Amikor pedig eljött pünkösd napja, és mindnyájan egyakarattal együtt valának Szentesen, nagy hirtelenséggel mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése behajtott a térre az álmessiás nemzeti platós autója. A Szentlélek helyett megérkezett Magyar Péter. Megkönnyebbültek.
Jelenléte betöltötte az egész teret, és megtelének mindnyájan a Magyar Péter iránti hamis szeretettel és reménységgel, holott azt sem tudják vala, kicsoda. Magyar kettős nyelvvel szóla hozzájuk, ahogy a kígyó adta neki szólni.
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, zavarodás támadt, mert mindenki azt hallotta szólni, amit hallani akart. Mintha gondolataikban olvasott volna, nem volt abban semmi megütközésre méltó, amitől bódult állapotba kerültek. Egyesek mondának: édes bortól részegedtek meg.
Péter azonban előállván, monda nékik: nem részegek ezek, amint ti állítjátok, hiszen a napnak tizedik órája van. Hanem ez az, ami megíratott a liberális értelmiség hamis prófétái által, hogy a Fideszből jön el a szabadító, az ámításnak szelleme által, amit most láttok.
S ettől veszítette eszét mindenki, aki hamis messiásra vágyik és szereti a hazugságot. Ez lészen büntetése a hiszékenyeknek és a messiásváróknak.
Monda Péter: kitöltök az én hamis antikrisztusi szellememből minden testre, és a ti ifjaitok hamis látásokat látnak, és a ti véneitek hazug álmokat álmodnak, és mennek a vágóhídra. Békére, szeretetre, összefogásra van szükség, de mi nem fogunk össze senkivel.
Messiás Péter felemelé hangját: a mesterségesen létrehozott árkok betemetésére van szükség. Ezért betemetjük az árkokat a fideszes fasiszta idológia és a demokratikus ellenzék jogállami ideológiája között. Árkot ásunk azok ellen, akik ezt nem fogadják el.
A megrészegült tömeg pedig éljenzett, majd a gázpromos Fradi mintájára skandálásba kezdett, hogy „nem félünk, nem félünk”. Akkor sem, ha árad a Tisza. Amivel bizonyságát adták annak, hogy félnek.
Péter pedig tanúságot tett a hazugságról, mondván: „mi a szívünk mélyén mind egy élhető, boldog hazára vágyunk és bármit is gondolunk az élet fontos kérdéseiről, elsősorban mind magyarok vagyunk”.
Péter ezzel elhomályosítá a különbséget igazság és hazugság között, nem mondván meg nékik, hogy magyarnak csak azt tekintjük, akik elfogadnak minket. De azok gondolhatnak akármit, mert mind magyarok lesznek. Mind Magyarok lesznek.
Péter azután Pált idézte: „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet”, gondosan elhallgatva, ami előtte van, hogy a szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Péter elutasította a propagandistákat, akik arra emlékeztetnek, hogy a szeretet nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, mert az ilyen kék fideszes.
Mindnyájan egyek leszünk, monda nekik Péter, aki pedig nem, az nem lesz. Majd mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, továbbhajtott a platós autóval Mindszentre. Megnyitván a pokol tüzétől izzó száját ott is, hirdette nekik a mérgeskígyó dolgait, megmaratva attól.
Valahol e színházi, politikai csődülettől messze távol, néhány ember csendben Péter helyett Istenre bízta magát, és betöltötte őket a Szentlélek.
