Magyarországon mindent majmolnak, ezért csak idő kérdése volt, hogy az emberek tevékenységének lényegét kifejező egyszavas posztok megjelenjenek a magyar Facebookon. Az egész abból indult, hogy az amerikai Amtrak vasúttársaság a Twitteren elrontott egy posztot, s mivel nem lehetett szerkeszteni, csak annyi jelent meg, hogy „trains” (vonatok). Az eset elmémesedett, s most az a divat, hogy mindenki egy szóban kiteszi, ami leginkább kifejezi a gondolkodását, a hitvallását és a tevékenységét.
Gelencsér Ferenc Momentum-elnök azt írta ki, hogy „Kitartás!”. Ő azt találta, hogy az ő gondolatvilágát, értékrendjét, világnak szóló üzenetét, tevékenységének lényegét ez a szó fejezi ki legjobban. Ahogy a Biblia mondja, „a szív bőségéből szól a száj”. Erről mindenki tudja, hogy a nyilasok hírhedt köszöntése. Amikor a poszt alatt ezt szóvá tették neki, Gelencsér azt írta: „szerintem ennyire vészterhes időkben kitartásra biztatni az embereket nem összekeverendő egy letűnt kor torz eszméjével”.
A fajgyűlölő Orbán-rezsim egyik demokratikus ellenzéki pártjának elnöke a hungaristák, a zsidókat Dunába lövöldöző nyilasok köszöntését használja tevékenységének vezérfonalaként. Ebből a kilencvenes évek magyar demokráciájában akkora botrány lett volna, hogy Gelencsérnek le kellene mondani. Ma még csak fel sem szólították erre. Védekezése több sebből vérzik, mert a „Kitartás!” szóval kapcsolatos védekezésében használt „vészterhes idők” kifejezése csak olaj a tűzre. Ez is a hungarizmus szófordulata volt, azok voltak a „vészterhes idők”, amikor Szálasi vezette a nemzetet.
Az, hogy Gelencsér nemzetközi tanulmányok szakán végezte a tanulmányait, és nem történelem szakon, nem mentség. Egy pártelnöknek tudnia kell, hogy vannak szavak, amelyek foglaltak, ezeket nem lehet másra és más kontextusban használni. A „Kitartás!” is ilyen, ahogy az „élettér” és mások. De még ennél is súlyosabb, hogy Gelencsér a hungarista ideológiát, amit kifejez a köszöntés, egy „letűnt kor eszméjének” nevezi. Mintha a nyilas ideológia, a hungarista eszmék örökre eltűntek volna. Ez a hungarizmus fedezése. Kódolva és árnyaltan a hungarista ideológia itt él közöttünk.
A hungarizmus nemcsak az, amit Szálasi és pártja mondott és tett. A hungarizmus mindaz, ami ennek az ideológiának a lényegére épül.
Hogy ne menjünk túl messzire, aki elolvassa Gelencsér Ferenc Magyar Hangban 2022. augusztus 25-én, mindössze két hete megjelent publicisztikáját, abban minden nehézség nélkül felismerheti az antiszemitizmus és a hungarizmus krisztálytiszta ideológiáját. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy ez már túlzás, szeretnénk emlékeztetni, hogy a hungarizmus Prohászka Ottokár püspöktől, a két világháború közötti magyar antiszemitizmus atyjától, a zsidóellenes „numerus clausus” törvények kezdeményezőjétől származik, Szálasi tőle vette át. A hungarizmus nemcsak Dunába lövés.
Gelencsér Magyar Hangban megjelent írása a modern, kódolt antiszemitizmus és hungarizmus mintapéldánya. Ha a Csurka-dolgozat náci alapvetés volt, akkor a Gelencsér-dolgozat hungarista alapvetés, csak Csurkánál burkoltabb és rejtettebb formában. Talán nem véletlen, hogy mindkét szerző az őseredeti MDF-ből jön. Gelencsér apja MDF-alapító volt, ő magát „klasszikus jobboldali értékeket valló, konzervatív családból” származónak mondja. Máshol beszélt arról, hogy Orbán csodálója volt, aki a 2006-os puccskísérlet élménye hatására kezdett politizálni. A Fidesz oldalán.
Magyarországon halvány árnyalatok és keskeny mesgye választja el a nyílt hungarizmust, fasizmust és nácizmust „a klasszikus jobboldali értékeket valló, konzervatív családoktól”, amelyek kényes ízlését sérti a brutálisan nyílt náci és nyilas beszéd, de ha felfejtjük a jólneveltség és a kulturális moderáció rétegeit, alatta kőkemény antiszemitizmust találunk, amiről egyes esetekben nem könnyű eldönteni, hogy az illető tisztában van-e azzal, hogy ő valójában egy antiszemita, náci, hungarista és nyilas, vagy csak a gondolatrendszeréből ez következik, amiről nem is tud.
Mi a magunk részéről ez utóbbiban nem hiszünk, mi azt gondoljuk, hogy aki a dolgok lényegét tekintve antiszemita szövegeket mond, az akkor is antiszemita, náci, ha ezeket a gondolatait a szalon antiszemitizmus alufóliájába csomagolja. Ezért mi Gelencsér Ferencet egy jólnevelt, finom megjelenésű, művelt, intelligens antiszemitának, nácinak és hungaristának tartjuk. Nem gondoljuk, hogy amit a „polgári” szalonnácik az antiszemitizmusuk elfedésére használnak, azt el kell fogadni, miközben mindenki tudja, miről van szó. Kötelességünk a fügefalevelek alatt megmutatni a lényeget.
A „Gelencsér-dolgozat” vezérfonala az, hogy „a rendszerváltás politikusai” nem egyesíteni akarták a nemzetet, hanem pártérdekek és ideológiák mentén megosztani. Mint írja, „a kialakult árkok valamelyikére kitűzni a zászlót és azon dolgozni, hogy mindig az árok feléjük eső részén legyen a szavazók többsége. 50 százalék plusz egy ember. Se több, se kevesebb.” Amit Gelencsér Ferenc itt kárhoztat, az maga a többpárti, pluralista, liberális parlamenti demokrácia. Ezzel szemben a helyes út ennek „meghaladása”, a nemzetegyesítés. Ez klasszikus náci és hungarista ideológia.
Gelencsér azt írja, hogy Teleki Pál az igazi államférfi, mert „egyéni ambíciója nem fontos, kitűzött célja felülírja a véghezvivőjét, a közösség és a nemzet érdeke felülírja az egyén vágyait és elképzelt, vágyott helyét a világban”. Bocs, de a felvilágosodás és a liberális demokrácia az egyéni jogok és az egyéni szabadság elsődlegességét hirdeti a „közösség” és a „nemzet” nagy eszményeivel szemben, amelyek maguk alá rendelik az egyéni emberi jogokat, aminek végállomása a fasizmus. Ezért Gelencsér ne hitegesse magát, hogy ő liberális és nemzeti, mert ő nem liberális, hanem egy fasiszta.
Teleki pedig nem igazi államférfi volt, hanem egy antiszemita gazember, aki azért lett öngyilkos, mert Horthy Jugoszlávia megtámadásával megszegte a velük kötött az örökbéke szerződést, s mert felismerte, hogy a pusztulásba vezet az a „keresztény-nemzeti” antiszemita politika, aminek egyik legfőbb alakítója volt. Nem várta ki a végét, nem vállalta a felelősséget, mert gyáva volt. Ha úgy tetszik, a II. világháborús „veszteségekhez”, épp a „nemzetegyesítő”, a plurális demokráciát semmibe vevő, a „közösség” eszményeit előtérbe helyező antiliberális politika vezetett, amit Gelencsér eszményesít.
Hogy kik azok, akik megakadályozzák a nemzet egységét és egyesítését, hamar kiderül a Momentum elnökének írásából. Első alcíme úgy szól: „Népiek, urbánusok, történelmi bűnök”. Nagy kár, hogy az „apák és fiúkat” kihagyta, de azért így is értjük. A „népi-urbánus” vita mindig is ugyanazt jelentette, az „urbánus” a zsidókat jelenti. A nemzet széttagolásával kapcsolatban becsúszik egy finom szó a szövegbe: „szándékoltan”. Helyben vagyunk. A klasszikus antiszemita, náci összeesküvéselméletek alaptétele ez: a zsidók szándékosan osztják meg a nemzetet, hogy uralkodhassanak. Ennek a szándékolt nemzetmegosztásnak az eszköze a parlamenti demokrácia, ami zsidó trükk.
Gelencsér azt írja, hogy „az urbánus politikusok tönkretették a „nemzet” szót a magyar nyelvben, mivel soha nem értették a magyar néplelket, sokkal inkább szerettek volna a nemzetközi elitekhez tartozni”. Ha erről a szövegről lefosztunk minden mázt, akkor ez maga a Mein Kampf. A „nemzetközi elithez tartozók” a tudjukkik, ez a nemzetek fölötti zsidó világ-összeesküvés. Az urbánusok, a „magyar zsidók” pedig „ezekhez akartak tartozni”. Micsoda finom megfogalmazása annak, hogy azokhoz tartoztak. Csurka mennyivel világosabban írta ezt: Párizs-New York- Tel Aviv tengely.
Gelencsér azt írja, hogy az „urbánusok” „soha nem értették meg a néplelket”. Miért nem írod le, Feri, amit eszmetársaid mondanak, hogy azért, mert nem is tehetik, mivelhogy zsidók. Erről van szó, hogy a „magyar néplélek” (valaki tudja, hogy mi az?) összeegyeztethetetlen a zsidó lélekkel, mert az egyik „keresztény” (pogány), a másik meg zsidó. Megérkeztünk a forráshoz, Prohászka Ottokárnál, az antiszemitizmus és a hungarizmus atyjánál tartunk, ez már Bangha Béla szintje, aki alaposan kielemezte a zsidó lélek és a „magyar néplélek” ellentétének sajátosságait.
Vásárhelyi Mária egy Facebook posztban reagált, és az általa leírtakból kiderül, mennyire nem igaz, amit Gelencsér ír, mennyire nincs köszönőviszonyban sem a valósággal, ami arra utal, hogy Gelencsér nem a valóság tényeiből indul ki, hanem a lelkében (a magyar néplélekben?) levő antiszemita ideológiából. Váráshelyi Mária ezt írta: „Micsoda hazug, elképesztő állítás az, hogy a liberálisok tönkretették a „nemzet” szót, mert „soha nem értették a magyar néplelket”. Vajon kire gondolt? Jászi Oszkárra, a Galilei-kör tagjaira, Szerb Antalra, Szabó Ervinre, a Demokratikus Ellenzékre? Először is szögezzük le, hogy ez lényegében szimpla zsidózás.” Vásárhelyi Mária is azonnal beazonosította, hogy ez antiszemitizmus. Az meg nácizmus és hungarizmus.
Vásárhelyi Mária azt is írja: „Vajon ki nem értette a néplelket, Solt Ottilia, Havas Gábor, Iványi Gábor, Demszky Gábor, Rajk László és a többiek? És vajon hol szunnyadtak azokban az években a nemzet lelkét értő népiesek? Tudjuk; alámerültek. És micsoda képtelenség összemosni az elmúlt 32 év politikai „elitjét”, egy kalap alá venni Göncz Árpádot, Szabó Miklóst, Pető Ivánt, Iványi Gábort, Vitányi Ivánt és a mai fideszes sisere hadat? És hogyan lehet ugyanabba a fiókba helyezni, a 20 évig jól-rosszul működő demokráciát és a 2010 óta folyamatosan kiépülő új típusú diktatúrát?” Arany szavak. Mert az is szélsőjobboldali szöveg, amely egybemossa a demokráciát és a diktatúrát. Az ugyancsak Fideszből jövő Márki-Zay ugyanezt csinálja, aki ugyanolyan fasiszta.
Azt a zavaros szöveget, amit Gelencsér a „nemzetközi elitről” összehord, azt inkább nem elemezzük, hátha egyszer még lesz párt a Momentumból. De az a szöveg, hogy az urbánusok (értsd: zsidók) „tévesen azt hitték, hogy a nemzetközi elitet nem egyes nemzetek elitjei adják – akik egyébként igenis büszke patrióták –, vagy esetleg az a kép élt a fejükben, hogy ezen nemzetek elitjei magasabb rendűek nálunk”, az elejét tekintve az orbánizmus meghirdetése, a második része pedig a legtisztább hitlerizmus, ócska zsidózás.
A „torz megfelelési kényszerből eredő ellenszenv”, mint a „klasszikus jobboldali értékeket valló, konzervatív családból” jővő antiszemiták „keresztény” gőgje, amely a zsidókat tekinti alacsonyabb rendűeknek, akik „megfelelési kényszerben” szenvednek, mert ugyebár a „nemzetek elitjei magasabb rendűek náluk”. Ezt egy normális zsidó soha nem gondolta, épp a keresztényeket dühítette a kisebbrendűségi érzés, amit Horthy úgy fogalmazott meg, hogy a zsidókat lehetetlen kikapcsolni, „hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk”.
Majd Gelencsér szerint saját téves előfeltételeiből ered az, hogy „a 2010 előtti baloldali kormányok képtelenek voltak azonosulni, képtelenek voltak mit kezdeni a nemzet fogalmával”. Ez nem igaz, a baloldali kormányok teljesen normálisan viszonyultak a nemzet fogalmához, minden hamis pátosz és hazug vallási identitástudat nélkül, annál az egyszerű oknál fogva, hogy ők is a nemzetnek részei, a nemzetbe ők maguk is beletartoznak. Ám politikai ellenfeleik ezt elvitatták, a nemzet fogalmát kisajátították, a liberális demokratákat (mint zsidókat) kiközösítették és nemzetellenesnek bélyegezték. Gelencsér ezt meghamisítja.
Majd a népiek antiliberális mocskolódását is, amivel szitokszóvá tették a liberalizmust (magyarul: a szabadságot, a szabadelvűséget), a liberálisok nyakába varrja. Mivelhogy a népiek „bármennyire is szeretnének a liberális elit részévé válni, azok sosem tekintetének rájuk egyenrangúként. Így, mint a mesében a róka, úgy döntöttek, hogy nem is olyan édes az a szőlő, sőt, kifejezetten keserű. De leginkább elérhetetlen”. Itt már a zsidó felsőbbrendűség jelenik meg, az antiszemitizmus másik formája. A zsidók a kirekesztők. Az antiszemitizmus okai a zsidók, akik nem fogadnak be.
Végezetül már csak az utolsó, „Bántalmazás helyett békét” című fejezetről ejtsünk néhány szót, és ezzel el is jutunk a „Kitartás!” mai gelencséri értelmezéséhez. Ebben a Momentum elnöke azt adja elő, hogy a mai magyar társadalom problémája a rendszerváltás volt, a „korábbi gondoskodó államot felváltotta a piac szabadsága, azonban ez nem hozta el azt a hőn áhított szabadságot, amire az emberek vágytak”. Ez tehát a magyar élet problémáinak okozója. A Momentum elnöke elfeledkezik egy apróságról, hogy előző imádott pártja és példaképe megdöntötte az alkotmányos rendet.
Mivel a konklúziók levonása előtt meg sem jelenik, hogy Orbán Viktor fasiszta diktatúrát (vagy nevezze önkényuralomnak, autokráciának, aminek akarja) épített ki, megszűnt a demokrácia, a jogállam és a társadalmi szabadság. Az már szóba sem kerül, hogy annak az antiszemita, fasiszta, „nemzeti” ideológiának a nevében tette, amely „egyesíti a nemzetet”, kihagyva belőle a zsidókat és a zsidók liberalizmusát. Ezért a helytelen diagnózist követi a totálisan téves terápia.
Gelencsér szerint nem az önkényuralom megdöntése a feladat, ez szóba sem kerül, hanem a „társadalmi béke megteremtése” (…) „a békességhez vezető út legfontosabb feltétele pedig az egymásra való odafigyelés igénye, majd az odafigyelés gyakorlati megvalósítása. Látnia és értenie kell mindenkinek: egy nemzeti érzelmű ember is lehet liberális és egy liberális ember is lehet nemzeti érzelmű. Én biztosan tudom magamról, hogy mindkettő vagyok.”
Az, hogy a „nemzeti érzelműt” elszakítja a liberálistól, már egy hungarista, náci és antiszemita elmélet, ahogy azt feljebb láttuk. A nemzeti érzelműség egy olyan alap, amit nem lehet elvitatni senkitől. Aki elvitatja, eleve feltételezi, hogy valaki nem az, mert más politikai irányzatot képvisel (liberális). A kérdés tehát nem ez, hanem az, hogy liberális vagy nem liberális valaki, magyarul: demokrata vagy nem demokrata, demokrata vagy fasiszta (amit „nemzetinek”) nevez. Nem lehet mindkettőnek, demokratának („liberálisnak”) és fasisztának („nemzetinek”) lenni.
Aki legitimálja a fasizmust, méghozzá azzal, hogy azt „nemzetinek” mondja, az fasiszta. Gelencsér Ferenc Momentum-elnök fasiszta. Ezért akarja elmosni a határokat, s a felelősséget a liberálisok (demokraták) nyakába varrni. Nekik kell a fasisztákkal kibékülniük, megbékélniük. Ez a társadalmi béke útja. A másik volt fideszes fasiszta, Márki-Zay Péter, a választási veresége után ezt úgy fogalmazta meg, hogy egy új „kiegyezésre” van szükség, méghozzá Orbánnal, a fasiszta diktátorral való kiegyezésre.
Így nyer értelmet Gelencsér Ferenc Facebookra feltöltött „Kitartás!” jelszava. Nem ellenállásra, hanem „kitartásra” szólítja fel az Orbán-rendszer kárvallottjait, jogfosztottjait, elnyomottait, hogy béküljenek meg a diktatúrával, a sorsukkal. Ő maga is ilyen formán a nemzetegyesítést szolgálja, nem pedig az árok valamelyik oldalán tűzi ki a zászlót. Egy a tábor, egy a zászló. Világos és érthető beszéd, ez a nemzeti együttműködés rendszere. Egyesüljön a nemzet Orbán Viktor alatt, esetleg őt váltsuk le, s lépjünk a helyébe. Ő is maximum Fidesz-elnök akar lenni, mint a Márki-Zay.
De a legszebbek ezek a mondatok: „Ne megtapossuk egymás zászlóit, hanem mossuk ki azokat és tisztítsuk meg a rajta lévő mocsoktól! (…) A mi dolgunk összevarrni a széttépett részeket, majd megtisztítani az újra létrejött egységet a rengeteg szennytől.” Ne tapossuk meg a hungaristák, nyilasok, fasiszták, nácik, antiszemiták zászlóit, hanem tisztítsuk meg a rajta levő mocsoktól. Ezt teszi Gerencsér Ferenc, amikor a „nemzeti” szó alatt tisztítgatja az antiszemiták, fasiszták és nácik zászlaját. Ezeken a zászlókon van szenny. A liberalizmus zászlaján nincs, mielőtt tévedésbe esne.
Gelencsér Ferenc pártelnök nem kiirtani akarja a fasizmust, nem megdönteni az önkényuralmi rendszert, hanem az ellentéteket megszüntetni, az egymást kizáró ellentmondásokat kioltani. Békét hirdet a farkas és a bárány, a róka és a tyúkok között, méghozzá úgy, hogy a bárányok és a tyúkok békéljenek meg a farkassal és a rókával. Gelencsér összevarrja a széttépett részeket, a diktatúrát és a demokráciát, megszünteti ezeket a kategóriákat. Milyen kár, hogy nem centrális erőtérnek nevezi el.
Éppen úgy, ahogy fideszes tejtestvére, Márki-Zay mondta, hogy nincs se jobboldal, se baloldal, csak rendes magyar emberek vannak. Őket pedig arról lehet felismerni, hogy nem ellenkeznek, hanem engedelmesek, feladják magukat és az egyéni érdekeiket a közösség és a nemzet nagy eszményei érdekében, amit ők mondanak meg. Aki esetleg mégis jobboldali vagy baloldali akar lenni, az nem rendes magyar ember. Orbán Viktor, a fasizmusból, nácizmusból, hungarizmusból, antiszemitizmusból kikelt kígyó, lerakta a tojásait és azok kikeltek.
Gratulálunk a Momentum nevű pártnak, hogy ilyen hamar eljutott a liberalizmustól a fasizmusig, nem húzta feleslegesen sokáig, és a párton belül már össze is varrta a kettőt. Mi ezt helyeseljük, de kevésnek tartjuk a társadalmi béke és a nemzetegyesítés szempontjából. Ha igazi államférfiak akarnak lenni, akkor mindjárt testületileg lépjenek is be a Fideszbe. Megtalálták a helyüket. Kitartás!
