Orbán a Trumppal való találkozóra készülve interjút adott a török közszolgálati televíziónak. Ebben az „erős vezető” szófordulatba igyekezett életet lehelni és azt a középpontba állítani, mert Trump a kampánybeszédeiben „erős vezetőnek” nevezte őt, akit „emiatt támadnak”.
Orbánt nem azért támadják, mert erős, hanem azért, mert fasiszta, aljas és geci. Az „erős” nem az erőszakos és a gátlástalan mocsok ember, nem a diktátorok szinonimája. A valóban erős emberek nem diktátorok és nem aljasok. Nincs szükségük erre.
Orbán erre játszik rá, úgy akar Amerikában mutatkozni, mint „erős vezető”. Azt mondta: „nálunk az erős vezetőkre pozitívan tekintenek, nem úgy, mint a nyugati országokban. Ott rossznak tartják az erős vezetőket. Úgy gondolják, hogy tőlük már csak egy lépés Hitler.”
Orbán az „erős vezetőt” ravaszul Erdoganra hivatkozva próbálta bemutatni, ami kiválóan sikerült. Mert Erdogan újságírók százait börtönözte be, a török közszolgálati televízió épp olyan, mint a magyar, a szabad sajtót Erdogan betiltotta. Mint minden gyenge vezető.
Ez mindent elmond arról, milyen Trump és Orbán szerint az „erős vezető”, mit kell gondolni alatta. Aki nem tűri a kritikát, nem engedi a szabad sajtót, aki nem mer szabad újságírók kérdései elé állni, az nem „erős vezető”, nem „erős ember”, hanem végtelenül gyenge.
A zsarnok vezető nem erős, hanem gyenge. Éppen azért zsarnok, mert gyenge. Abban van az ereje, hogy zsarnok: másokat megfoszt az egyenlő feltételektől. Erős ember, erős vezető nem fél a szabad versenytől, a szabad választásoktól, nem csalja el előre azokat.
Orbán és Trump az erőt az elnyomással, a jogfosztással, a fasizmussal téveszti össze. Ez nem erő, hanem gyengeség. Ez frusztrált lúzerek módszere, akik nem tudnak másképpen nyerni, csak úgy, hogy csalnak, hazudnak, lopnak, másokat megbénítanak.
Minden diktátor gyenge ember, nagyon gyenge vezető. Erős vezető az, aki nem csal, nem korlátozza az ellenfeleit, nem nyomja el őket. Az agresszivitás nem erő, az erő a szelídség, a hatalom nélküli vagy a hatalommal való visszaélés nélküli tekintély és kormányzás.
Orbán jól mondta, hogy akiket Trump „erős vezetőnek” nevez, azok valóban egy lépésre vannak Hitlertől, beleértve saját magát, Orbánt, Putyint, Kim Dzsongunt, Erdogant. Ezért nem szeretik a nyugati országokban az „erős vezetőket”, mert azok fasiszta diktátorok.
Trump is az akar lenni, ezért akarja másolni Orbán illiberális fasiszta mintaállamát, amely megszüntette az alkotmányos demokráciát, a jogállamot, a fékek és ellensúlyok rendszerét és a hatalmi ágak megosztását. Kiiktatott minden akadályt az önkényuralom útjából.
Ehhez nem erőre, hanem gyengeségre, aljasságra, frusztrációra, félelemre és bosszúra volt szüksége. Ezek egyike sem erő, hanem gyengeség. Erős ember nem szorul ezekre. Orbán a leggyengébb ember és a leggyengébb vezető Európában, aki fél, gyáva és ezért diktátor.
Erős vezetők demokratikus körülmények és alkotmányos korlátok között, a szabályokat betartva, az ellenfelek jogait nem korlátozva, a szabad sajtóval szemben is sikeres. Nem abban van az erő, hogy az ellenfeledet leütöd egy baseball ütővel. Ez a gyengék sajátja.
Orbán a gyengesége miatt támad. Onnan látszik, mennyire gyenge, hogy állandóan támad. Olyan, mint a sarokba szorított patkány, de saját magát szorítja sarokba a komplexusaival, a kisebbrendűségi érzéseivel és a belső gyengeségével. Erős ember nem támad.
Arról nem beszélve, hogy Orbán Trumphoz hasonlóan egy lúzer, aki mindenben veszített az az utóbbi időben is: az ukránok, a svédek ügyében is, nincs barátja, nincs szövetségese, az egész civilizált világ undorral és utálkozva tekint rá. Hazug világban él, ami összeomlik.
Aki erős, azon látszik. Annak nem kell a mellét döngetve hajtogatni, hogy ő erős. Nem volt még a magyar történelemben Orbánhoz hasonló gyenge ember és gyenge vezető, aki nem külső kényszerek, nem hamis ideológiák, hanem kizárólag a gyengesége miatt lett diktátor.