Bartus László: Így ölesd meg a zsidódat

Közzétéve May 03, 2019, 10:55 am
20 mins

A kaliforniai zsinagóga elleni terrortámadás után önvizsgálatra buzdítanak protestáns és evangéliumi keresztény vezetők, az elkövetőt ugyanis az egyházaik tanításai inspirálták a zsinagóga elleni támadásra. A Washington Post cikke megszólaltatja azokat a teológusokat, lelkészeket, akik az elkövető levele alapján elengedhetetlennek tartják, hogy a keresztény egyházak, prédikátorok, lelkészek, szembenézzenek saját felelősségükkel. Az elmúlt időszakban két olyan terrortámadás történt, amit a kereszténység nevében követtek el: az egyiket két mecset, egyet pedig egy zsinagóga ellen (de ide lehet sorolni a pittsburgh-i zsinagóga elleni keresztény terrortámadást is).

A 19 éves gyülekezetbe járó kaliforniai elkövető leveléből két motívum emelkedik ki: az egyik az “istengyilkosság” hamis teológiai vádjának továbbélése, a másik a liberálisellenesség, az antiliberális gyűlöletkeltés, ami egy antiszemita retorika, ezért a neonáci propagandában is visszaköszön. Ez a középkori “keresztény állam” eszméjét éleszti fel a szekuláris, liberális jogállammal szemben, amit mostanra átvettek a neoprotestáns és evangéliumi karizmatikus egyházak is a felvilágosodás utáni katolicizmustól.

A kaliforniai zsinagógában lövöldöző keresztény hívő fiatalember, aki egy presbiteriánus gyülekezetbe járt, a zsidók sajtóban betöltött szerepét és a zsidó liberalizmus keresztény erkölcstől eltérő nézeteit rótta fel a zsidóságnak, amiért úgy érezte, hogy a zsidóknak meg kell halniuk. Ezeket a tanokat ez a fiatalember a gyülekezetében hallotta, nemcsak a presbiteriánus, hanem az egész neoprotestáns és evangéliumi mozgalom prédikátorainak szájából. Az önvizsgálatot tartó keresztény lelkészeknek és prédikátoroknak szembe kell nézniük azzal, hogy ezek a prédikációk hazugok, uszítók, mert a liberalizmust szándékosan hamis színben tüntetik fel. Az egész mögött evilági hatalmi és anyagi érdekek állnak, ahogy az “erkölcsökre” való egyházi hivatkozás mögött mindig is ez állt a történelemben. A liberalizmus “erkölcstelen”, de ők ezzel szemben erkölcsösek, és az államnak ezzel adnak belső értéket. Tízmilliókban mérhető az ebből a hazugságból bekövetkezett halálos áldozatok száma. A legtöbb zsidó és igazi keresztény hívő.

A liberalizmus ugyanis nem erkölcstelenséget jelent, hanem jogot: jogot az erkölcshöz és az erkölcstelenséghez egyaránt. Az állam nem kényszeríthet senkit erkölcsre, hitre, ezért nem is kell megölnie senkit. A liberalizmus biztosítja az erkölcshöz való jogot is. Ezek az egyházak és prédikátorok, akik ma a liberalizmus ellen gyűlöletet keltenek fiatalemberekben, kizárólag a liberalizmusnak, és a liberális jogállamnak köszönhetik saját szabadságukat, az egyházuk szabadságát és a híveik vallásszabadságát is. Az pedig a Bibliával tökéletesen összhangban álló álláspont, hogy az állam nem avatkozhat vallási kérdésekbe, minden ember szabadon választhatja vagy utasíthatja el Istent. Az egyházak az igehirdetés útján nyerhetik meg maguknak az emberek lelkét, nem állami kényszer által. Ez megfelel Jézus konkolyról és búzáról mondott példabeszédével, amely nem más, mint a liberalizmus alapelveinek a legtisztább megfogalmazása, és a Biblia társadalom- és államelméletének is az esszenciája.

A zsidó Messiás is a szabad döntés és a szabad választás pártján áll. Nem véletlen, hogy a liberalizmust a zsidósággal azonosítják, mert a pogányok mindig valamilyen állami, vallási kényszerben éltek. Ez azt is jelenti, hogy a “keresztény állam” koncepciója “pogány” ideológia. A liberalizmus a zsidó Biblia következménye. Ezért a szabadságot és a szabad választást elutasító államegyházi ambíciók pogány tradíciót követnek. Ezek a félresiklott “keresztény” egyházak a társadalmi és választási szabadságot mindig is a liberális zsidóknak tulajdonították és “keresztényellenesnek” bélyegezték. A döbbenetes ebben az, hogy a neoprotestáns és evangéliumi hívők elődei a máglyán végezték azoknak az eszméknek a nevében, amelyeket ma a közékori egyháznál is vadabbul hirdetnek.

Mivel a liberalizmus, a szabadság, az egyéni jogok, a törvényuralom zsidó eszme, amely a vallási totális állam eszméjével szemben áll, ezért a liberalizmusellenesség mindig is az antiszemitizmussal egyenlő. A hamis retorika a “kereszténységet” félti a szabadságtól és a szabad választástól, az egyéni jog elsőbbségétől. Ezért a liberalizmusban nem a kereszténységnek biztosított szabadságot látják, hogy szabadon és korlát nélkül hirdethetik saját tanaikat, hanem a zsidóság korlátozását, hogy az állam nem képviselheti az ő vallási eszméiket. Ez az összefüggés több évszázadra nyúlik vissza, és ezek a hamis érvek mindig ugyanahhoz a végkövetkeztetéshez vezetnek: a zsidókat meg kell ölni. A mai neoprotestáns és evangéliumi prédikátorok liberálisellenes uszításából jutott erre a végkövetkeztetésre a kaliforniai zsinagógában lövöldöző gyilkos is. Egy 19 éves fiatalember, aki azt gondolta, hogy Istennek tetsző cselekedetet hajt végre. Ez döbbenet.

A dolgot tovább bonyolítja, hogy a neoprotestáns és evangéliumi gyülekezetek, egyházak nagy része hivatalosan “filoszemita”, de ez kimondatlanul nem vonatkozik a liberális zsidókra, csak az üdvtörténeti szerepe miatt “Izraelre”. A Washington Post cikkében is érintik, hogy vannak olyan egyházak, amelyek Izrael és Jeruzsálem jövőbeni szerepe, a Messiás visszajövetele miatt pozitívan tekintenek Izraelre, de ott is csak azokra, akik a vallási próféciáikba illeszkednek. Megfeledkeznek ilyenkor az Ábrahámnak adott ígéretről, hogy “aki téged áld, az áldott, aki téged átkoz, az átkozott”, s hogy a liberális zsidók is Ábrahám leszármazottai. Tudat alatt őket nem tekintik annak, csak a jobboldali vallásos izraeli zsidókat. Minél szélsőségesebb, annál jobb. Akik politikailag nem passzolnak ebbe, azok már nem “zsidók”. Pedig Jézus nem azoknak mondta, hogy “az ördög a ti atyátok”, akik ateisták és “liberálisok” voltak (mert azokra nézve még van remény és a maguk nemében egyenesek), hanem a vallásos képmutatókra, a farizeusokra.

Ennél is súlyosabb a helyzet azokban a neoprotestáns és hagyományos protestáns egyházakban, amelyek megtartották a középkori katolikus egyház súlyos teológiai tévedését, a “helyettesítési elméletet”, amely azt mondja, hogy Isten elvetette a zsidóságot, mert meggyilkolták az Isten Fiát, és az “istengyilkosság” miatt a zsidók üdvtörténeti szerepét az egyház foglalta el. Ezért a zsidóságnak és Izraelnek már semmiféle üdvtörténeti és kiválasztott szerepe nincs. Ezért olyanok, mint Káin, aki megölte Ábelt, és úgy is kell bánni velük. Ez a keresztény antiszemitizmus történelmi örökségének gyökere, amit nem számolt fel sok protestáns felekezet és gyülekezet, annak ellenére, hogy Pál apostol a Róma levélben egyértelműen beszél arról, hogy nem vetette el Isten az ő népét, “a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegyen. És így az egész Izráel megtartatik”. A zsidóság szerelmetes az atyákért, és csak a pogányokért szenvednek, hogy azok is elnyerhessék az üdvösséget.

De vannak még mindig, akik a “helyettesítési elméletet” tanítják, amelynek következményei mindig antiszemita pogromok voltak, amit ma terrortámadásnak neveznek. De nincs mire kevélykedniük azoknak az egyházaknak sem, akik kinőtték a katolikus egyházatyák bibiliaellenes “helyettesítési elméletét”, és különbséget tudnak tenni Pál apostolnak a törvény és a kegyelem viszonyáról szóló antijudaista fejtegetései és a gyilkosság alapjául szolgáló antiszemita gyűlölet között. Az antiliberalizmus, a liberálisellenes uszítás és gyűlöletkeltés antiszemitizmus, mint amilyen a nem vallási indíttatású liberalizmusellenesség, amit nácizmusnak hívnak. A liberalizmus ellen uszító neoprotestáns, evangélumi és karizmatikus gyülekezetek, egyházak közös nevezőn vannak a nem vallási indíttatású antiliberálisokkal, a nácikkal. Ne felejtsék, hogy a nácik tőlük tanultak a legtöbbet és innen vették át még a zsidóellenes törvényeiket is.

Az antiliberalizmus mindig antiszemitizmus. Pont. Az antiszemitizmus mindig gyilkossághoz vezet. Pont. Következtetés: az antiliberalizmus mindig gyilkoláshoz vezet. És kiket gyilkolnak le először? A zsidókat. Ezt kellene megérteni az “erkölcs” és más hamis jelszavak mentén uszító prédikátoroknak, lelkészeknek, hogy a liberálisellenes uszítás antiszemita gyűlöletet gerjeszt. Ebből láthatnák, hogy nem Istentől van. Azok a prédikátorok, mint amilyen Magyarországon Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezetője, aki ráadásul a liberális SZDSZ alapítója is volt, és egykor még tisztában volt azzal, hogy a “keresztény állam” nevében gerjesztett liberálisellenesség mit jelent, és kik ellen irányul (valamint néhány kivételtől eltekintve az összes magyar protestáns, neoprotestáns, evangéliumi és karizmatikus gyülekezet prédikátora, az amerikai példaképeikkel együtt, akiket másolnak és majmolnak), mind antiszemita gyűlöletet gerjeszt, amikor a “melegekre”, a “genderekre”, az “abortuszra” hivatkozva liberálisellenes gyűlöletpropagandát folytat.

Mindez gyilkos eszme, bibliaellenes és ördögi, mert az egyház feladata nem a liberális jogállam támadása, felszámolása, a bűnösök jogainak állami korlátozása, hanem az evangélium, a megváltás, az Isten szeretetének és kegyelmének hirdetése, amely megtérésre indítja a bűnösöket. Akik a liberalizmusnak hála, szabadon választhatják az evangéliumot és változtathatják meg az életüket. Aki az államban bíznak és a liberalizmus vereségében reménykednek, azok nem bíznak és nem hisznek az evangélium, a prédikált Ige erejében. De a vallásos állam mindig elnyomó, diktatórikus, amely egyetlen megtérővel sem hoz többet a mennyek országába, mert megtérni csak Isten természetfölötti kijelentése alapján, szabadságból lehet. Ezt pedig a liberális jogállam teszi lehetővé, hogy félelem nélkül ezt bárki megtegye. Hazugság az, hogy a bűnösök (melegek és mások) emberi jogai korlátozzák és “üldözik” a kereszténységet. Éppen a liberalizmus védi meg a kereszténységet is azokkal szemben, akik nem keresztények. Az intolerancia és a szektásság betegsége az, ha egy keresztény hívő a vallása elleni támadásnak és korlátozásnak tekinti, ha tiszteletben kell tartani nem hívők emberi jogait. Teljesen el vannak tévedve. Uszításuk hazugság.

Akik liberalizmusellenes uszítást folytatnak, azok gyűlöletet gerjesztenek. Akik aktívan politizálnak, akik az állami és a hatalmi viszonyokat akarják befolyásolni, akik liberálisellenes ideológiát adnak az államnak, hogy egy elnyomó hatalmat támogassanak a “bibliai erkölcs” nevében, azok a hittől elszakadtak, antiszemita uszítást folytatnak, gyilkos eszmét hirdetnek. Felelősök az ennek nyomán kialakuló “keresztény” terrorizmusért, legyen az bárhol a világban. Ők maguk olyanok, mint a szélsőséges és radikális iszlám hitszónokok. Akiket kinevelnek, olyanok, mint a tálibok. Amit ők csinálnak, az keresztény “dzsihád”. Nem valószínű, hogy bármit számít azoknak, akik ebbéli tevékenységükben vannak megigazulva, de hivatkoznánk a Jelenések Könyvére, hogy amit csinálnak, az maga a Parázna Asszony, a hamis egyház, a fenevadon ülő “nő”, a föld utálatosságainak anyja, aki paráználkodik a föld királyaival. Az evangéliumi neoprotestantizmus beoltatott a katolicizmus vadolajfájába. Így lett liberálisellenes antiszemita.

Csak felhívjuk a figyelmet, hogy a Jelenések könyvében nincsenek ott a melegek, nincsenek ott a muszlimok, mint Isten és a Bárány ellenségei, de ott vannak a föld királyaival, elnyomóival, a Trumpokkal, az Orbánokkal paráználkodó egyházak. Azért van most liberális és keresztény pápa, hogy ez a “beoltatás” észrevétlenül megvalósuljon. De Ferenc pápa után az inga visszaleng, és az antiliberális gyűlöletben, az “erkölcs” állami védelmében egyesült neoprotestánsok megkapják a keresztényfasiszta pápájukat is. Az egy szellem után egy test is lesznek. Ha az nem elég, hogy a prédikációik után már zsinagógákba mennek a fiatalemberek zsidókat gyilkolni, akkor mitől fognak kijózanodni és megtérni?

Ezt a kérdést feszegeti lelkészek és teológusok megszólaltatásával a Washington Post. A liberális újság. A “zsidó média”. Trump és pénzéhes evangéliumi sarlatán tévéprédikátorai szerint a “fake news”. Ahol a liberalizmust támadják, ott mindig háború közeleg. De soha nem a liberálisok ölnek.







Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.