2024, március4, hétfő
KezdőlapKiemelt fő hírDeutsch azzal árulja el magát, hogy a szülők homofóbiáját feltételezi

Deutsch azzal árulja el magát, hogy a szülők homofóbiáját feltételezi

-

A „gyermekvédelminek” nevezett magyar homofób törvény európai parlamenti vitájában felszólaló Xavier Bettel, a homoszexualitását nyíltan vállaló luxemburgi miniszterelnök azt mondta, hogy senki nem lesz homoszexuális attól, hogy tévét néz vagy zenét hallgat. Ahogy a szexuális felvilágosítástól sem lesz meleg, ha annak létezéséről és elfogadásáról beszélnek. Ezzel azonban segítenek sok olyan fiatalnak, aki depressziós lesz, vagy rosszabb esetben „azért követ el öngyilkosságot, mert nem vállalhatja fel a saját homoszexualitását”, hiszen megbélyegzettnek kell éreznie magát.

A homoszexualitást a pedofíliával összemosó magyar homofób törvény szégyen és gyalázat, mert egy kisebbséget kriminalizál, hogy az ellenük irányuló uszítással szavazatokat szerezzen. Bettel azt is mondta, hogy „vannak itt kollégák, akik a kisebbségekre mutogatva akarnak szavazatokat szerezni maguknak. Egyszer már bejártuk ezt az utat a történelemben.” A vitában felszólalt Deutsch Tamás, aki azt mondta: „A magyar gyermekvédelmi törvény egyetlenegy dologról szól: hogyan lehet megvédeni a szülők gyermekek nevelésére vonatkozó elidegeníthetetlen jogát”.

Csakhogy ez a törvény nem biztosítja a szülők gyermekek nevelésére vonatkozó jogát, mert nem teszi lehetővé, hogy egy szülő a magyar keresztényfasiszta rezsimtől eltérő felfogását érvényesítse, és az iskola ezirányú segítségét igénybe vegye. Deutsch és a magyar politikusok csúsztatása abban lepleződik le, hogy eleve feltételezi: a szülők ugyanolyan homofób nézeteket vallanak, mint ők. Azt nem is feltételezik, ha egy szülő elfogadja a gyerekét olyannak, amilyen, vagy egyszerűen csak azt szeretné, ha az iskola a valóságot tanítaná, nem a képmutatást, s nem diszkriminálná a másságot.

A magyar homofób törvény, túl azon, hogy semmi köze a gyermekvédelemhez, indoklásában is csak a feltételezett homofób szülők jogait biztosítja, pontosabban azt sem, mert a tiltás nekik sem ad választási lehetőséget. Ezért a törvényben nem a szülők joga, hanem a homofób törvényalkotók értékrendje és akarata fogalmazódik meg. A magyar homofób törvény kifejezetten sérti a szülők jogát a gyermekük neveléséhez, mert helyettük eldönti, hogy mi a jó, mi a rossz, mihez férhet hozzá a gyerek és mihez nem, a szülő választási jogát ezzel megszüntetik.

Azok a szülők, akik azt szeretnék, hogy a gyermekük felvilágosítása, szexuális nevelése nyílt, nyitott, szabad és őszinte legyen, annak tartalmát a korosztálynak megfelelően ne vén vagy koravén homofób fasiszták határozzák meg, hanem pedagógusok és más szakemberek, azoknak az ehhez való jogát a magyar homofób törvény teljes mértékben korlátozza. A törvény azt sugallja, hogy egy szülőnek homofóbnak kell lennie, s azt feltételezi, hogy minden szülő az. Azt sugallja, hogy így kell nevelnie mindenkinek a gyerekét, és az képzeli, hogy egy szülőnek csak ehhez van joga.

Az a szülő, aki azt szeretné, hogy a gyerekébe ne neveljenek gátlásokat, félelmeket, szorongásokat, tabukat, másokkal szembeni intoleranciát, annak a jogai nem biztosítottak a magyar homofób törvényben. Márpedig egy felvilágosult szülő tisztában van azzal, hogy a gyerek szexuális identitását nem a felvilágosítás és az ismeret alakítja ki, mert a felvilágosítástól és az ismerettől elzártak között is éppen olyan százalékban vannak melegek, méghozzá egészen fiatal koruktól kezdve. Ezért mind maguk, mind mások megértése és elfogadása szempontjából jobb, ha felvilágosítják őket.

De ha a probléma valódi gyökereihez vetjük a fejszét, akkor meg kell állapítani, hogy az egész törvény mögött részben vallásos képmutatás, részben politikai haszonszerzés és propaganda áll, benne az embertársaink iránti tiszteletlenséggel, gyűlölettel, az emberi méltóság megsértésével, más emberek lenézésével és becsmérlésével. Kevés aljasabb dolog van ennél, ahogy Xavier Bettel helyesen világított rá arra is, hogy itt felcserélhetők a bűnbaknak kiszemelt és célponttá tett kisebbségek, lehetnek zsidók, melegek, feketék, a gyűlölet ugyanaz. A probléma nem a kisebbségekben van.

Ezért egy demokráciában nem a kisebbségek jogait, hanem az ilyen kirekesztő, gyűlölködő fasiszták jogait kellene korlátozni, hogy ezeket a beteg érzelmeiket ne tudják embertársaik ellen fordítani. Erről szól a magyar fasiszták homofób törvényéről zajló strasbourgi európai parlamenti vita. Orbán szellemi elődei a zsidótörvények miatt állnának ugyanitt, akik pedig a keresztény családok és a keresztény nevelés védelmében mondanának éppen olyan hazugságokat, mint most Deutsch Tamás, aki akkor maga is célpontja lett volna akkor ugyanennek a kirekesztésnek, amit most képvisel.







Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések