéki párt élén az ellenzék vezetője.
Ha Gyurcsány nem lenne Hamlet, azt is mondhatnánk, hogy nemcsak új stratégia van, hanem új koncepció is. Teljes modellváltás az ellenzékiségben, aminek lényege az, amit elmondott. Önkény ellen nem lehet demokratikus normák szerint harcolni. Ez nem jelenthet mást, mint Orbán fasiszta államának, diktatúrájának kihirdetését, az antifasiszta harc kezdetét, az álparlamentben való értelmetlen bohóckodás befejezését. Nyílt konfrontáció a diktatúrával, a legitimáció megvonása, a rendszer törvénytelenné nyilvánítása és elhagyása.
Mindez nem erőszakot jelent, hanem egy demokratikusnak álcázott önkényuralmi rendszerből való kilépést. Passzív ellenállást, az orbáni politikai rendszeren kívüli szervezkedést, a rendszer bojkottját, tüntetéseket, utcai tiltakozásokat, az Orbán-féle bűnszervezet távozásának, felelősségre vonásának követelését. Nyílt és egyenes beszédet. Mindez azt jelenti, hogy több előre elcsalt választási bohózatban nem vesz részt az igazi ellenzék, hanem szabad, tiszta és egyenlő feltételekkel lebonyolított, jogállami választást követel. Csak ilyenen indul.
Olyan parlamentben, ahol az ellenzéknek nincsenek jogai, ahol az ellenzék szerepe mindössze annyi, hogy legitimálja az önkényuralom által hozott törvénytelen törvényeket, ahol Kövér bünteti az ellenzéki képviselőket, és megalázza őket, egy igazi ellenzék nem vesz részt. Aki az Orbán-rendszer ellen van, az velük tart. Lehet, hogy az elején nevetnek egyesek, lehet, hogy az elején nem lesznek sokan, de ez meg fog változni. Ha senki nem követi őket, akkor is az egyenesség, az elvszerűség és az igazság útján kell járni. De amikor ezt mások meglátják, akkor lesznek követők.
Ez azt is jelentené, hogy Gyurcsány Ferenc befejezi a „bujkálást”, a némaságot, a visszavonulást. Nyíltan visszaveszi a pártját és a vezető szerepét. Kiáll, utazik, beszél, nyilatkozik, mindenre reagál, mozgósít. Orbán ellen beindul egy rendszeren kívüli nagyon izgalmas munka. Plakátok, gúnyrajzok, leleplezések, ami a csövön kifér.
Gyurcsány pontot tesz a gyurcsányozás végére, és vállalja önmagát. Nem érdekli, ki mit beszél. Meg fogja győzni az embereket. Azt fogják mondani, hogy igaza van. Lerázza a láncait.
*
Mondanánk ezt, de nem mondhatjuk. Mert attól, hogy Gyurcsány Ferenc ezt kimondta, leírta, még nem következik, hogy ezt is fogja tenni. A zászló a szekrényben van. Hamlet töpreng, vívódik, nem tudja. Nézi a zászlót. Hamlet csak készül. Jó lenne, ha nem maga a készülődés lenne a tett. Vajon van-e még benne spiritusz? Lenni vagy nem lenni? Ez itt a kérdés?
