Vajon milyen célból volt szüksége a texasi apának azokra a fegyverekre, amelyekkel a fia megölt tíz embert és többeket súlyosan megsebesített? Vajon mi fenyegette őt Houstontól nem messze, amiért fegyvert kellett tartania? Vajon hányszor kellett e célból használnia a fegyverét, azt leszámítva, hogy a gyereke lemészárolt vele kilenc diákot és egy tanárt?

Ezekre a kérdésekre nincsenek értelmes válaszok, csak a fegyvertatáshoz való elvont jog, amihez ragaszkodnak, elsősorban a volt konföderációs déli államok polgárai. Azok, akiknek ősei még a rabszolgatartásban hittek, a fegyvereket a megfélemlítésre és az állati sorban tartott feketék elleni terrorra használták. Ezek egy része a Klu-Klux-Klan szellemi utóda.

Ahogy Trump egész rasszista politikája a konföderációs Dél szellemi győzelme Észak felett. A polgárháborút elveszítették, de a választásokon győztek, akár ki is tűzhetnék a lobogót a Fehér Házra. Mindennek ellenségei, ami a liberális demokratikus Északnak érték, mint az alkotmányosság, a jogegyenlőség, a szolidaritás, az emberi jogok.

Ragaszkodnak a fegyvereikhez, mert attól érzik individuumnak, férfinak magukat, attól érzik a hatalmat a kezükben, attól érzik magukat biztonságban, hogy mást fenyegetnek. A fegyvertartás szabadsága alkotmányos jog, talán ez az egyetlen alkotmányos jog, amivel egyetértenek, és amihez ragaszkodnak. És ennek gyerekek százai esnek áldozatul.

Mindez keveredik Amerika legvisszataszítóbb lobbijának anyagi érdekeivel. A fegyverlobbi nem mond le sem a bevételeiről, sem a különleges státuszáról. Minden szavuk hazugság, s mégsem lehet semmit tenni ellenük, mert a pénzükkel mindenkit megvesznek, lefizetnek, a politikusokat korrumpálják, akik aztán hangzatos elvekre kezdenek el hivatkozni.

Nem érdeklik őket a gyerekek, nem rendülnek meg az iskolai lövöldözések statisztikáin. A kioltott életek semmit nem számítanak, csak az, hogy érezzék a fegyver közelségét. Eddig ráadásul a legtöbb halálos áldozat nem is délen történt, hanem északon, s most már Texas kormányzója is eljutott odáig, hogy nem elég csak imádkozni az áldozatokért képmutatóan, hanem valamit tenni kellene. De nem kell izgulni, két hét múlva mindenki elfelejti.

Ennél nagyobb mészárlások után sem történt semmi. A fegyverlobbi a las vegasi vérengzés után olyan cinikus és visszataszító módon viselkedett, hogy néhány nagy cég, szállodalánc és bank visszamondta a kedvezményeiket, ami csak annyira volt elég, hogy a nyilvánosság szembesüljön, hogy a fegyverviselők micsoda kedvezményekben részesülnek s milyen nagy befolyással rendelkeznek a társadalom minden szintjén.

Hallani sem akarnak semmiféle korlátozásról. Az iskolai mészárlások után a legjobb ötletük az, hogy még több fegyver legyen, mindenkit fegyverezzenek fel, az iskolában fegyveresek legyenek jelen, a tanárokat is fegyverezzék fel. Mi sem természetesebb, hogy Trumpnak ez tetszik, és magáévá tette a legesztelenebb elképzeléseket is. Hazugság, hogy a fegyverek jelenléte nélkül ugyanezek a tragédiák bekövetkezhetnének.

A Washington Post összeszámolta, hogy a harcmezőn nem esik el annyi amerikai katona, mint ahány gyerek áldozat lesz az iskolában. Tegyük hozzá, hogy a terroristák sem ölnek meg ennyi embert, mint ahány gyerek az iskolai lövöldözések áldozata, és ezeket nem nyilvánítják a terrorizmus részévé, pedig azok. Egyetlen terrortámadás sem tartott olyan félelemben egy országot, mint az amerikai iskolai lövöldözések. Lassan minden héten.

A helyzet odáig fajult, hogy minden reggel amerikaiak milliói úgy engedik el iskolába a gyerekeiket, hogy nem tudhatják, hazajön-e. Csak azt nem lehet tudni előre, hogy hol és mikor lesz a következő lövöldözés, csak abban lehet biztos mindenki, hogy lesz. Méghozzá hamarosan, mert az egyik mészárlás indukálja a másikat. Az egész ország “orosz rulettet” játszik, nem lehet tudni, ki lesz a következő áldozat.

Az ügy legdöbbenetesebb része, hogy a fegyverviselés legnagyobb hívei és védelmezői a neoprotestáns, evangéliumi keresztény gyülekezetek, hívő fehér férfiak, akik a televízióban védelmezik saját fegyvereiket. Néhány hónapja Donnie Swaggart, a híres Jimmy Swaggart fia, szintén tévéprédikátor, több más neves gyülekezeti vezetővel védelmezték a tévében a fegyvertartást. Magukból kikelve mondták el hány tucat fegyverük van, és nem hajlandóak megválni szeretett fegyvereiktől.

Ezek a déli fehér keresztény neoprotestánsok azok utódai, akik egykor még azt tanították, hogy a feketék rabszolgasága Istentől van, és a fekete rabszolgák felszabadtása az isteni akarat elleni támadás. Mintha nem történt volna egy megváltás közben. És ezek a magukat hívőnek tartó emberek a biztonságérzetüket nem a hitükből, hanem a fegyverekből merítik. Érzéketlenek, hogy gyerekeket mészárolnak halomra a fegyvermániájuk miatt. Statisztikai adatok szerint Amerikában ők a legnagyobb fegyvertartók.

Trump rasszista gyűlöletből támadja a spanyolajkúakat, bűnözőknek nevezi őket, és talált a 300 milliós Amerikában egy tucat embert, akinek a hozzátartozóját egy illegális bevándorló ölte meg. A 12 millió illegális közül. Ennyi gyilkos alapján neveznek minden bevándorlót és főleg illegálist gyilkosnak. Embertelen mennyiségű pénzből húz fel falakat, amely falaknak a propagandaértékük nagyobb, mint a védekezési képességük. Miközben a republikánusok legfőbb támogatóinak fegyverbetegsége miatt szinte hetente ölnek halomra gyerekeket.

Ezeket a mészárlásokat nem muszlimok, nem bevándorlók, nem illegálisok követik el, nem is spanyolok, nem is feketék, hanem többségükben fehér keresztény amerikaiak, akik épp a republikánus párt által védelmezett szélsőséges eszmék valamilyen hívei, vagy elmések, mint az elnökük. A texasi tíz halálos áldozat lassan el sem éri az ingerküszöböt, ami arra is indítja a következő tetteseket, hogy ha híresek akarnak lenni, vagy valamiért megbüntetni a világot, akkor ennél több embert kell megölni.

A szülők pedig reggelente rettegve küldik a gyereküket az iskolába, mint akik tudják, hogy hamarosan jön az újabb lövöldözés, mészárlás, s vajon ezúttal nem ők kapják-e a telefont. Ez valami borzalom, amely mögött az emberi butaság, önzés és aljasság keveredik. Ezek a mészárlások hazuggá tesznek minden hivatkozást a különböző vallási s etnikai csoportokra, a terrorizmusra. Hazug minden szó az emberségről, az együttérzésről, a kereszténységről.

Nemcsak az iskolai mészárlások stresszelik amerikaiak millióit, az iskolásokat, a tanárokat, hanem az egyre gyakoribb tréningek az iskolákban, mit kell tenni, ha lövöldözést hallanak. Hogyan tudják megmenteni az életüket. Ezeken a gyakorlatokon mindenki tudja, hogy nem olyanok, mint a tűzriadós kötelező gyakorlatozás, amelynek esélye elég kicsi, és viszonylag könnyen kivédhető. A fegyveres támadások esetére kidolgozott gyakorlatok nem viccesek, mert mindenki tudja, hogy bármelyik pillanatban szüksége lehet rá. Mert esélytelenek.







HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here