Nem tartja meg a Horthyra emlékező misét és megemlékezést a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, tudatta Osztie Zoltán, a szervezet elnöke. Pozitív eseményként értékelhetnénk a visszalépést, ha nem olvasnánk a plébános ezzel kapcsolatos nyilatkozatát. Hihetetlennek tűnne akkor is, hogy épp a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjára sikerült tenni a Horthyra való megemlékezést, de eljátszhatnánk azt, mintha elhinnénk a jószándékot. Erről azonban nincs szó.

Az álnokság mindjárt ott kezdődik, ahogy Osztie megpróbálja szétválasztani a szervezőket egymástól, de ehhez fejétől a talpáig kellene két részre vágnia magát. Azt mondja ugyanis, hogy “a belvárosi KÉSZ csoport ebben nincs benne, csak magára vállalta, hogy aláírja a meghívót és a gyakorlati rendezésben részt vesz”. Nem tudjuk, ezen kívül mit kellene még tennie, hogy a KÉSZ szervezőnek legyen tekinthető.

Osztie Zoltán szerint “a szervező a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia”. Csakhogy a belvárosi plébánost Osztie Zoltánnak hívják, a KÉSZ elnökét pedig Osztie Zoltánnak. De ezzel a mesterséges szétválasztással sikerül a felelősséget úgy elkenni, mintha senki nem állna a rendezvény mögött, mert a KÉSZ nem szervező, a belvárosi templom a meghívónak nem aláírója. Nincs felelős. Miközben a templomnak is, a KÉSZ-nek is ő a vezetője.

Ezután Osztie előadja, hogy ez egy minden évben megrendezésre kerülő program, tehát egy “szokásos programot kapott fel a közbeszéd”, szól az alákérdezés, mire Osztie azt mondja: “Akik gyűlölködnek, árkot ásnak, akik szembehelyezkedni akarnak, ők azok, akik ebből világra szóló médiakampányt, hisztériát csinálnak.” Azok a felelősök, akik ezt szóvá teszik. Ők az árokásók, akik árkot ásnak a deportáló Horthy és a deportált zsidók közé. A tudjukkik.

Ebből az egy mondatból látszik, hogy Osztie egy antiszemita náci pap, aki szerint azok a gyűlölködők, akik nem szeretnék, ha a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján, az Auschwitz-Birkenau-i haláltábor felszabadulásának napján dicshimnuszokat zengjenek arról, aki az ártalan áldozatokat Auschwitzba deportáltatta. Ezután még kiderült, hogy Osztie Zoltán sem ért a focihoz, a zsidók és a holokauszt ügyében már csak így vannak a jobboldaliak.

Azt mondja a plébános: “Egy koncertszervező cég nyilván megnézi, hogy mi mivel ütközik, egy kultúrház nem szervez programot talán focimeccs idejére. Mi nem így vagyunk ezzel. Megnéztem a liturgikus naptárban és az én naptáramban, melyik szombat szabad még.” Osztie nem ismer más naptárt, csak a katolikus liturgikus naptárt, abban pedig véletlenül nincs szó a holokausztról.

Ahogy a zsidóellenes zsinati határozatokról, a “kereszténység” istengyilkosság vádjáról, az évszázados pogromokról, vérvádakról, egyházatyák antiszemita írásairól, száműzetésekről, Prohászka Ottokárról és a zsidótörvényekről sincs szó, a katolikus papok nácikat támogató nyilatkozatairól, a pápa hallgatásáról és még sok mindenről nincs szó, ami teljesen érthető, mert akkor nem férne el benne semmi más, még a napok száma is kevés lenne. Katolikus pap honnan tudná, mikor szabadult fel Auschwitz? Van neki bármi köze hozzá?

Figyelemre méltó a finom megfogalmazás, ahogy egy náci pap kifejezi magát. Azt mondja, nem figyeltek oda arra, hogy “az Auschwitz-cal kapcsolatos” nemzetközi emléknap is erre a dátumra esik. Az auschwitz-i sajnálatos események. “Auscwitz-al kapcsolatos” eseménynek nevezi 430 ezer magyar zsidó ipari méretekben, gázkamrában történt elpusztítását. S mint folytatja, “nem lehet a két megemlékezést szembeállítani”. Nem tudja kimondani, hogy mi történt. Semmi együttérzése nincs az áldozatok felé. Ez egy nap a naptárban.

Nincs ellentét a zsidókat haláltáborba küldő Horthyra, s Horthy áldozataira való emlékezés között. Kapcsolat tényleg van köztük, ha Horthy nem küldi Auschwitzba a zsidóságot, akkor a sajnálatos auscwitz-i események is elmaradnak. Nem tudnak csaknem félmillió embert barbár módon elpusztítani. Horthy és a zsidók úgy tartoznak össze, mint gyilkos és áldozat. Horthy tudta, hogy a halálba küldik a zsidókat.

Ezután következik a szemlelek.blog.hu legszebb kérdése és az arra adott páratlan válasz: “Tehát olyasmi szándék biztosan nem volt a szervezőkben, hogy feszültséget keltsenek Horthy Miklós tevékenysége és a holokauszt emléke között? – Ez olyan rosszindulatú feltételezés, ami azokat minősíti, akik ilyesmit állítanak.” Feszültséget kelteni Horthy keresztény tevékenysége és a holokauszt között? Micsoda barbár feltételezés ez?

S ebben igazat mond a pap. Mert bennük semmi szándék nem volt, hogy szembeállítsák Horthyt a holokauszt emlékével. Ellenkezőleg: a szándékuk pont az volt, hogy Horthyt tisztára mossák, mint akinek semmi köze nem volt az egészhez. A németek csinálták. Szobor is van róla a Szabadság-téren. Orbán Viktor adta a saját alaptörvénye szellemében.

Azt hinnénk, hogy ezt már nem lehet fokozni, de antiszemiták esetében mindig lehet. Nem tud az ember olyan aljasságot elképzelni, amire ne lennének képesek. Felvetődik az előre egyeztetett kérdés, hogy nemcsak a liberális zsidó sajtó, hanem a Mazsihisz elnöke is szóvá tette a véletlen, ám mégis kellemetlen időbeli egybeesést. Mire Osztie rávágja, hogy fel is hívja azonnal Heisler Andrást.

Ha valaki azt hiszi, hogy bocsánatkérés végett, az téved. A belvárosi KÉSZ plébános azért akar vele beszélni, mert “a kialakult helyzet” alkalmat ad arra, hogy “higgadtan beszéljünk a lényegről, az érzékenységekről”. Érzékenyek a zsidók. Túl érzékenyek. Nem örülnek még annak sem, hogy a család nagy része gázkamrában végezte. Azt mondja Osztie: “Lássuk be, hogy időnként olyan gyanúval, rosszindulatú feltételezéssel közeledünk egymáshoz, aminek nincs valóságalapja!”

Lássák be a zsidók, hogy rosszindulatúak. Ezért telefonál. Már abban is bajt látnak a zsidók és a zsidó firkászok, hogy Horthyért lelkesednek a Holokauszt Emléknapján. Majd feltör a fájdalmas kiáltás a Horthy-imádó pap torkából: “Én nem vagyok antiszemita.” Amikor ez a mondat elhangzik, jobb menekülni, és nem hallani, ami ezután következik. De írás esetén ezt nem tudjuk megtenni. Muszáj elolvasni az ismert, szánalmas, antiszemita hivatkozást, hogy minden antiszemitának van egy zsidó barátja, aki rendes ember, annak ellenére, hogy zsidó. A Horthy-imádó papnak is van.

Íme, gyönyörű olvasni: “Választott népnek ismerem el a zsidó népet, nem gyűlölködöm a zsidókkal szemben. Az egyik hívőnk, akivel sokszor beszélgetünk, megöleljük egymást, nagyon tiszteljük egymást, zsidó származású ember.” Ezt a zsidót például Osztie Zoltán szereti. Odajár az antiszemita uszítók templomába. Ez például egy rendes ember. Osztie nem gyűlöli. Csak a nem rendes zsidókat utálja, akikről már Prohászka is megmondta. Az árokásókat, akik Horthyban sem a zsidók megmentőjét látják.

Ebből az interjúból világos, mit gondol Osztie Zoltán a rendezvényükről, amit nem is azért mondtak le, mert valóban tévedtek az időponttal kapcsolatban, és szerencsétlennek tartják az egybeesést. Itt az ok: “Mindazonáltal egyházi elöljárókkal egyeztetve döntés született arról, hogy sem a megemlékezést, sem a szentmisét nem tartjuk meg.”

Felülről leszóltak a püspökök, hogy ne most, hanem máskor, mert kárognak a zsidók, és fellármázzák a világot. Majd máskor. Mintha Horthyra kegyelettel emlékezni, érte áhítattal imádkozni, nem ugyanolyan gazemberség lenne a liturgiai naptár bármely napján, mint a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján.

Gyanítjuk, hogy egy focimeccset indokoltabban vennének figyelembe, mint Auschwitz-ot. De még inkább arra gyanakszunk, hogy Osztie Zoltánnak van egy másik naptárja is. És nem véletlenül bökött erre a napra, hogy a zsidókkal szemben megtartsák a “keresztény magyarok” is a maguk megemlékezését. Egyetértve mindazzal, amit Horthy tett.







 

Egy hozzászólás : Egy antiszemita pap álnok mosakodása

  1. Johann Gábor

    January 26th, 2018

    Valóban, Osztie Zoltán plébánosnak az üggyel kapcsolatos magyarázkodásában lépten-nyomon tetten érhető a jellemtelen, hazug, a hatalomhoz dörgölőző, antiszemita „keresztény értelmiségi”. A magyarázkodás logikája is igen erőltetett vagy nevezhető inkább szánalmasnak. „Ez a hétvége állt legközelebb Horthy Miklós halálához, mindig ekkor szerveztük az elmúlt években is a megemlékezést… Tényleg nem figyeltünk oda arra, hogy épp az Auschwitz-cal kapcsolatos nemzetközi emléknap is erre a dátumra esik.” (Horthy február 9-én halt meg, ezért számomra úgy tűnik, hogy mind a február 3-a, mind pedig a február 10-e – ugyancsak szombati napok – mintha közelebb esnének a halála napjához. Nem beszélve arról, hogy szentmisét vasárnap is tartanak.)
    Ehhez a „tényleg nem figyeltünk oda” megjegyzéshez csak annyit, hogy valami, akkor ez igazán nagy baj, mert tényleg oda kellett volna figyelni, mint az egyszeri keresztény ember, a másik emberre.
    Osztie tulajdonképpen kikéri magának a zsidó-liberális hisztit, amiért egyáltalán észrevették az egybeesést. „Ez olyan rosszindulatú feltételezés, ami azokat minősíti, akik ilyesmit állítanak.” De ne csodálkozzunk ezen!
    Igaza van, mert, ha nem veszik észre, akkor simán elmegy, mint például nem régen Szombathelyen.
    2017. decemberében, Advent második vasárnapjára ez a hirdetés invitálta szentmisére Szombathely derék polgárait: „A Bárdossy László Emlék- és Baráti Társaság engesztelő szentmisével emlékezik dr. Bárdossy László egykori miniszterelnök születésének 127. és kivégzésének közeli 72. évfordulójára.” Azért a „László testvérért” szólt a szentmise, aki többek között 1941-ben hadat üzent a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, 1942 januárjában kiküldte a keleti frontra, a Don-kanyarba a második magyar hadsereget, és aki nem mellékesen 1942 óta máig Szombathely díszpolgára.
    Nos, így sikerült a rendszerváltás óta eltelt, több mint negyed évszázad alatt leporolni a múltat nagyszerű keresztény politikusainknak, Antall Józseftől Boros Péteren át Orbán Viktorig.

    Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)