Török Gábor orbánista politikai elemző volt a Friderikusz Podcast vendége, aki értékelte az EP-választás eredményét. Az adást főleg azért érdemes megnézni, hogy halljuk Friderikusz Sándor okos kérdéseit és ellenvetéseit, s szembesüljünk a cinizmussal és gátlástalansággal, amit Török Gábor képvisel, s következetesen a politika lényegének vél és pozitívan értékel.
Török Gábor egyebek mellett itt is előadta azt a mondatot, miszerint „Gyurcsány fölött van egy üvegplafon, amelyet nem lehet áttörni”. Ez azt jelenti, Gyurcsány bizonyos szint fölött nem tud nagyobb eredményt elérni, mert ott van az „üvegplafon”. Török ezt Gyurcsánynak és az ő elutasításának tulajdonítja.
Sokan sokat tettek ezért az elutasításért, ami szintén egy politikai termék, a démonizálás mesterműve, de az általa keltett gyűlölet valóságos. Ám az üvegplafon nem erről szól. Az üvegplafon nem Gyurcsány személyéhez kapcsolódik, az üvegplafon nélküle is ott lenne, s mint látni fogjuk, ott is volt mindig. Ha Gyurcsány nem lenne, akkor is ott maradna.
Ezt az üvegplafonozást egyre többen veszik át, akiknek meg kell indokolniuk, hogy liberális demokrataként hogyan támogathatnak egy Magyar Pétert. Ezért kénytelenek vagyunk az üvegplafonról szóló hamis közhelyet pontosítani. Az üvegplafon nem Gyurcsány, hanem az egész ország fölött van, amit nemcsak Gyurcsány, hanem senki más sem képes áttörni.
Ennek oka az, hogy az üvegplafont nem alulról építették, hanem felülről. Nem az ellenzéki személyektől függ, hanem a választási feltételektől. Orbán helyezett üvegplafont az ország egészére, elválasztva a Fideszt az alatta levő ellenzéktől: az üvegplafon felett a NER van, alatta az ellenzék és az ország Fideszen kívüli része.
Ez az igazi üvegplafon, amit senki nem törhet át. Senki nem törhet Orbán hatalmára.
Orbán az üvegplafont az egyenlőtlen és tisztességtelen feltételekkel építette ki. A választási törvény átírásával, a választási körzetek megváltoztatásával, a Fidesznek kedvező állandó módosításokkal, az anyagi feltételek hiányával és egyenlőtlenségével, a médiaviszonyok és a sajtó átalakításával, a közszolgálati média elfoglalásával.
A plafon üvegből van, ezért nem látszik, ugyanakkor nem lehet áttörni. Az ellenzék bűne az, hogy ezt nem vette észre, aztán nem ismerte el, végül hazudott róla. A választók is hazudnak róla, mert tudják: ha elismerik, akkor nem elég elmenni szavazni, többet kellene tenniük a diktatúra megbuktatásáért. Erre azonban nem hajlandók, ezért kell messiás.
Ebből fakadóan közös hazugság az üvegplafon letagadása.
Emiatt hamis következtetés az, hogy személyeken, pártokon, az összefogáson múlik az, hogy legyőzzék Orbánt. Ezért működhet Gyurcsány ma már nemcsak a Fidesz, hanem az ellenzék oldalán is univerzális bűnbakként, mintha ő lenne az oka, hogy nem lehet Orbánt leváltani. Ezért keresnek mindig új messiást, ráadásul egyre rosszabbat.
Nem részletezzük, mennyire hamis értékelés a 14 évet Gyurcsány és nem Orbán nyakába varrni, beleértve az ellenzék 14 éves teljesítményét is, hiszen az ellenzéket nem Gyurcsány vezeti 14 éve. Nála sokkal nagyobb a felelőssége a liberális értelmiségnek, mely a háttérből manipulálta az ellenzéki erőviszonyokat és a miniszterelnök-jelölteket a választások előtt.
2014-ben egy szűk értelmiségi csoport megbuktatta a közös miniszterelnök-jelöltet, Bajnai Gordont, és az esélytelenebb Mesterházy Attilát állította a helyébe. Ezek az értelmiségiek soha nem számoltak el a felelősségükkel. 2018-ban a Jobbik szétszakította az ellenzéket, a DK (és Gyurcsány) csak a negyedik legnagyobb ellenzéki párt volt, miért lenne ő a felelős?
2022-ben ugyanez a „királycsináló” értelmiség megpuccsolta az ellenzéki előválasztást. Rávette Karácsony Gergelyt, hogy lépjen vissza Márki-Zay Péter javára, aki ezt etikátlanul megtette, amivel soha nem látott esélyt vitt történelmi vereségbe. Márki-Zay elnémította a pártokat, Gyurcsányt is, megtiltotta a kampányolást, mégis Gyurcsány a felelős, nem ő.
2022-ben sem volt esély áttörni az üvegplafont, de arra volt esély, hogy a üvegplafon már látható legyen. Ezt az esélyt nullázta le a futóbolond Márki-Zay, aki felelős a történelmi vereségért, mert Márki-Zay bolondokházát csinált az ellenzékből. A fideszes jelöltben bízó értelmiség nem vett tudomást a tévedéséről akkor sem, amikor ez már látható volt.
Ugyanez az értelmiség már 2018-ban kezdte pedzegetni, hogy egy fideszes jelölt kéne, és az ellenzéki pártokkal elhitette, hogy saját identitásukat feladva a Fidesz programjával kell fideszes szavazókat szerezniük. Ez a téboly csak nőtt, s elvezetett oda, hogy már nemcsak fideszes programmal, de fideszes jelölttel kell legyőzni a Fideszt.
Ez a folyamat vezetett el egy pszichopata fideszes diktátorjelöltig, aki paródiaszerűen adja elő az ellenzék szövegeit populista stílusban, az orránál fogva vezetve mindenkit és menti át a NER-t saját magának. A liberális értelmiség vastapsa mellett hoz létre másik Fideszt és kezdi elölről Orbán pályafutását. Két évet adtak neki, hogy semmisítse meg a baloldalt.
Annak ellenére, hogy azt még Török Gábor is elismerte, hogy Magyar példaképe Orbán, őt utánozza, és azt adja elő, amit tőle tanult. Ez nemcsak formai, hanem tartalmi kérdésekre is igaz. Ami azt jelenti, hogy Magyar felfogása a demokráciáról és a világról, ugyanaz, amit Orbán képvisel. Ez az értelmiség most Orbánt cserélné fiatalabb Orbánra, de minek?
Mindent azzal indokoltak, hogy „Gyurcsány”, de ha Gyurcsány nem lenne, ellenzéki párt már nem is lenne. Most Magyar feladata lett az, hogy Gyurcsányt, a pártját, a körülötte levő baloldalt pusztítsa el, hogy végre megnyugodjanak. Jobban gyűlölik Gyurcsányt, mint Orbánt, inkább akarják eltakarítani Gyurcsányt, mint Orbánt, csak nincs helyette senki.
Gyurcsány nem tudott egy modern, vonzó, nyitott, dinamikus baloldali pártot csinálni, de a legfőbb bűne nem ez, hanem az, hogy az Orbántól szabadulni akaró tömeg vele nem tudja tovább azt hazudni, hogy Orbánt le lehet győzni választáson, s ezt Gyucsány személyének és nem annak a bizonyos üvegplafonnak tulajdonítja.
Miután találtak egy gátlástalan karrieristát, aki ugyanolyan fasiszta, mint Orbán, aki profin hazudik és manipulál, felhasználja őket, felszabadult örömmel gyalázzák Gyurcsányt és a pártját, de az összes ellenzéki pártot, az összes ellenzéki politikust is, mintha kizárólag az ő kötelességük és felelősségük lett volna megszabadítani őket, de nélkülük.
Most két évig nézhetjük egy komplett pszichopata színjátékát, a híveinek őrületét, ahogy azt képzelik, hogy eljött a messiás. De 2026-ban egy óriási vereségbe vezeti őket, mert ott van felettük az üvegplafon, aminek semmi köze Gyurcsányhoz. Magyar majd megvezeti őket, megmagyarázza, ad bűnbakot, és rosszabb helyzetbe kerülnek, mint előtte.
Ha pedig teljesül az álmuk, és a farkát mutogató pszichopata diktátoruk hatalomra kerül, akkor lehúzhatják a rolót. Az enyves kezű diktátort válthatja egy véres kezű diktátor. De azt ne remélje senki, hogy mindazok az értelmiségiek, etikátlan újságírók, akik az ország tragédiáját okozták ennek az elmebetegnek a támogatásával, bármit is elismernek.
Pedig visszakereshető lesz ez a cikk és a többi, amelyekből kiderül, hogy minden látható volt előre, mindent tudni lehetett, és ha az ország értelmisége, ellenzéki sajtója korrektül viselkedik, akkor ezt fel kellett volna ismernie, ellene kellett volna állnia, és meg lehetett volna mindent menteni.
De elvtelenek, cinikusak, jellemtelenek, romlottak és züllöttek voltak. Ők idézték elő.