Jelkép értékű lehet, hogy a rendszerváltás után megjelent új magyar politikai generáció egyik legfényesebb csillaga, aki a szocializmus évtizedei után a legvonzóbban mutatta be, képviselte és népszerűsítette a liberális elveket, mivé lett. Személyes karrierje jól mutatja, mivé lett a liberalizmus, mivé lettek a liberális értékek Magyarországon. Még akkor is, ha ez nemcsak neki köszönhető.

De az, hogy Fodor Gábor a Magyar Liberális Párt elnöke, és ezzel hivatalosan a liberalizmus képviselője, egy falat kenyér minden illiberálisnak, köznyelvi szóhasználatban: fasisztának. Aki a liberalizmust szeretné megfosztani valódi jelentésétől, és le akarja járatni, elég Fodor Gáborra mutatnia: ez a liberalizmus. Ezt akarod? Márpedig a liberalizmus Fodor ellentéte, a liberalizmus ellentéte mindannak, aki a mai Fodor Gábor. Fodor Gábor semmit nem képvisel abból, ami a pártja dolga lenne, még az elvek szintjén sem.

Magyarországon több a liberális, mint ahányan tudnak arról, hogy Fodor Gábor megélhetési politikai vállalkozása egyáltalán létezik. A Magyar Liberális Pártról csak azért nem hisszük, hogy egyszemélyes párt, amely egyetlen tagjának (egyben elnökének) érdekeit képviseli, mert Bősz Anett személyében helyette vettek be egy embert a “pártból” a Párbeszéd 5 fős parlamenti frakciójába, ahonnan Fodor Gábor máris kiléptette.

A megélhetési álellenzéknek természetesen be sem lett volna szabad menni a parlamentbe, ahol mindössze arra képes, hogy a történelem szemétdombjára kéredzkedjenek, a nevüket is megvetően emlegessék Magyarország következő nemzedékei, ha még lesznek. Nélkülük Orbán rendszere illegitim lenne. A diktatúrát pénzért fenntartják. De saját hazug logikájuk szerint is gyalázatos, hogy egy tagság és támogatás nélküli kis párt azonnal felrobbantson egy mikroméretű frakciót, a pártelnök anyagi érdekei miatt.

A Magyar Liberális Párt létezésének célja és értelme ugyanis nem más, mint Fodor Gábor megélhetése. Ez az egykor liberális demokrata, szép reményű politikus elhatározta, hogy márpedig ő életében dolgozni nem fog. Miniszterként sem tudott a munkaidő kezdetére a minisztériumába besétálni, és azóta már mindent csak ennek rendelt alá. Az “összefogás” kényszere kínálta a lehetőséget, hogy bezsarolja magát valami állandó jövedelmet biztosító parlamenti helyre. De ezt mindenki látja, ezért kipackáztak vele: Bősz Anett kapta meg a helyet.

Most nem maradt más lehetősége, mint ráhajtani egy brüsszeli európai parlamenti helyre, amely ugyan kényelmetlen abból a szempontból, hogy muszáj időnként kimozdulni Pestről, de mégiscsak egy jól fizető állás, amelyben áltevékenységeket lehet végezni, szájtépéssel, handabandázással úgy lehet tenni, mintha csinálna akármit. Így Fodor semmit nem vethet Orbán szemére, mert ugyanazt csinálja, csak kicsiben: Magyarországnak nincs választása, őt el kell tartania akárhogy, amíg él.

De a magát “ellenzéknek” nevező parlamenti hazaárulók díszpintyei sem vethetnek semmit Fodor szemére, mert ők ugyanazt csinálják, amit Fodor. Mivel Fodor “pártjának” tényleges tagsága és támogatottsága sincs, ezért jobban látszik, hogy mire megy ki a játék. Fodor az esszenciája, belső lényege mindannak, amik ők maguk, és akik ők így együtt: pénzéhes és csóró senkik, függetlenül attól, mennyit harácsoltak össze eddig, akik a megélhetésükért az édesanyjukat is eladnák, csak dolgozni, a piaci versenyben megélni, ne kelljen.

Pénzért politizálnak, pénzért hazudnak, pénzért eladtak mindent, becsületet, tisztességet, pártot, elveket, célokat, a Köztársaságot, a demokráciát, a jogállamot, az Alkotmányt, és pénzért képesek bevonulni a csaló rendszer álparlamentjébe, ahol semmiféle jogokkal nem rendelkeznek. Díszletként szolgálnak a hazugsághoz, hogy Magyarországon parlamentáris demokrácia van, ahol parlament hozza a törvényeket, s nem egy ember dönt mindenről. A magyar ellenzék a jelentlétével ezt a hazugságot hitelesíti. Ezért kapják a pénzüket.

Fodor olyan, aki próbál felkapaszkodni erre a szekérre, ők pedig próbálják lerugdosni. Pedig a lényeget tekintve semmivel nem különbek. Ugyanazt csinálják egytől egyig. Talán Fodor bűne annyival kisebb, hogy mivel nincsenek támogatói, nem csap be annyi embert, mint ők. De nehéz érdemnek nevezni, hogy még a hazugságai sem kellenek senkinek. A magyar megélhetési ellenzék szimbóluma Fodor Gábor, aki megtestesíti ezt a típust.

Csak ne hívná liberálisnak magát és a pártját. Még szerencse, hogy Magyarországon nincs jelentése semminek, és elég kevesen hiszik azt, hogy önmagán kívül képviselne bárkit. De a liberalizmus végét jól mutatja, hogy hivatalosan ki képviseli. Igaz, ugyanezt elmondhatja ő is arra, hogy kik képviselik a szociáldemokráciát, a kereszténydemokráciát és a zöldeket. Hiteles képviseletük csak a fasisztáknak van. Az teljesen rendben van, ők azonosak azzal, amit csinálnak. Virágzik is a NER és Felcsút környéki magyar vidék egészen Lovasberényig.

Egyet jegyezzen meg mindenki, aki a korrupt ellenzéki pártokat támogatja: ezek Orbán kilóra megvett csicskásai, akik ugyanúgy emésztik fel a közpénzt, mint ahogy Mészáros Lőrinc. Egyetlen fillért nem költenek arra, hogy az alkotmányos rendet helyreállítsák. A pénzt az utolsó fillérig magukra költik. Az ellenzék által bezsebelt évi százmilliók a semmibe mennek. Ez ugyanolyan lopás, mint Mészáros Lőrinc lopása. Ezt is lehetne egészségügyre költeni. Orbán rendszere addig él, amíg az ellenzék legitimálja. A NER-t ők tartják fenn.







Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.