Stephen Colbert után Jimmy Kimmel az újabb (Trump által már beígért) áldozat. Diktátorok nem szeretik sem a humort, sem a nyers igazságot, legfőképpen pedig a sajtószabadságot. Kimmel műsorát azután vette le az ABC, hogy a Kirk-gyilkossággal kapcsolatos kijelentései miatt az FCC (Federal Communications Commission) a sugárzási engedélye megvonásával fenyegetőzött. Ez nyilvánvalóan politikai nyomásra és/vagy megrendelésre történt.
Az FCC-nek arra van jogosultsága, hogy a közízlést vagy a közérdeket sértő tartalmakkal szemben fellépjen. Mint az a későbbiekben látható lesz, Jimmy Kimmel nem lépte át sem a közízlés, sem a közérdek, sem műfajának (éjszakai show) határait. Az ellenőrzést úgy lehet legkönnyebben elvégezni, hogy erre más elnök alatt is sor került volna-e? A válasz: nem.
Kimmel a Kirk-gyilkosság kapcsán azt mondta, hogy „a hétvégén új mélypontra jutottunk, amikor a MAGA banda kétségbeesetten próbálta másként jellemezni ezt a srácot, aki meggyilkolta Charlie Kirket, mint egyet közülük, és mindent megtett, hogy politikai hasznot (pontokat) szerezzen ezzel”. Mi ebben a kegyeletsértő?
A kommentár nem Charlie Kirk személyet kritizálta, nem a megölését bagatellizálta, nem uszított ellene, hanem azokat a trumpista propagandistákat kritizálta, akik hisztérikusan és tendenciózusan próbáltak politikai hasznot húzni egy tragikus gyilkosságból. Ez valóban igaz, le sem lehet tagadni. Trumppal az élen. Őket nevezte „MAGA-bandának”.
Ez a megjegyzés valójában Charlie Kirk mellett szólt, az ellen tiltakozik, hogy a halálát arra akarják felhasználni egyesek, hogy a politikai ellenfeleiket, a sajtót és a baloldalt támadják, mindenféle bizonyíték és összefüggés nélkül. Erre utal, hogy a gyilkos családja valójában a MAGA-táborba tartozik, s hogy a meleg fiuk kötődése lazult az érthető: a republikánusoknál nem találhatott otthonra és megértésre melegként. Mi köze ehhez a baloldalnak?
Jimmy Kimmel arra utalt, hogy ez egy politikai közösségen belüli szomorú tragédia, amit megpróbálnak másokra hárítani. Joga van ehhez a véleményhez? Igen. Ez a műfajának a sajátossága. Az éjszakai showműsorok évtizedek óta ilyen őszinteséggel rántják le a leplet a közélet visszás jelenségeiről és képmutató szereplőiről. Ez a funkciójuk.
Ez az eset a létező legprimitívebb cenzúra, a szólásszabadság eltaposása. Itt látható egy júniusi nyilvános Facebook-poszt, amiben Jimmy Kimmel épp elítéli a fegyveres erőszakot. Méghozzá politikai megkülönböztetés nélkül.
Jimmy Kimmel
Today I #WearOrange to honor the survivors of gun violence and remember those we have lost. Follow Everytown for Gun Safety & GIFFORDS to take a stand against an issue our leaders continue to do…
Ebből csak a Trump-kormányzat alatt lehetett közéleti botrány, s olyan fenyegetés, hogy a műsort is leállította a csatorna és a tulajdonosa. Ez a lépés pedig egy olyan meghátrálás, amely ajtót nyit a sajtószabadság elleni további támadásoknak. Ha ellenállnak, megvédik a sajtó szabadságát, nem vonták volna meg az engedélyeiket. Vagy még azt is vállalni kellett volna. Ha a diktatúra betiltja őket, akkor tiltsa be, de ne önként hódoljanak be.
A kegyeletsértéssel való manipulálás képmutatás. A kommentár nem sértette az áldozatot, ellenkezőleg: az áldozatot védte az ellen, hogy a halálát politikai célokra használják fel. A csatorna elleni támadás oka nem az volt, hogy az áldozatot érte sérelem, hanem az, hogy a humorista éles szemmel leleplezte a képmutatókat és keresztbe tett a propagandának.
Ez nem az első behódolása ABC-nek, ami nagyon rossz fényt vet a csatorna tulajdonosára, a The Walt Disney Company-ra is. A tulajdonosi gazdasági érdekek erősebbek voltak annál a szakmai éthosznál, amit egy médiavállalatnak képviselnie kell. Különösen egy diktátorral szemben. Ez nemcsak az ABC és a Disney ügye: egy ilyen meghátrálás a sajtónak árt.
Ez lovat ad Trump alá, aki újabb célpontokat szemel ki, s az ilyen esetekre mutatva, azt a hamis látszatot kelti, hogy a független mainstream media tisztességtelen. Ez alátámasztja a hazugságait, amelyek lényege az, hogy Trump nem tűri a szabad véleményt és a kritikát. A Disney minden filmjének és hirdetett értékének a hitelessége kérdőjeleződik meg.
Az ilyen behódolások megnehezítik az olyan médiumok helyzetét, mint a New York Times, a The Atlantic, az MSNBC és mások, akik ellátják a sajtó feladatát (ezek közé nem tartozik a kétszínű CNN), akik nem mennek alá egy autokratikus hatalom megengedhetetlen politikai elvárásainak. Ezek a lépések vezetnek a demokrácia felszámolásához.
Ahol a sajtó behódol vagy meg tudják törni, ott elbukik a demokrácia és a szabadság. Akik önként teszik meg, mint az ABC és a Disney, azok a demokrácia, a szabadság, a jogállam árulói. Felelősségük óriási. Az FCC elnöke, Brendan Carr, nyilvánvalóan átlépte hatáskörét, s ha ellenállnak neki, belebukott volna. Így viszont vérszemet kapott Trumppal együtt.
Carr Trump pártkatonája az FCC-ben, akit egész életében erre képeztek ki, az illiberális hatalom szolgálatára. Ennek az embernek (és a főnökének) behódolni olyan szintű, piti gyávaság és árulás, amire nincsenek szavak. Ez méltatlan Amerikához, a sajtóhoz, az amerikai értékekhez, történelemhez.
Az ilyen lépések vezetnek oda, hogy Trump már nyíltan megfenyegeti az őt kérdezőket, az újságírókat, hogy ezt a kérdést saját kockázatára tette fel. Jól gondolják meg, hogy mit is kérdeznek. Mert mi történik? Ágyúcső elé kötik az újságírót, mint Észak-Koreában, ha nem neki tetsző kérdést tesz fel a Vezérnek?
Az ABC és a Disney vezetőinek gyávasága, meghátrálása és behódolása sikeressé teszi Trump megfélemlítését, amely rátelepszik az országra. Minden ilyen lépés után vágni lehet a félelmet, mert mindenki azt gondolja, hogy bármi megtörténhet, nincs védelem, meg sem szabad szólalni. Ez a szabadság elvesztéséhez és totális diktatúrához vezet.
Jimmy Kimmel kirúgása nem a humoristáról szól, hanem a szólásszabadságról, amelyet az amerikai alkotmány első kiegészítése garantál, s amelyet Donald Trump és kiszolgálói lépésről-lépésre igyekeznek felszámolni. A szólásszabadságot nem olyankor kell védeni, amikor van, hanem olyankor, amikor támadás éri.
Kimmel nem mondott semmi olyat, ami ne fért volna az amerikai közélet hagyományaiba. Nem uszított, nem gyalázott, nem buzdított erőszakra. Szatirikus, kritikus megjegyzést tett, azt csinálta, ami a dolga, ami a humorista műfajának lényege. Az ABC döntése, hogy Trump kedvéért mégis eltávolítják, a szólásszabadság elárulása.
Trump cinikusan azt mondta, hogy Kimmelt azért rúgták ki, mert „nem volt tehetséges”. Ha Trumpot dicsőítené, akkor zseni lenne. Normális helyzetben nem a politikai hatalom mondja meg, ki tehetséges, ki nem, hanem a piac és a közönség. A politikai hatalom pedig nem távolíthatja el, ha neki nem tetsző kritikát fogalmaz meg. Mert az diktatúra.
Kimmelt azért rúgták ki, mert kritizálni merte Trumpot és a MAGA-tábort. Ahol ez megtörténhet, ott nincs többé szólásszabadság. Trump csak várta a megfelelő pillanatot, hogy kirúgathassa. A Kirk-gyilkosság csak ürügy volt ehhez. Még egy bizonyítékkal több, hogy Kimmel igazat mondott, a gyilkosságot politikai célokra használják fel.
Ez az eset világos jelzés: a hatalom nem a gyűlöletkeltést, a hazugságot és az erőszakra buzdítást tekinti problémának, hanem a kritikát. A diktatúrák mindig így kezdődnek. Előbb a humoristákat hallgattatják el, aztán az újságírókat, majd mindenkit, aki nem hajlandó a vezért dicsőíteni. Akik ebben segítik, azok árulók és felelősök.
Trump módszere egyszerű: megsértődésnek álcázott fenyegetéssel kényszeríti térdre a médiát. Aki enged, az nem újságíró, hanem áruló. A szólásszabadságot nem a humoristák veszélyeztetik, hanem azok, akik készségesen behódolnak a diktátornak. Ami az amerikai értékektől távol áll, az nem Kimmel szövege, hanem az, hogy kirúgták miatta.
Amerika most veszíti el legfontosabb értékeit, amelyek naggyá tették.
