2024, július18, csütörtök
KezdőlapMagyarországKiemelt hírekA Magyar Rádió épületét eltüntethetik, de a szellemét nem

A Magyar Rádió épületét eltüntethetik, de a szellemét nem

-

Tervezett és szervezett kultúrarombolás zajlik, mint a „négyek bandája” Kínájában, ami nem is áll olyan távol a kínai akkumulátorgyárak- és lélegeztetőgépek országától. Most éppen a Magyar Rádió szimbolikus történelmi épületét rombolják le. Nem véletlen, hogy a magyar sajtószabadság, a korrekt tájékoztatás „liberális fészke” kerül elbontásra.

Létezése sérti a NER ún. szuverenitását. Nem számít, hogy műkincs, kulturális érték. A sajtószabadságra emlékeztet mindennap. Felhívja a figyelmet arra, amit ezek művelnek. Meg sem kell szólalnia a Rádiónak, aki az épületre néz, tudja ezt. Ezért kell lerombolni. Mert az országot megszálló bűnözők ideiglenességére és hiábavalóságára emlékeztet.

Orbán az írmagját és az emlékét is el akarja tüntetni annak, hogy itt volt rajta kívül más Magyarország is. Kezdődött az utcák átnevezésével, a horthysta és nyilas hangulatú, náci benyomást keltő Kossuth tér átrendezésével, szobrok áthelyezésével, a CEU, az SZFE, az MTA kivégzésével, az egyetemek megszállásával és az oktatás kiképzőtáborrá alakításával.

A sajtóban el kellett tüntetni az ugyancsak szimbolikus Népszabadságot, a Magyar Rádiót és a közszolgálati médiát a pártpropaganda részévé tették. A Fidesz szolgálóleánya, a Hit Gyülekezete szektavezére által ellopott ATV adja a közszolgálatiság és ellenzékiség hamis látszatát, ahogy Rogán propagandaminisztériuma a Klubrádiót is a Spirit rádióra cserélte.

Nem maradhat nyoma sem a demokráciának és a sajtószabadságnak. Az emlékezetből is ki kell irtani mindent, ami arra utal, hogy Magyarország nem azonos Orbánnal, Orbán fasiszta rendszerével. Ami emléket állít annak, hogy éltek itt demokraták is, nemcsak kipcsakok, és volt itt európai kultúra, sajtószabadság, értelem is, nemcsak keleti, türk, barbár fasizmus.

Ezért kell lerombolni a Magyar Rádió ikonikus épületét. A sajtószabadság jelképét, amely fontos szerepet játszott nemcsak 1956-ban, hanem még inkább 1989-ben, a demokratikus rendszerváltásban, amit Orbán ellenforradalma döntött meg 2010-ben. A Magyar Rádió a magyar szabadság jelképe, ami zavarja Orbánt, ezért a kultúrarombolás elérte az épületet.

Vannak még élő tanúi, a magyar sajtó legendás alakjai, akik ennek résztvevői voltak. Mint Mester Ákos, aki maga is jelkép, s tisztességére jellemző, hogy a Magyar Rádió épületének lerombolása ellen/kapcsán szót emelt. Vélhetően mindenki, minden rádiós kolléga nevében. 2010-ben el sem lehetett volna képzelni, hogy ez megtörténhet. Ma senki szót nem emel.

Csak az a néhány ember, akiknek a kezéből kicsavarták a mikrofont, az újságot, ahogy a 168 Órát is megszállták, ellenkezőjére alakították, és a múltját meggyalázták. Mester Ákos már nincs a szakmában, ahogy a többi kiválóság sincs, ezért tarthat Magyarország ott, ahol tart. Csak látszat, hogy nem erőszakkal semmisítettek meg mindent, mert ez erőszak volt.

Ahogy erőszak a Magyar Rádió épületének lerombolása is. Nemcsak az épület, hanem az emberek, az emberi lélek, szabadság elleni erőszak. Nem véletlen, hogy Iványi Gábornak, a Dankó utcának, a SZET nyomainak, múltjának, az SZDSZ és az emberi jogok emlékének is el kell tűnnie. Mester Ákos visszavonult, de most kiállt és megszólalt a rendszer ellen.

Mester Ákos: nincs demokrácia, ez egy sunyi és aljas helyzet

Kiadták a bontási engedélyt a Magyar Rádió budapesti, egykori épületegyüttesére. Mester Ákos 30 évig dolgozott a rádió kötelékében, az újságírónak megvan a véleménye arról, hogyan tüntetik el az ikonikus épületet, miközben már eltüntették az intézmény és a közmédia szabadságát, függetlenségét, megszüntették szavahihetőségét.

Néhány mondatban elmondta a lényeget, hogy amíg nincs szabad közmédia, szabadság sem lesz (és fordítva). Ne felejtsük, hogy Csurka és az MDF antiszemitái kezdték azt, amit most Orbán fejez be. Ne felejtsünk párhuzamot vonni közöttük és a kontinuitást felismerni. Ezek ugyanazok. Hogy kik? A budapesti gettó és a cipők a Duna-parton emlékeznek rájuk.

Csurka sem a semmiből jött, Orbán pedig a folytonosságot viszi tovább. A mi szemükben már nem is burkoltan. Akinek van füle, az hallja a náci-nyilas-fasiszta diktátor hangját. A nyugatellenes, demokráciaellenes, kultúraellenes fasizmus, az antiszemita ideológia, az utcai plakátokon megjelenő nyílt náci uszítás elválaszthatatlan attól, ami most történik.

Mester Ákos azt mondta, „olyan helyzet kezd kialakulni, hogy egyetlen ukáz van csak: pofa be!” Jól látja, nemcsak az jelenti a szólásszabadság végét, ha nem lehet beszélni, hanem az is, hogy kik szólalhatnak meg a Magyar Rádióban, és kik nem. Orbánnak pedig ez a harc a végső, mindent megsemmisít. A Magyar Rádió épületének lebontása visszafordíthatatlan.

Jól mondja Mester Ákos, hogy „Orbánéknak egyszer felelniük kell”, és felelni is fognak, ha szerencséjük van bíróság előtt, és nem egy dühöngő vérszomjas tömeg kezében. De addig óriási pusztítást végeznek a kultúrában, a sajtóban, a lelkekben, a magyar identitásban, a környezetben. Erre próbáltuk felhívni a figyelmet az Amerikai Népszavában már 2011-ben.

Mert már akkor látni lehetett, hogy ez micsoda, s mi lesz belőle. Minőségileg azóta semmi nem változott, csak kifejlődött. Az Orbán-rendszer 2011-ben ugyanez volt, amelyik most lebontja a Magyar Rádiót, amely később megszerezte és meggyalázta a 168 Órát, amely eltüntette a nyilvánosságból az ország igazi újságíróit, kiválóságait és értelmes embereit.

Mester Ákos most szembefordult a kamerával, és kimondta, hogy „ez nem demokrácia”. 2011-ben sem volt az, csak akkor még kisebb volt a fa, ami azóta megnőtt és árnyékot vet mindenre. De ez ugyanaz a fa, amit akkor kellett volna kivágni. Ma már csak láncfűrésszel lehet, akkor még ki lehetett volna tépni kézzel is gyökerestül.

Reméljük, eljön a nap, amikor Mester Ákos azt is kimondja, hogy mi ez a rendszer, ha nem demokrácia. 1989-ben is ő volt a rendszerváltás szellemi elindítója a 168 Órában. Érdemes figyelni arra, amit mond. Az épületet lerombolhatják, de a szellemisége itt marad. Őrzik és továbbviszik az utódok.

Mint a 451 Fahrenheit ellenállói, akik kívülről tudták az elégetett könyvek tartalmát. Amíg nem égetik el azokat az embereket is, szokásukhoz híven, akik őrzik azt, ami a lerombolt épületek falai között volt, amit „mestereink” továbbadtak nekünk, addig ez a szellem él. Sőt, azután is élni fog. Mert elpusztíthatatlan. Az épületet elpusztíthatják, a szellemét nem.

Ezért is borzalmas kár ez a buta és barbár rombolás. A céljukat nem érhetik el. Túl fogjuk élni Orbánt és a rendszerét. Bukásra vannak ítélve. Milyen szép is lenne, ha egyszer eredeti formájában visszaépítenék a Magyar Rádió épületét, és visszaköltözne bele a közszolgálati Magyar Rádió. És nekik végig kellene nézni ezt, ahogy visszatér a normális élet.

Fogadjuk meg, ha megbukik ez a fasiszta banda, eredeti formájában visszaépítjük a Magyar Rádiót. Mester Ákos és mindazok tiszteletére is, akik Magyarország demokratikus és szabad szellemét kiirthatatlanul beoltották Budapest szívébe.







Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések