Magyar Péter tanult az előző esetből, amikor ígéretétől eltérően minden társadalmi egyeztetés nélkül két nap alatt megnevezte az általa kiválasztott köztársasági elnökjelöltet, de Polgár Judit nemet mondott, miután Magyar szavazóbázisa joggal kifogásolta az eljárást, Polgár Juditot pedig nem tartotta elég felkészültnek alkotmányjogi kérdésekben, hogy a kormány és a parlamenti többség (Magyarországon a kettő ugyanaz, tökéletesen átfedi egymást) ellensúlya legyen. Mint később kiderült a minősíthetetlen antiszemita felhangok is szerepet játszottak. Magyar tanult az esetből, most már elhallgatja a jelöltje nevét, nehogy véleményt nyilváníthassanak a polgárok, s újra el kelljen vetnie a jelöltjét.
Magyar tanul, de nem azt, hogy ez nem az ő magánügye, és nem magának választ elnököt, hanem azt, hogy el kell titkolni. De van itt még más is. Nem az a fő probléma, hogy ki lesz a köztársasági elnök, hanem az, hogy a jelölési folyamat nem valódi intézményi döntésként, hanem egyetlen politikai szereplő akaratának végrehajtásaként működik. Az ország népének, de még Magyar választóinak is, semmi közük hozzá. Ebből következik az, hogy saját életükhöz sem lesz semmi közük.
Az Orbán-rendszer is azzal kezdődött, hogy valóságnak kellett tekinteni a hamis látszatot, holott tudható volt, hogy nem igaz. Ehhez hasonlóan a „Tisza-frakciónak” tulajdonítja a sajtó, hogy „A TISZA-frakció kezdeményezte, hogy a jövő heti plenáris ülésen az Országgyűlés döntsön az új köztársasági elnök személyéről”. Mindezt azért, mert formálisan a Tisza Párt frakciójának Facebook-oldalán jelent meg (maga a megoldás is azt erősíti, hogy a kormányzás és a parlamenti munka is a Facebookon zajlik, ahogy Magyar Péter ezt a gyakorlatba bevezette). Pedig mindenki tudhatja, hogy ezt nem a frakció döntötte el, hanem egyszemélyben Magyar Péter, a frakciónak annyi köze van hozzá, mint az olvasónak.
Ezt pedig egyértelművé teszi, hogy amikor az újság rákérdezett a jelölt személyére, azt válaszolták: „A Tisza-frakció a napokban tárgyal még a kérdésről” – írták. A napokban. Tárgyal. A kérdésről. Ezek szerint még semmit nem tudnak, csak most tárgyalnak róla, de keddre már összehívták az Országgyűlést, hogy ők maguk megszavazzák azt, akiről még nem is tudják, hogy kicsoda. Ennyire átlátszóan és nevetségesen működik a látszat. A valóság minden bizonnyal az, hogy Magyar utasította a „frakciót”, hogy hívassa össze az Országgyűlést, hogy megszavazzák azt, akit Magyar Péter akar, s akit majd megnevez számukra. Ennyi lesz a tárgyalás, megtudják, kire kell szavazni.
Mindez nem mindegy, mert a valóság azt mutatja, hogy a „Tisza-frakció” Magyar Péter bábja, semmiféle önállósággal nem rendelkezik, tagjai nem a választóikat képviselik, s a frakció semmiféle ellensúlyt nem jelent Magyarral és a végrehajtó hatalommal, a kormánnyal szemben. Ez nem demokrácia, nem felel meg az alkotmányos rend kritériumainak. Strukturálisan ez egy autokrácia, egy önkényuralom működési módja. Ezzel szemben nem kellene olyan közömbösnek lenniük a polgároknak, s különösen nem a sajtónak. A sajtó dolga ennek leleplezése és kifogásolása lenne. Ehelyett eljátsszák, mintha ez egy demokratikus aktus lenne. A köztársasági elnök személyének a megválasztásáról van szó!
Saját nyilatkozata szerint a Tisza-frakció, amely majd megszavazza, akit elé tesznek, még nem tudja, kire kell szavazni. Ha nem így lenne, akkor azt közölték volna, hogy a jelölt nevét a frakció nem kívánja x napig nyilvánosságra hozni. Ha így lenne, az is antidemokratikus lenne, mert ezzel kész helyzet elé állítják az országot, amelynek állítólag joga lett volna jelölni, vitatkozni, széles társadalmi egyetértéssel kiválasztott jelöltet támogatni, valamiféle nyílt formában (Magyar azt már megakadályozta, hogy népszavazás döntsön, a kampányígérete és az adott szava semmit nem számít). De még ez sem lesz. Magyar még nekik sem mondta meg, kit választott, nehogy kikotyogják.
Magyar megfosztja Magyarország polgárait attól, hogy megtudják, kit választott ő arra a feladatra, hogy neki ellensúlya legyen, s az alkotmányosság felett őrködjön (esetleg előbb szorgalmazza és felügyelje, hogy legyen demokratikus jogállami alkotmányosság, mert az jelenleg nincs). Ehhez még akkor sincs joga, teljhatalmat biztosító kétharmados többsége van a parlamentben, amely erőből bármit megszavaz. Ugyanúgy magának választotta a képviselőket is, ahogy a még meg nem nevezett elnököt is magának szemelte ki. Ha Magyar annyi lehetőséget sem enged az ország polgárainak, hogy a szavazás előtt néhány nappal megismerjék és véleményezzék a jelölt személyét, az mindent elárul.
Ebben az esetben senki nem számíthat arra, hogy Magyarországon demokratikus rendszerváltás lesz, megsemmisítik az Orbán-rendszert, és intézményesen egy demokratikus jogállam jön létre, a fékek és ellensúlyok rendszerével, a hatalmi ágak szétválasztásával. Ahogyan Magyar köztársasági elnököt választ, az megegyezik azzal, ahogyan a Fidesz és Orbán választott bábokat magának. A különbség az lesz, hogy Orbán bábját Magyar a sajátjára cseréli.
Amit közvetve tudni lehet, hogy Magyar sejtelmes fotókat közölt Fülöp Botonddal, Romsics Ignáccal, akikről hallani lehetett, hogy talán kiestek. Magyar legfrissebben Baka Andrással, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökével fotózkodott. Innen kell kisilabizálni, hogy talán ő lehet a jelölt. Korábban számos név elhangzott, akiket Magyar Péter hívei javasoltak, akiknek 80 százaléka óellenzéki, Iványi Gábortól, Majtényi Lászlón, Hadházy Ákoson, Kuncze Gáboron át Bárándy Péterig, de a népszerű jelölteket, akik valódi elnökök lennének, Magyar kizárta azzal az önkényes és alkotmánysértő kijelentéssel, hogy „óellenzékiek” és korábbi politikai szerepet betöltő személyek nem lehetnek.
Magyar Péter most építi ki az önkényuralmi rendszerét. A struktúra felállítását megspórolhatja, mert azt Orbán már megtette előtte, csak át kellett vennie. A személycserékkel Magyar Orbán diktatúráját a sajátjára cseréli. Ennek garanciája az, ahogyan kiválasztja és megválasztatja őket. Lassan nem lesz érdemes nézni az abszolút Filmszínházat, mert unalmas. Előre lehet tudni a következő részeket.
