Miután Magyarország gazdasági és politikai értelemben is Oroszország „gyarmataként” viselkedik, számos alkalommal felmerült, hogy Orbán Viktor elveszítette az önrendelkezését és szabadságát, ellenzéki feltételezések szerint zsarolható, aki saját damaszkuszi útján fordított fordulatot tett: a leginkább oroszellenes politikusból szinte egy pillanat alatt oroszbarát, az orosz érdekeket szolgáló politikus lett. Ez pedig nem magánügye, mert Magyarország az Európai Unió és a NATO tagja, ezért az ország korlátlan hatalommal rendelkező vezetője nem lehet az oroszok bábja vagy ügynöke.
Akik minden feltételezést összeesküvéselméletnek gondolnak, azoknak sincs elfogadható magyarázatuk ekkora pálfordulásra. Orbán 2007-ben még azt mondta, hogy „Nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni”. Ma pedig az ország a Gazprom nem is annyira vidám barakkja. Azt mondta, „most ez nem katonai megszállást, hanem gazdasági érdekszférába sorolást jelenthet. A kormány ezt a veszélyt vagy nem érzékeli, vagy nem aggasztja, sőt mintha elő is segítené ezt a veszedelmes folyamatot”. Aki tudta, hogy ez mit jelent, az nem változtatja meg magától a véleményét.
Majd ő lett az, aki ezt megvalósította, betetőzte, és Magyarországot az orosz birodalom részévé tette: a Kreml szolgálóleánya, Moszkva érdekeinek kiszolgálója, az orosz propaganda terjesztője. Ki tud erre logikus és elfogadható magyarázatot adni? Ma már teljes az ideológiai azonosság Putyinnal, de ez nem egy folyamat eredménye volt. Az oroszokhoz való viszonya egyik napról a másikra változott meg. Utána indult el az azonosulás, az orosz világképbe való beilleszkedés. De még ez sem indokolja, hogy az orosz titkosszolgálatokat engedi rá az EU-ra, a NATO-ra. Mintha utasítanák.
Miután az Egyesült Államok szankciókat jelentett be, melyeknek köszönhetően Magyarországot kiléptették a Budapesten működő orosz kémbankból, egyértelművé vált az orosz kémbank jellege, s hogy a NATO-ra, az Európai Unióra, sőt Magyarországra is milyen veszélyt jelentett. Az orosz kémbankot Orbán Viktor hozta Budapestre. Orbán Viktor adott az orosz kémeknek a törvények felett álló státuszt, diplomáciai mentességet és szabad mozgást az Európai Unióban. Orbán Viktor adott ingyen székházat (!) és a magyar kormány minisztériumainál is erősebb védettséget. Miért?
Az #ESPIOMATS projekt, amely a 2022-ben kiutasított többszáz orosz diplomata azonosításán dolgozó nemzetközi újságírók együttműködése, felderítette olyan orosz kémek tevékenységét, akik az orosz katonai hírszerzésnek (GRU) dolgoztak zavartalanul Magyarországon, és később más európai országokból utasították ki őket, mint orosz kémeket. Orbán Viktor titkosszolgálatai tudtak róla, hogy ezek orosz kémek, mégsem esett bántódásuk, tevékenységüket senki nem korlátozta. Ezt megelőzően Orbán Viktor lefejezte a titkosszolgálatokat és saját ellenőrzése alá rendelte. Miért?
Orbán Viktor a békepártiság álarca alatt leplezetlenül az agresszor Oroszország oldalán áll, az Európai Unióban és a NATO-ban Oroszország érdekeit védi, Ukrajnát támadja. Oroszország háborús bűnökkel gyanúsított oligarcháit, egyházi személynek álcázott volt KGB-s titkosszolgálati ügynökeit védelmezi, és a szankciós listákról leveteti. Magyarországnak az orosz kőolajtól és orosz gáztól való függőségét fenntartja, miközben kiderült, hogy ez politikai függőséget és zsarolási potenciált jelent. Pedig lehetősége lett volna a háború kitörése okán megszabadulni ettől. Nem tette. Miért?
Sorolhatnánk a tényeket, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni és nem lehet azokon átlépni. Ezek a tények egyirányba mutatnak, hogy Orbán Viktor Oroszországnak engedelmeskedik, az oroszokat szolgálja, nem szabad ember. Ez súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent, és annak gyanúját veti fel, hogy Magyarország veszélyben van, mert vezetője idegen ellenséges hatalom által zsarolt, vezetett és irányított politikus. Méghozzá valamiképp az orosz titkosszolgálatokhoz és az orosz kémekhez kapcsolódóan, mert minden jel erre utal. A kérdés az, mi állhat ennek hátterében?
Többféle feltételezés elhangzott a baltás gyilkostól a mindenfelé guruló dollárokig, amelyekről tudhatnak az oroszok, de ezek meg sem rezegtették a közvéleményt és a népszerűségét. Orbán már egy országra való pénzt ellopott, aminek a nagyságrendje és elrejtése egyszer még megdöbbentheti a magyar lakosságot, de annak látható nyomai is elegendőek lennének minden demokráciában egy politikus bukásához és bíróság elé állításához. Nemcsak arról van szó, hogy ennek jogi lehetőségét felszámolta, s őt nem ellenőrizheti senki, de az ország ingerküszöbét ez sem érte el.
Orbán Viktor Európa legkorruptabb politikusa, akinek multimilliárdosok a családtagjai, a strómanjai, aki kisajátította a magyar államot. Titkosszolgálati és szervezett bűnözői kapcsolatokkal bíró személyekkel üzletelnek a családtagjai és az oligarchái. Olyan piszkos pénzeket moshatnak tisztára, amelyekről az orosz titkosszolgálatnak tudomása lehet. Elvileg nem kizárható, hogy Orbán ezzel zsarolható, emiatt fonódott össze az orosz titkosszolgálattal és üzleti körökkel, amelyek nem is választhatók el egymástól. De ezekről szinte mindent tud a magyar lakosság, ezzel zsarolni nem lehet.
Orbán zsarolhatóságának másik feltételezése az volt, hogy katonaként beszervezte a katonai elhárítás, amely az orosz katonai hírszerzés, a GRU kontrollja és irányítása alatt működött (s amely a mai napig nem szűnt meg). A GRU és az orosz katonai hírszerzés aktivitása pedig a fenti információk szerint megerősödött és szabadon működhet az Orbán-kormány tudtával és engedélyével. Mint kiderült, az egyik orosz kém, aki Budapesten a GRU-nak fedésben szolgált, épp azon dolgozott, ami Orbán politikájának középpontjában áll. A Nyugat pacifikálása Oroszország felé.
Az amerikai kémügy szálai is az Orbán-kormányhoz vezetnek, amelynek félelmetes kapcsolatrendszere tárult fel az orosz titkosszolgálatokkal és a nemzetközi pénzügyi alvilággal. Orbánnak a III/IV-es Csoportfőnökséggel való kapcsolatát nyilvánosan közeli barátja és üzlettársa, Simicska Lajos vetette fel. Az Index foglalta össze, hogy Simicska arról beszélt a Mandinernek, hogy 22 éves korára már vastag akta állt össze róla, ami a rendszerváltás környékén eltűnhetett, de Moszkvában még meglehet. Illetve mesélt arról, hogy a katonaság alatt tudta, kiknek kellett jelentenie róla.
Orbán Viktornak is. Elmesélte, hogyan történt: „Volt viszont, aki odajött magától és elmondta. ‘Figyelj, Lajos, az a helyzet, hogy jelentenem kell rólad.’ Azt mondtam az illetőnek: nincs harag, jó, hogy szólt, majd kitaláljuk együtt, miket írjon. Azt hiszem, maguktól is rájöttek már, ő ki volt.” A kérdésre, hogy ez Orbán volt-e, azt mondta: „Igen”. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy Orbán beszervezett ügynök, vagy „csak” úgynevezett társadalmi kapcsolat. A hír felborzolta a kedélyeket, de a lakosságban nem okozott akkora felháborodást sem, mint Borkai Zsolt vagy Szájer ügye.
Simicska elmesélte, mi történt a leszereléskor. „Amikor aztán leszereltünk, az étteremben várakoztunk, már civilben, őt kiemelték közülünk. Úgy mentünk haza a leszerelő vonattal is, hogy Viktor nem volt velünk. Minden katona elmegy bulizni, ha leszerelt, így tettünk mi is, aztán ott egyszer csak megjelent. „Hát te hogyhogy itt?” Azt mondta, alá akartak íratni vele, de ő nemet mondott. Harminc éven át elhittem neki, hogy így történt.” Simicska tévedett, amikor azt hitte, hogy Orbán ekkor írhatott alá, mert ezt megelőzően volt kapcsolatban az állambiztonsággal.
Leszereléskor senkit nem emel ki a III/III-as Csoportfőnökség, hogy beszervezze, csak abban az esetben, ha az illető együttműködött a katonai elhárítással. Ilyenkor arra tettek kísérletet, hogy a III/III-as Csoportfőnökség átvegye a III/IV-es Csoportfőnökség kapcsolatát. Ellenkező esetben egy III/III-as beszervezést hosszas előkészület előzött meg, amelynek nem voltak meg a feltételei a katonai szolgálat alatt. Ezért a leszerelés napján tett III/III-as beszervezési kísérlet, amiről Simicska Lajos beszélt, már közvetett bizonyítéknak volt tekinthető, hogy Orbán besúgó volt a seregben.
Sokan nem vették észre, hogy Orbán le is buktatta magát. Orbán kezdettől fogva tagadta, hogy beszervezték, de azt nem titkolta, hogy a katonaságnál megpróbálták, ami szintén Simicskát erősíti. Nyilatkozatában ezt írta: „Sorkatonai szolgálatom első időszaka alatt megpróbáltak beszervezni, de ezt visszautasítottam, így a kísérlet – amint az a mellékletből kiderül – sikertelenül végződött.” Honlapján nyilvánosságra hozta a megfigyeléséről és sikertelen beszervezéséről szóló papírokat. Csakhogy ezek nem egyeznek azzal, amit mondott. A beszervezést visszautasította, a besúgást nem.
Ezek a papírok ugyanis a III/III-as Csoportfőnökség sikertelen beszervezéséről szóltak, a katonai elhárítás viszont a III/IV-es Csoportfőnökség alatt működött. Orbán pedig a sorkatonai szolgálata alatt történt sikertelen beszervezési kísérletéről beszélt (amely csak a III/IV-es Csoportfőnökség próbálkozása lehetett), ám bizonyítékként a III/III-as Csoportfőnökség beszervezésével kapcsolatos iratot mutatott be. A III/IV-es beszervezési próbálkozásról semmit nem tudunk, erről csak ő maga nyilatkozott, arról viszont nem mutatott be semmit. A perdöntő kérdés pedig a katonai elhárítás.
Legalul látszik, hogy Orbánt a leszerelése után, 1982-ben „beszervezési céllal tanulmányozta a III/III-2 Osztálya, de a beszervezésétől elálltak”.
Ez azonban a III/III-s Csoportfőnökség kísérlete volt, nem a III/IV-es Csoportfőnökség próbálkozása.
A leszerelése utáni beszervezési kísérlet már a III/III-as Csoportfőnökség sikertelen próbálkozása volt. Ez összefügg azzal a gyakorlattal, hogy akik a katonaságnál a III/IV-es Csoportfőnökség, a katonai elhárítás beszervezett ügynökei vagy „társadalmi kapcsolatai” voltak, azokat leszereléskor próbálták a III/III-asok beszervezni. A „társadalmi kapcsolat” nem klasszikus értelemben vett ügynök, de a hálózattal együttműködő, információkat adó személy. A 2003. évi III. törvény szerint a társadalmi kapcsolat „operatív kapcsolatnak” minősül, akit nyilvántartott az állambiztonság.
Aztán megjelent egy nem vitatott, hiteles dokumentum, amely bizonyította, hogy Orbánt bizony beszervezték, ha nem is ügynök, de „társadalmi kapcsolat” volt a katonaságnál, amely a besúgó egy formája. Kenedi János állambiztonsági szakértő azt javasolta, az átvilágítási törvényt a beszervezett hálózati személyeken túl a társadalmi kapcsolatokra is ki kell terjeszteni: ismert értelmiségieket, vezető állású embereket nem szerveztek be ügynöknek, de társadalmi kapcsolatként esetleg fontosabb információkat szállítottak az állambiztonsági szervezetnek, mint a hálózati személyek.
Ez azt jelenti, hogy Orbán a katonaságnál mindenképpen besúgó volt, a III/IV-es katonai elhárítás „operatív kapcsolata”, 1981. október 20-tól 1982 auguszus 1-ig Zalaegerszegen, a kapcsolatnak a leszerelés vetett véget. Leszerelése után nem lett III/III-as, de a III/IV-es besúgás semmivel nem volt jobb. Amit Orbán az ügy kapcsán mondott, az hazugság. Úgy adta elő, mintha őt világéletében csak megfigyelték volna, mintha áldozata lett volna csupán az állambiztonságnak, miközben korábban a besúgója volt. De mennyiben zsarolható ezzel? Csak a jelentéseivel, ha azok olyanok.
Morálisan ennek is elégnek kellene lennie a bukásához. Sajnálatosan azonban a közvélemény nem ismeri az állambiztonság tevékenységét, csak azokat tekinti besúgóknak, akiknek 6-os kartonjuk volt, és beszervezett ügynökök voltak. Itt látható Orbán besúgó tevékenységének hiteles bizonyítéka. Nem mentség, hogy Orbán csak „társadalmi kapcsolat”, ezért nem volt fedőneve, 6-os kartonja és munkadossziéja. Amit tett, az nem azonos azzal, amit az ügynökök végeztek, de mindenképpen besúgás volt. De önmagában ezzel a ténnyel sem lehet zsarolni, mert az emberek ezt nem értik.
Pedig az „utcai harcos” az első katonai szolgálata alatt besúgója volt a kommunista diktatúrának, és nem áldozata. Az állambiztonság katonai elhárításának „jelentett”.
Orbánnak nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítania, hogy bármilyen minőségben nem volt a III/IV-es Csoportfőnökséggel, a katonai elhárítással kapcsolatban, és nem volt előzménye a III/III-as sikertelen beszervezési kísérletének, mert arra vonatkozóan nem mutatott be cáfoló bizonyítékot. Ezt Rainer M. János történész is megerősítette az Orbán ügynökmúltjával kapcsolatos vita és a fellelhető dokumentumok alapján. A III/III-as beszervezési kísérlet közvetlenül a leszerelés után inkább megerősíti a kapcsolatot, mint nem. Anélkül előkészítetlen lett volna a kísérlet.
Az figyelemre méltó, hogy Simicska Lajos az oroszokhoz való közeledése miatt fordult Orbán ellen, ő ezt már 2015-ben azzal hozta kapcsolatba, hogy Orbán kapcsolatban volt a katonai elhárítással, mert maga mondta, hogy jelentenie kellett róla. Simicska azt feltételezte, hogy ennek nyomai, bizonyítékai meglehetnek Moszkvában, mert a magyar katonai elhárítás a GRU irányítása, kontrollja alatt dolgozott, s minden bizonnyal volt mindenről másolatuk, amelyek Moszkvában nem tűntek el. Az is furcsa, hogy a Simicskáról készült jelentések viszont Magyarországon eltűntek.
Orbánt mindenesetre nem hagyta hidegen a besúgóvád, nagyon érzékenyen reagált, a fentiek alapján nyilvánvalóan hazudott és szépítette a helyzetet és a szerepét. Ez volt az egyetlen támadás, amitől nagyon ideges lett. Simicskát majdnem halálosan megfenyegette a parlamentben, nagyon félt a következményektől, a vádat nevetségesnek nevezte, de egyáltalán nem nevetett. Valamit titkol, leplez és védelmez – ez volt a levonható következtetés, és ez nem konteó. Ez még ezen a felvételen is látszik, amikor váratlanul megjelent a parlamentben, hogy válaszoljon a kérdésekre.
Kőszeg Ferenc ugyan kétségbe vonta Simicska állítását, hogy 22 éves korában láthatta a róla készült vaskos dossziét, de azért kizárni sem lehet. Ennek azért van jelentősége, mert abban az aktában, amelyet elmondása szerint Simicska maga is látott, megtalálhatóak lennének Orbán róla adott jelentései. Ha azok alapján beazonosítható lenne a magyar miniszterelnök, akit társadalmi kapcsolat formájában együttműködőként nyilvántartott a GRU fennhatósága alatt működő III/IV-es katonai elhárítás, akkor Orbán Viktor mégiscsak zsarolható ember lehet. Ám az egész dosszié eltűnt.
Szerinte Budapesten rengeteg akta eltűnt a rendszerváltás ideje alatt, de ezek a papírok meglehetnek még Moszkvában. Arra a kérdésre, hogy „arra céloz, hogy ott megvannak a mai miniszterelnök egykori jelentései, s ezzel zsarolhatja őt Putyin?”, Simicska Lajos azt válaszolta: „Ha ezek meglennének és napvilágra kerülnének, az mindent borítana itthon. Ez biztos. Én meg – az elmúlt egy év történései után – nem tudom már, kiről mit gondoljak.” Ezzel a mondatával újra Orbán oroszokhoz való hirtelen közeledésére és zsarolhatóságára utalt, ami megmagyarázhatatlan.
Erről szólnak azok a konteógyanús eszmefuttatások, hogy az oroszoknak minden megvan Moszkvában, és azzal tartják kézben Magyarországot, elevenítik el az egykori hálózatukat, aminek egyes jelei számunkra is megdöbbentő módon látszódnak, de lehetnek attól függetlenek is. Mindenesetre tény, hogy az orosz kémek olyan mértékben hálózzák be a magyar államot, amiről a magyarok semmit nem tudnak, amit elképzelni sem mernek, s mindez az Orbán-rendszerben történt. Orbán ezt megakadályozhatta volna, de valamiért teljesen átengedett nekik mindent. A külügyet is.
Az oroszok meg tüntetgetik ki őket, akik a NATO és az EU tagjai. Mi soha nem hittünk e feltételezéseknek, mert még senki nem látott Moszkvából előkerült papírokat, de az Orbán-rendszerben megerősödött orosz jelenlét és befolyás elgondolkodtató. Mással egyszerűen nem lehet megmagyarázni azt, ami történt. Ez újra aktuálissá teszi a korábban már lezárt kérdést, hogy mit tudhatnak az oroszok Orbánról, amit mi nem, és az miért veszélyezteti őt annyira, hogy ezért mindenre hajlandó, amiért kész volt beállni szinte egy oroszként az oroszok mellé.
Lehet, hogy olyasmi, amire nem is gondolnánk, vagy amiről fogalmunk sincs, de mindenképpen ehhez a témához kapcsolódik, mert Orbán hitelét csak egy ehhez hasonló hazaárulás rengethetné meg. Amit az eddigi tényekből tudni lehet, hogy katonai besúgóként adott információkat, de nem lehet tudni, hogy a „jelentések” mit tartalmaztak, azok mennyiben kompromittálják őt. A helyzetet nehezíti, hogy az állambiztonság tartótisztjei, harminc évvel később is a „céghez”, az állambiztonságnak adott esküjükhöz hűségesek, nem a mai Magyarországhoz. Az orosz befolyástól nem félnek.
Nem értik meg, hogy ez az Oroszország nem az, amit ők a Szovjetunióban szerettek. Ellenkezőleg. Az orosz birodalom veszélye élet-halál kérdés, ahogy mindenki láthatta ennek a birodalomnak a működését és természetét az ukrán tömegsíroknál. Magyarország halálos veszedelemben van, ha Orbánt Moszkvából zsarolják, és emiatt kivezeti Magyarországot az Európai Unióból és a NATO-ból. Ezt kellene megérteniük azoknak, akik ismeretében vannak azoknak a titkoknak, ami az oroszok legnagyobb ellenségét az oroszok legnagyobb barátjává tette.
Ehhez pedig nem elégséges magyarázat az illiberalizmus, a hatalom és a pénz szeretete, a bűnözés, a közös álkeresztény ideológia, a hasonló önkény, mert ahhoz még nem kellene átadni a felszín alatt az oroszoknak az országot.
