Az alábbiakban szélesebb kontextusba helyezzük a kérdést, és a konkrét példán keresztül bemutatjuk azt a lelki folyamatot, amely Magyarországot a demokratikus rendszerváltásból a III/III-as ügynökök mentalitása révén egy újabb diktatúrába lökte vissza. A Lehel-ügyet arra használtuk fel, hogy a cseppben megmutassuk a tengert, és átvilágítsuk a probléma lényegét.

Bartus László, az Amerikai Népszava főszerkesztője nyílt levelet írt Németh Sándornak, a Hit Gyülekezete vezető lelkészének annak kapcsán, hogy a napokban nyilvánosságra került egy evangélikus lelkész, Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet vezetője ügynökmúltja. A volt III/III-as lelkésznek azonnal távoznia kellett. Nemcsak azért, mert egy III/III-as ügynök volt, hanem azért, mert lelepleződött a ma is aktív ügynöki jellegű tevékenysége.

Ez jó alkalmat teremtett volna arra, hogy elinduljon egy tisztulás legalább az egyházakban, amelyet követhetne a társadalom többi területe, hogy az egykori III/III-as ügynökök, akik az állambiztonsági szolgálat besúgói voltak, kikerüljenek azokból a pozíciókból, amelyekben a mai napig emberek életét és gondolkodását befolyásolhatják, a közéletet manipulálhatják.

Természetesen ez elvi felvetés, tisztában vagyunk azzal, hogy ez soha nem fog megtörténni, s arról szól a jelen tanulmányunk, hogy miért.

*

Lehel László ügynökmúltjának leleplezője az evangélikus lelkész rendszerváltás utáni és mai tevékenysége kapcsán mutatott rá arra, hogy az ügynököknek az a típusa, amely élvezettel és odaadással végezte ügynöki munkáját, amelyért még jutalomban is részesült, a III/III-as Csoportfőnökség megszűnése után is ugyanolyan ügynöki típusú tevékenységet végez, mint előtte. Az új helyzetben felhasználják őket illegitim tevékenységre, és ők maguk keresik az erre alkalmat adó lehetőséget. A rendszerek változnak, de ezek az ügynökök nem változnak.

A probléma súlyának megértéséhez elég felidézni, hogy Orbán Viktor hány egykori III/III-as ügynököt, hálózati személyt, társadalmi kapcsolatot használt fel a sajtóban, egyesek még a kormányába is bekerültek, és milyen rendszert épített fel belőlük. Schmitt Pál köztársasági elnökként tette lehetővé a NER bebetonozását, az alkotmányos rend megdöntését. Révész Béla azt írta,  hogy az Astoria igazgató-helyetteseként dolgozott Schmitt Pálról életszerűtlen feltételezni azt, hogy neki „fogalma sem volt arról, mit művelnek az állambiztonság emberei munkahelyén”. Schmitt Pált nem véletlenül választotta ki Orbán, megszemélyesít egy típust.

Az állambiztonsági hálózattal együttműködő ember lett köztársasági elnök. Legfőbb közjogi méltóság. Ez a tény mindent kifejez. Ez a folyamat betetőzése és csúcsa, amely átvilágítja a folyamatot, amely ide vezetett. Csak rá kell nézni Schmittre, akivel a hálózat csúcsra jutott, s látjuk az embertípust, amely a meghatározó magyar karakter megtestesítője.

*

Ha az egykori szt-tiszteket, hálózati személyeket és társadalmi kapcsolatokat kizárták volna kötelezően a rendszerváltás után a közéletből, a sajtóból és az egyházakból, akkor másképp alakult volna Magyarország sorsa. Nehéz lett volna találni egy Schmitthez hasonló alakot, aki felhasználható volt erre a feladatra. Aki olvasott valaha ügynökéletrajzokat és jelentéseket, az pontosan tudja, milyen jellemtelen, pszichopata, személyiség nélküli és gátlástalan ember az igazi ügynök prototípusa, és milyen aljasságokra képes a háttérben. Ezért nem mindegy, mi történik a volt ügynökökkel, és milyen befolyáshoz jutnak. Különös érzékkel hálózzák be a legmagasabb és a legbefolyásosabb pozíciókat.

A konkrét esetben is a volt evangélikus lelkész a vezetője lett annak a segélyszervezetnek, amelynek jószolgálati “nagykövete” Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége. Innen el lehet képzelni azt, hogy kikről, milyen emberekről beszélünk, és milyen veszélyt jelentenek ők a társadalomra. A téma szakirodalmából jól ismert, hogy a KGB által kidolgozott pszichológiai kiválasztási módszerek alapján válogatták ki az ügynöki munkára alkalmas embereket. Az állambiztonság speciális lelkialkatú embereket keresett, akiknek jelleme nem változott. Az állambiztonság munkájához jószerivel kiválogatták a társadalom “szemetjét”, akik a lelki alkatuknál fogva alkalmasak voltak a legszemetebb munkára, s ügynöki módszereikkel ma is aktívan befolyásolják az országot, mert felhasználhatók mindenre.

Azok az egykori ügynökök, akik csak áldozatai voltak az állambiztonság beszervezésének, a III/III-as Csoportfőnökség megszűnése után maguktól visszavonultak, és soha többé nem vállaltak olyan munkát, ahol őket felhasználhatták. Akik nem vonultak vissza, azok viszont Lehel László leleplezőjének leírása szerint ma is aktív ügynöki jellegű munkával rombolják a társadalmat. Ezért nem mindegy, hogy az ügynökügy mostani fellángolása hogyan végződik. Az egyik legfontosabb társadalmi érdek, hogy ezeket az embereket kiszűrjék.

Azért, mert korrupt emberek, akiket bármikor, bármilyen célra hasonló módon korrumpálni lehet, és képesek minden aljasság végrehajtására. Erre mutatott rá Németh Sándor is, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze még 2005-ben a Vidám Vasárnap műsorában nézői kérdésekre adott válaszában. Németh Sándor a legnagyobb nyilvánosság híveként, nagyon helyesen, azt mondta, hogy “Az egyházak sem teszik helyesen, ha ezt belügynek tekintik, mert ez nem belügy, hanem közügy”. A képmutatás magasiskolája azután, hogy Németh Sándor egy volt III/III-as ügynökkel végezteti el a legfontosabb munkát.

http://www.ujexodus.hu/tema/nemeth_sandor_valaszol

A magyar tásadalom – nagyon helyesen – nem lépett túl az ügynökkérdés megoldatlan voltán. Mint Ungváry Krisztián a legfrissebb cikkében rámutatott, “2018. június 30. után megtudhatjuk végre, kik voltak a rendszerváltás előtt az állambiztonság segítői. De már a választások utáni határidő is gyanús, az pedig végképp, hogy alapvető adattárak maradnak ki a vizsgálatból. A nyilvánosság szinte biztosan nem kapja meg ügynökkérdésben azt a lezárást, amit érdemelne”. S ez még csak a nyilvánosság, hol van a kizárás?

*

Az Amerikai Népszava Magyarország jövője szempontjából kulcskérdésnek tekinti, hogy az ügynökkérdés megoldódjon, a közélet a korrupt lelkületű, a KGB pszichológiai tesztjei által kiválasztott volt ügynökök tevékenységétől megtisztuljon. Ezért olyan új ügynöktörvényt szorgalmazunk, amely az 1994. évi átvilágítási törvény szellemében arra törekszik, hogy a közvéleményt és a közéletet is befolyásoló pozíciókból az egykori ügynököket eltávolítsa.

Az 1994. évi átvilágítási törvény ezt a volt ügynök döntésére bízta, és ha a volt ügynök nem vonult vissza, akkor azt csak az ügynökmúlt nyilvánosságra hozatalával szankcionálta. Ám az ügynöki típusú embereknek nincs szégyenérzetük, kik-ki felmenti magát a legkülönfélébb magyarázatokkal, és nem néz szembe azzal a ténnyel, hogy a lelki alkatánál fogva ő örökre ügynök marad. Ezért az új ügynöktörvénynek ki kell tiltania a III/III-as ügynököket azokból a pozíciókból, amelyekben a közéletet, a közgondolkodást, emberek életét befolyásolhatják.

Volt ügynök is megváltozhat, de annak bizonyítéka az, hogy ilyen jellegű tevékenységektől visszavonul. Aki ezt nem teszi meg, ragaszkodik olyan pozíciókhoz, amelyekben embereket manipulálhat, amelyekben kiszolgál a III/III-hoz hasonló aljas törekvéseket, embereket, az maga bizonyítja azt, hogy nem változott meg. A Lehel László-ügy ennek a bizonyítéka, de annak példája is, hogy a lelkésznek nemcsak az ügynöki múltja, hanem a jelenben végzett ügynöki jellegű tevékenysége is lelepleződött, s emiatt azonnal távoznia kellett.

*

Ez kiváló alkalom lenne arra, hogy elinduljon elsőként az egyházakban a megtisztulás. Ezért Bartus László nyílt levelet írt Németh Sándornak, mint egy olyan egyház vezetőjének, amely az ügynöki munka céltáblája volt, s aki az idézett műsorban azt mondta a volt ügynökökről, hogy akik annak idején ebből keresték a kenyerüket, és ebből éltek jól, nem elég, hogy még “a rendszerváltás után is kiváltságos pozíciókat kaptak ezért, hanem a hatalom még ma is védelmezi őket. Ez mindennek a teteje! Amíg ez így marad, addig a magyar társadalomban nagyon igazságtalan világ lesz”. Aki ezt mondja, attól elvárható lenne, hogy így cselekedjen.

Bartus László arra szólította fel Németh Sándort, hogy a Hit Gyülekezetében jól ismert, volt III/III-as ügynököt, Morvay Pétert, aki Hartmann László fedőnéven a Közgázról jelentett, és az ügynöki munkájáért két alkalommal is BM-jutalmat kapott, aki Németh Sándor személyi titkára, és a Hit Gyülekezete médiájának kulcsfigurája, távolítsa el a környezetéből és a Hit Gyülekezete hivatalos és nem hivatalos médiájából, a közvéleményt befolyásoló posztjáról.

Ám Németh Sándor amikor azt mondta, hogy “nem elég, hogy még a rendszerváltás után is kiváltságos pozíciókat kaptak ezért, hanem a hatalom még ma is védelmezi őket”, magáról beszélt, mert nemcsak a politikai hatalom védelmezi az ügynököket, hanem Németh Sándor maga is. Nemcsak megtűr, hanem céljaira felhasznál egy volt III/III-as ügynököt, azokat az említett pszichológiai és immorális tulajdonságait kihasználva, amelyek alkalmassá tették a III/III-as ügynöki munkára is. “Ez mindennek a teteje!” – mondta Németh Sándor, amivel csak egyetérthetünk. Amit ő csinál, az valóban mindennek a teteje. De még ennél is többről van szó.

A társadalmi megtisztulás nehézségeit mutatja, hogy még a III/III-as ügynökök egykori céltáblája, Németh Sándor is inkább saját szolgálatába állítja a korrupt lelkű ügynököt, saját céljaira használja fel annak ügynöki lelkületét, jellemtelenségét, ahelyett, hogy az erkölcsi megújulás szellemében eltávolítaná a nyilvánosságból, és olyan pozíciókból, amelyekben a volt III/III-as ügynök a közvéleményt manipulálhatja. Ám ez a példa  illusztrál egy demesztő jelenséget. Azt jelenti, hogy a volt III/III-as ügynökök új piacot szereztek, a rendszerváltás után az ügynöki alkalmasságukat kamatoztathatják azok szolgálatában, akik ezeket az aljas tulajdonságaikat tudatosan felhasználják. Ez olyan, mint egy horrorfilm. Az ügynökországra írtak alaptörvényt, s aki nem fogadja el, aki kívül van az ügynökhálózaton, az idegen. A NER az ügynöki együttműködés rendszere.

Még olyan egyházi vezető is, aki célszemélye volt az ügynöki munkának, ahelyett, hogy az ügynököt eltávolítaná, alantas módszereit és a korrupt lelki adottságait még egy egyházban is képes felhasználni. Morvayt kvázi tartótisztként átvette a III/III-as Csoportfőnökségtől. S ugyanez történt a többi ügynökkel, hogy a rendszerváltás után kelendőek lettek a mindenre képes volt ügynökök. Németh Sándor, aki szólamaiban a III/III-as ügynökök ellensége, egy III/III-as ügynököt tart saját magának, hogy annak ügynöki tulajdonságait felhasználja, és a saját céljai szolgálatába állítsa. Ez az országos szintű képmutatás az akadálya az ügynöki kérdés rendezésének. Szóban elítélik, de felhasználják őket, mert ezek mindenre képesek.

A III/III-as ügynökökről a nagy nyilvánosság előtt azt mondta Németh Sándor, hogy “nagyon fontos a keresztényeknek, hogy az igazságot jobban szeressék, mint az embert. Fontosabb az igazság szeretete mindennél”. Majd a nyilvánosság elől elrejtve egy volt III/III-as ügynök a “személyi titkára”, kit ügynöki lelkülete miatt olyan munkára alkalmaz, amire tisztességes ember nem lenne hajlandó. Ez nem egyedülálló. Mit is várjunk a történelmi egyházaktól az erkölcsi megtisztulás terén, a pártoktól, a sajtótól, ahol hemzsegnek a Morvay-féle, ügynöki jellegű tevékenységet végző volt III/III-asok, ha a Hit Gyülekezete vezetőjének jobbkeze is egy volt III/III-as ügynök? Ezeken a helyeken el sem ítélik, s ugyanígy használják őket.

Az igazi tragédia pedig az, hogy ez a típus elszaporodott, a III/III Csoportfőnökség nélkül is újratermelődött. Ez az ügynöki embertípus lett a legjobban használható olyan munkára, mely Magyarország szétrohadásához és fasizálódásához vezetett. Semmi másra nincs szükség, elég megnézni a Fidesz politikusait, a szóvivőit, vagy Orbán bizalmas embereit. Mind egy-egy ügynök, akik mindazokkal a tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyeket a KGB dolgozott ki a gerinc- és gondolkodás nélküli, szolgalelkű érdekemberekről. Ezeket a volt III/III-asok indukálták. Ez a lelkület III/III nélkül is úgy terjedt el Magyarországon, mint a pestis.

A Hit Gyülekezetében sem Morvay az egyetlen ügynök, hanem az egész ügynökhálózatként működik. Morvay annyiban díszpéldány, hogy ő III/III-as múlttal is rendelkezik. Az elvárás a többiek felé is az ügynöki munka. Morvay ideáltipikus minta. Ezt preferálja a helyi diktátor, s ilyen embereket képez ki magának. Ez a Hit Gyülekezete, de ilyen a Fidesz, s más pártok is, és bizonyára sokan ráismernek saját munkahelyükre, környezetükre. Ez a mentalitás lett az uralkodó, és ez tette tönkre Magyarországot.

Így lett kompatibilis a Hit Gyülekezete a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, ahogy más szerveződések is. Míg az ettől eltérő mentalitást és szerveződést kiveti és üldözi a rendszer. A magyar abszurd teteje, hogy ezeket nevezik majd mostantól “ügynökszervezeteknek”.

*

Ezért legalább a volt III/III-asok kiszűrése elengedhetetlen, mert mint a rák pusztítják el a társadalom egészséges szöveteit. Az Amerikai Népszava már számos alkalommal Morvay “Hartmann László” Péter példájával illusztrálta, milyen következményei vannak, ha ügynök kerül befolyást jelentő pozícióba. Morvay Péter a Hit Gyülekezete hivatalos és nem hivatalos médiájában szélsőjobboldali összeesküvés-elméleteket, álhíreket terjeszt, a menekültek és a rászorulók ellen uszít, gyűlöletet kelt. Soros György ellen náci szellemiségű, gyűlöletkeltő dezinformációkat közöl, a CEU-t gyalázó és “buzizó” cikkeket termel és sokszorosít.

Morvay a közvéleményt a legelképesztőbb hamis hírekkel manipulálja, és az általa “termelt” hazugságokat a jobboldali sajtóba tolja, hogy az minél szélesebb körben terjedjen. Valóságos hazugsággyárat üzemeltet, amelynek spektruma az ATV-től az Ürgebőr blogon át a magyar Breitbartig tart, s ezekben az orosz titkosszolgálat által irányított orosz propagandacsatornák dezinformációit osztják meg. Morvay ennek a fő konspirátora, a “fake news”, az “alt-right”, az orosz propaganda egyik legveszedelmesebb terjesztője Magyarországon.

Mindez Németh Sándor irányítása alatt áll, és az ő megbízásából zajlik. Miközben azt játssza el, hogy liberális demokratikus ellenzék televízióját üzemelteti. Mindezért a súlyos felelősség nem Morvayt, hanem Németh Sándort terheli. Ő foglalkoztatja, alkalmazza és irányítja a volt III/III-as ügynököt, s éppen azért nélkülözhetetlen számára, mert olyasmire használja, amit csak egy ügynök képes és hajlandó ellátni. Mindenki másnak kifordulna a gyomra. A tragédia az, hogy nagy az igény a volt III/III-asokra, mert az előző diktatúrához hasonló rendszereket hoznak létre, amelyekhez ügynök éppúgy kell, mint a KGB-nek. Diktatúrát csak ügynökökkel lehet fenntartani és működtetni, illetve ahol ügynökök szabadon dolgozhatnak, ott diktatúra lesz.

Bartus László azért írt nyílt levelet Németh Sándornak, hogy színvallásra késztesse, megadja a lehetőséget is a szembesülésre, korrekcióra. Németh Sándor helyett Morvay Péter, Németh gátlástalan, ma is aktív ügynöke válaszolt. Németh Sándor látszólagos óvatlanságát igazolja, hogy a válaszlevelét is a volt ügynökkel iratta meg, akit el kellene távolítania. Az óvatlanság azért “látszólagos”, mert nem óvatlanságról van szó, hanem teljes azonosulásról. Az ügynök és a tartótiszt jól ismert lelki fúziójáról. A tartótiszt nem különb az ügynöknél, ugyanolyanok a belső lelki tulajdonságai, mint az ügynökének. Németh Sándor annak az állambiztonságnak a szintjére süllyedt, amely egykor őt is megfigyelte. S ő csak egy példa, ilyen a többi is.

Maga a válasz nemcsak cinikus hangvétele és hamissága miatt szégyen és méltatlan egy egyházvezetőhöz és keresztény lelkészhez, hanem azért is, mert igazolja, hogy az ügynök nem véletlenül van a pozíciójában. Németh Sándor éppen azokat a lelki tulajdonságait és ügynöki képességeit használja fel maga számára, amelyek a III/III szolgálatára alkalmassá tették. A konkrét eset rávilágít egy társadalmi problémára, hogy az egykori ügynökhálózat megtalálta a helyét a rendszerváltás utáni társadalomban, átvették az ország feletti uralmat. Orbán Viktor, Németh Sándor, az ország diktatórikus hajlamú emberei, cégekben, pártokban, egyházakban, sajtóban, átvették a pártállami diktatúra volt ügynökeit, és diktatúraépítésre használják fel őket.

*

Ezek mind korrumpálható, megvesztegethető és zsarolható emberek, akik lelkileg függnek az új tartótisztek jóindulatától, dicséretétől és jutalmától. Minden aljasságra képesek, nincs semmiféle gátlás, határ, amit ne tennének meg, vagy amit ne hajtanának végre. Ezért lettek a diktátorhajlamú vezetők “leghasználhatóbb” emberei, akik prototípussá is váltak. Az őket alkalmazó új tartótisztek hozzájuk hasonló, gondolkodás nélküli, mindenre hajlandó beszélő szerszámokat termelnek ki. Ez Magyarország legfőbb rákfenéje. Ez a népből szolgákat csinál. A kontraszelekció révén az ügynöktípusok kerülnek pozíciókba, az egyenes jellemű emberek perifériára szorulnak, vagy eltávoznak. Maga az iskolarendszer pedig valóságos ügynököket képez, ezekkel a lelki tulajdonságokkal. Ezt nevezte Balog emberminiszter jó kereszténynek és jó magyarnak. Ezeket képzi az iskola, nem önállóan gondolkodó, saját véleményt alkotó szabad embereket.

Németh Sándor, aki maga is egy diktátor, épp olyan, mint Orbán Viktor, talán még rosszabb, aki “szolgaságba vitte az Isten népét”, úgy reagált az Amerikai Népszava főszerkesztőjének nyílt levére, ahogyan a fáraó reagált, amikor az igazságot mondták neki. Cinikusan, megvető hangnemben, lesajnáló stílusban, nagyképűen és lekezelőn, segítségül híva kora varázslóját, az ügynököt. A Kertész leszek című förmedvény igazi ügynöki munka, mely azonban magán hordozza a tartótiszt, Németh Sándor emberi, morális és intellektuális színvonalát is.

Egyet nem szabad elfelejtenie sem neki, sem Orbánnak: ahányszor elébe vetik azt a kérést, hogy engedd el a rabszolgákat, szabadítsd fel őket, az ügynökeidet és a varázslóidat állítsd félre, és ők erre nemet mondanak, minden egyes ilyen alkalommal közelebb kerülnek saját elnyomó rendszerük bukásához, s önmaguk elvesztéséhez, mert az igazság hirdetőinek, akik egyre többen vannak, szét fog nyílni a tenger, ők pedig belevesznek.



Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)