Az ATV-nek adott interjújában Hadházy Ákos képviselő jelöltségéről Magyar Péter azt mondta: „ha mi kinyitjuk ezt a dolgot, az a Tisza végét jelenti”. A „kinyitás” alatt azt kell érteni, ha az elmúlt 15 évben tisztességes munkát végző hiteles ellenzéki politikusok is elindulhatnának a „Tisza Párt” képviselőjelölti versenyében.
Magyar hozzátette: „elismerést érdemelnek azok a politikusok, akik a túlélésük elé helyezik a rendszerváltás ügyét”. Ez azt jelenti, hogy Magyar a „rendszerváltás ügyével” azonosítja, hogy csak olyan emberek indulhassanak a képviselőjelöltségért, akik az elmúlt 15 évben semmit nem csináltak, semmiféle politikai vagy ellenzéki tevékenységet nem folytattak.
Mert azok szinte kizárólag baloldaliak és liberálisok. Magyar a „rendszerváltás” kifejezést manipulációra használja, és hatalmas csapdát állított vele. Holott rendszerváltást azok akarnak, akiket ő kirekeszt. Már most politikai tisztogatást végez, nehogy igazi baloldali és liberális ellenzéki bármilyen pozícióba vagy a parlamentbe kerüljön.
A rendszerrel szembeni passzivitás érdem és feltétel. Emellett, Magyar azt feltételezi az ő fideszes szocializációja alapján, hogy aki közéleti szerepre vágyik és elindul a választáson, az a „túlélése” miatt teszi ezt. Erős a gyanú, hogy őt valóban ezt motiválja. El sem tudja képzelni, hogy egyesek éppen azért indulnak el, hogy legyen rendszerváltás.
Mert ha Magyarnak nem lesz ellensúlya, akkor rendszerváltás biztosan nem lesz. Magyar akarja megmondani azt is, ki mikor alapíthat pártot. Mostani állítása szerint akkor, ha ő megnyerte a választást. Mert bárki más létezése azt veszélyezteti. Nem veszélyeztetné, ha ő kész lenne koalícióra lépni bárkivel, s azok is szavazhatnának, akik rá nem szavaznak.
De ha senki más nem indulhat, csak akinek ő megengedi, akkor sok embernek nem lesz kire szavaznia. Mert hatalmas ellenzéki tábor van, amely rá semmiképpen nem szavaz. Különösen annak láttán, hogy már most kizárólagosságra törekszik. Ha hatalomra jutna egyszer, akkor azért nem szabadna pártokat alapítani, mert akkor majd az árt a hazának.
Magyar ezzel korlátozza magyar állampolgárok alkotmányos jogát is. Még fideszes barátai alaptörvénye szerint is minden nagykorú magyar állampolgár választható, ha nincs kizárva a választójogból (pl. bíróság által eltiltva cselekvőképesség hiánya vagy bűncselekmény miatt). Az indok, hogy az elmúlt 15 évben politikai és ellenzéki tevékenységet fejtett ki.
Ez bizonyítja, hogy Magyar nemcsak az ellenzéki pártokat, hanem az aktív ellenzékieket (nyilvánvalóan baloldaliakat és liberálisokat) is ki akarja zárni a közéletből. Arra hivatkozva, hogy aki bármit tett eddig az Orbán-rendszer ellen, az akadálya a rendszerváltásnak. Ez azért hazugság, mert a „Tisza Párt” szavazói döntenének róla, hogy jelölik-e vagy nem.
Ha nyílt versenyben Hadházy Ákos vagy más hiteles személyek indulnának, az „Tisza-végként” csak akkor értelmezhető, ha az egész „párt” egyetlen ember autoritására épül. Azzal, hogy Magyar „előválasztásnak” álcázva valójában kizárja a valódi versenyt, az ezt bizonyítja. Magyar már most mindent hamisít és kiüresít.
Ha a „Tisza Párt” előválasztásán a „párt” szavazói Hadházy Ákost választanák jelöltnek, az nyilván nem lenne akadálya a „rendszerváltásnak”, mert akkor a választáson is ő kapná a legtöbb szavazatot. A probléma nem a „rendszerváltás”, hanem az, ha független és önálló véleménnyel rendelkező, tapasztalt politikusok kerülnének Magyar parlamenti frakciójába.
Magyar gombnyomagató senkiket keres, akik minden utasítását végrehajtják. Ez Orbán kiválasztási módszerével azonos. Magyar a demokráciától fél, ezért nincs pártja sem. A papíron bejegyzett „Tisza” nem párt. Egyetlen vonatkozásban sem felel meg egy pártnak. A „Tisza” elnevezés Magyar magánvállalkozása a mandátumokkal járó pénz megszerzésére.
A „Tisza” végét az jelentené, ha bárki demokratikus, pártszerű működést követelne, s ha Magyarral szemben az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot várná el. Ez tényleg a „Tisza” végét jelentené, de nem abban az értelemben, ahogy Magyar mondja, hanem az ő kontroll nélküli üzleti vállalkozását tekintve. Ha valaki nem értené: egy nagy átverés zajlik.
A valódi „vég” az lenne, ha mások is beleszólhatnának, mert akkor látszana, mennyire nem párt, és mennyire nem rendszerváltó ez az alakulat. Magyar egyszemélyes vállalkozásának lenne vége, amelyben mindenki csak tőle függő alkalmazott, és semmi köze semmihez. Ez a „vég”, amitől Magyar fél, ezért nem akar olyanokat, akik nem függnek tőle.
Ez pedig nem a „rendszerváltást” veszélyeztetné, hanem Magyar diktatórikus hatalmát, és kizárólagosságát a pénzügyek fölött. Ezért kell mindenkinek visszalépnie magától, nem a „haza” és a „rendszerváltás” miatt. Magyar Péter még soha egyetlen szóval nem mondta, hogy az Orbán-rendszert, az illegitim alaptörvényt, a diktatúra jogi kereteit felszámolná.
Magyar semmiféle rendszerváltást nem akar, csupán személycserét. Ő akar Orbán székébe ülni. Ennyi lenne a „rendszerváltozás”. A rendszer annyiban változna, hogy diktatórikusabb, antidemokratikusabb és átláthatatlanabb lenne. Magyar politikai tisztogatást végez, akinek bármilyen ellenzéki múltja van, azt eltávolítja a közéletből.
Erre lehet számítani az államigazgatásban is. Mindenki, aki nem az ő embere, akit nem ő nevezett ki a semmiből, azt a „rendszerváltozás” jelszavával kirúgdosná. Ez Trump második ciklusát idézi, lecserélne mindenkit, aki nem feltétlenül lojális, aki nem engedelmeskedik vakon. Erre nem a rendszerváltásnak van szüksége, hanem neki: az ő diktatúrájának.
A Trump-modell a centralizált személyi lojalitás, a párton belüli verseny és a nyilvános kontroll hiánya. Szakértelem helyett vak engedelmesség. Trump kormányzatában kizáró ok, ha valaki ért ahhoz, amit csinál. Egyedül és kizárólag a vezérhez való lojalitás számít. A függőség, mert a vezértől függ az állása, amit nem a szakértelmével érdemelt ki.
Magyar azt akarja, hogy ne legyenek hozzáértő képviselők a „Tisza” frakcióban. Bábokat akar, akik mindent megtesznek, amit mond, semmibe nem láthatnak bele, nem szólhatnak bele, nem értenek semmihez, egyéni véleményük nem lehet. Magyar mindent parancsba ad, és azt csinál, amit akar. A hatalommal is, a pénzzel is.
Kibújt a szög a zsákból. Nem a hitelesség, nem az érdemek számítanak, hanem az, hogy Magyar kontroll nélküli hatalmát és személyes anyagi érdekeit senki ne veszélyeztesse. A „rendszerváltás” jelszavával kirúgdosna mindenkit, aki demokratikus normákat követelne. Már most ezek a szempontok vezetik.
Ha ez az ember hatalomra kerül, senki sincs biztonságban, aki nem engedelmeskedik. Nem a rendszerváltás jön el vele, hanem a bosszúálló, önérdek-vezérelt leszámolás ideje. De ez nemcsak az Orbán-rendszer klientúráját érinti, hanem elsősorban az ellenzékieket, mert ők demokratikus normákat követelnek, ezért az önkényuralmára veszélyesek.
