A kulturális és az oktatási tárcát is magába olvasztó Emberi Erőforrások minisztere levelet írta tanároknak és az óvónőknek karácsony alkalmából. Lehet, hogy egy kis pénznek jobban örültek volna, mint a szép szavaknak, de a szép szavak helyett látszólag köszönetbe burkolt kioktatás lett a levél vége, hogy „az év minden napján a krisztusi parancsoktól vezérelve, kitartóan, alázattal, legjobb tudásuk szerint teljesítik küldetésüket a magyar oktatásért, a magyar ifjúságért”. Nem tudtuk, hogy abban az országban, ahol az egyház és az állam különváltan működik, az állam világnézeti semlegessége még deklarált, már „krisztusi parancsoktól” vezérelve kell tanítani az iskolákban.
A levél legmegdöbbentőbb üzenete azonban az, hogy a vallásügyet is magában foglaló minisztérium vezetője nincs tisztában a kereszténység lényegével és jelentésével. Kásler Miklós ezt írta: „Az emberiség történelmében Krisztus születése valódi fordulópontot jelentett. Világunkba érkezett a szeretet, az ige megtestesült, megkaptuk az alapvető, a földi léten túlmutató célunkat, és az ennek eléréséhez szükséges „módszertant”, a krisztusi tanítást. A magyarság esetében a kereszténységgel való találkozással egy ősi kultúra lett teljes, egészült ki, szakralizálódott.”
Ez utóbbi mindent kifejez abból a zűrzavarból, ami a miniszter fejében van, amikor azt képzeli, hogy a kereszténységgel csak „kiegészült”, szakralizálódott” az ősi magyar pogány kultúra. Ez a baj, hogy ez az ő „kereszténységük”, hogy nem ismerik meg a természetfölötti Isten országát, hanem a saját földi, ősi kulturális hagyományaikat „keresztényiesítik”, „szakralizálják”, csinálnak belőleegy hamis pogány vallást, aminek semi köze a kereszténységhez. Amelyik egyház bármi érdekből támogatja és „kereszténynek” nevezi ezt a katyvaszt, ahogy átírták az ősi pogány kultuszukat keresztény mázra, az megtagadja a Bibliát. A kereszténység nem „kiegészítette”, hanem eltörölte az ősi hagyományokat, a földi vallást és kultuszt. A kereszténység élet és szellem, személyes kapcsolat, Isten kegyelme Jézus Krisztusban. Az egy másik világ.
Kásler miniszter azt hiszi, hogy a kereszténység lényege a „módszertan”, a „krisztusi tanítás”. Arra céloz, hogy „megkaptuk a földi léten túlmutató célunkat”, ami nyilván csak az üdvösség, a mennybe jutás lehet, és azt képzeli, hogy ennek eléréséhez a „módszertanon”, a „krisztusi tanításon” át vezet az út. Kásler miniszternek, aki a magát „kereszténynek” valló kormány kulturális és vallásügyi minisztere is (csak más néven) fogalma nincs a kereszténységről. Az üdvösséghez nem egy módszertan vezet el, nem a krisztusi tanítás követése, nem az emberek erőfeszítése. A kereszténység lényege nem a „tanítás”, hanem az engesztelő áldozat, Jézus Krisztus kereszthalála, a kereszten kifolyt vére és a feltámadása.
Jézus Krisztus földi élete során elmondta az Isten országának logikáját, amely éppen ellentétes a földi logikával és az Orbán-rendszer működésének elveivel. Aki legnagyobb akar lenni, az legyen mindenki szolgája. Pál apostol azt mondta, az ő ereje erőtlenség által végeztetik el. Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Légy jóakarója a te ellenségednek. Aki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. Ez ellenkezője annak, hogy dacból csak azért is megépíted a kisvasutat Lovasberényig, stb.. De a kereszténység lényege nem a „tanítás”, nem a „módszertan”.
A kereszténység nem egy önjavító vallás, amit ha betart valaki, akkor üdvözül és a mennybe jut. Az ember nem a saját cselekedetei alapján üdvözül vagy kárhozik el. A jó erkölcsök ezen nem segítenek. Erkölcsös ember is pokolba juthat, míg erkölcstelen ember is a mennybe kerülhet. A kereszténység lényege az engesztelő áldozat. Jézus Krisztus megmutatta, milyen az Atya, tanította Isten országát és Isten bölcsességét, de az ő földi életének célja és lényege a halála volt, az engesztelő áldozat a világ bűneiért. Ő kifizette az emberek bűneiért az árat. Ő volt a szeplőtlen, hibátlan bárány, a tökéletes engesztelő áldozat. Aki elfogadja ezt az áldozatot, aki hisz őbenne, és a kereszten kifolyt vérben, az üdvözül.
Nem az ószövetségben a bűn ismerete miatt adott tízparancsolat üdvözít, ahogy Kásler miniszter hiszi, hanem az ingyen kegyelem, a tökéletes bűnbocsánat. Ingyen kegyelemből, hogy senki ne kérkedjék. Ajándék és nem érdem. A krisztusi tanítás a már üdvözült emberek számára jelent valamit, mert ők képesek a megváltozott szívükkel megtartani az Isten beszédét, de soha nem tökéletesen, és ez akkor sem az üdvösség feltétele, hanem a következménye. Ezért a „krisztusi tanításokkal” nem lehet senkit a mennybe segíteni, senkit nem lehet neveléssel alkalmassá tenni az üdvösségre. Csak az ingyen áldozatba vetett hittel.
Ezért elhibázott elképzelés, hogy egy oktatási vagy kulturális intézményrendszer segít eljutni bárkit a „földi léten túlmutató célunkhoz”, az üdvösséghez. Aki ezzel a feladattal bízza meg a tanárokat és az óvónőket, az teljesíthetetlen dolgot vár el tőlük. Ez nem az állam, hanem az egyház feladata. Az sem intézményi nevelés, hanem az Ige hirdetése útján. Az Ige hozza létre azt a hitet, ami az üdvösségre vezet. Az oktatás az észnek szól, az Ige a szívnek. A szívbe hullik a jó mag és termi meg a gyümölcsét. A jóval való azonosulás nem teremti meg a jó cselekedetének feltételeit, és a jó cselekedetek nem juttatnak senkit a mennybe.
Ha Kásler akar ehhez valami „módszertant” és „krisztusi tanítást”, akkor vegye figyelembe azt, amit Jézus mondott a feltámadása után, mielőtt felment a mennybe: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; a ki pedig nem hisz, elkárhozik”. Előbb hisz, aztán megkeresztelkedik, és a hite miatt üdvözül. A nevelés nem hoz létre bibliai hitet. A cselekedetek nem üdvözítenek. A tízparancsolat megtartása sem. Isten ajándéka a megváltás és az üdvösség, a tökéletes bűnbocsánat a múltbeli, a jelenbeli és a jövőbeli bűnökért. Isten az, aki megigazít, aki igaz emberré teszi a bűnös embert. Minden ember sokféleképpen vétkezik, egyik nem jobb, mint a másik. De az alázat az, hogy elfogadja az ingyen ajándékot hit által, és az megmenti.
Ez Isten és az egyén személyes kapcsolata, amibe az állam, az oktatás, a tanár nem tud beleszólni. Elhibázott oktatás az, amely a Biblia által is lehetetlen követelményeket állít az emberek, különösen gyerekek elé. Megfélemlíti, kárhoztatja és képmutatóvá neveli őket. Mindenki bűnös és titkolja, mert szégyelli a bűneit. Jézus Krisztus nem azért jött, hogy kárhoztassa a bűnösöket, hanem azért, hogy megmentse őket. Aki csak az erkölcsi törvényt, a kárhoztatást tudja nyújtani, és ehhez a kulturális mázt, és nem adja hozzá a megoldást, a megváltást, az ingyen kegyelmet, az rombolja az embereket. Jézus Krisztus és a kereszténység azonnal a megoldást mondja, hogy higgy és üdvözülsz, nem káthoztat.
Nem lehet a bibliai erkölcsi törvényeket betartani és betartatni, mert ha lehetne, elég lett volna a kőtábla, és nem kellett volna egy helyettesítő áldozat, a Krisztus. Csak az áldozatba vetett hit segít, az ingyen ajándékban megnyilvánuló isteni szeretet. A megigazulás kegyelmi ajándéka a kereszténység kulcsa, a tökéletes áldozat miatt elfogadott tökéletes bűnbocsánat, az örök élet, az örök igazság, amely cselekedetek nélkül kerül az emberek szívébe, és amit cselekedetekkel sem megszerezni, sem elveszíteni nem lehet. Ez az evangélium, ez az örömhír.
Ez személyes döntés eredménye, nem Kásler iskoláinak a nevelő munkája. Ez az ember válasza az Igére, Isten szavára, hívására, amit az ember a szívében érez, amikor hallja Isten Igéjét. Nem a jó magaviselet, amit osztályozni lehet. A „keresztény állam”, a „keresztény iskola és oktatás” bibliaellenes. A kereszténységet nem lehet oktatni és megtanulni sem. A kereszténységet átélni lehet, ha valaki találkozik Istennel és elfogadja Jézus Krisztus engesztelő áldozatát. Ha az állam ezt helyettesíteni próbálja, az antkrisztusi. Ha a törvényt tanítja a kegyelem helyett, arra Pál apostol átkot mondott, annyira helytelen. A kegyelem alapja Jézus Krisztus engesztelő vére, tökéletes áldozata, ez a megigazulás, az ingyen kegyelem alapja.
Ezt az Isten országa hozza létre, ami szemmel nem látható, nem evilági intézmények, állami ideológia. Az egyház feje Jézus Krisztus. Az államé meg a miniszterelnök, a tanároké meg a miniszter. Mivel egyikük sem halt meg egyetlen emberért sem, az ő vallásuk nem segít senkin. Hiába „szakralizálják” az ősi pogány hagyományokat. Ezért tanítsák inkább magas színvonalon a tudományokat, adják át a fontos ismereteket és képességeket, a tanárokat fizessék meg jobban, mint a futballistákat, és ne avatkozzanak a természetfölötti egyház és Isten dolgába. A sarlatánság nem csak az orvostudományban káros és veszélyes. Mindezt az emberek elnyomására használni pedig istenkáromlás.
