Halász Péter: Csodák

16 perc olvasási idő

Amikor New York-i lakos voltam és valamilyen okból szomorúságot és magányosságot éreztem, jártamban-keltemben megkerestem pillantásommal az Empire State Building-ből az Ég felé magasodó ezüst tűt – Manhattan minden utcájából rátaláltam. Ilyen hangulatban megnyugtatott, sőt, felvidított, mert mint iránytű mutatja a csüggedés zátonyaiból kivezető utat. Szimbolikus jelentőségére Amerika újkori történelmében nem gondoltam akkor, a világ legmagasabb, csodaszép palotája a magam kis perspektívájában hatott rám olyan felemelőn, pedig az elmúlt évszázadnak egyik válságos korszakában az ezüst tű a magasból irányt mutatott az egész Amerikának, és ha jobban odafigyel rá, talán a világnak. 1929. októberében a New York-i tőzsde értékrendszere összeomlott, a „mindenkiből milliomos lehet” csalóka illúziója órák alatt szertefoszlott. Vagyonok úsztak el, nagy tervek váltak semmivé. Az európai újságok tömeges öngyilkosságról írtak, tönkrement bankárok halálba ugrálásáról a felhőkarcolók ablakaiból. Ez nem volt igaz, de Amerikát még nagy távolság választotta el Európától és a híresztelést a hitelességtől. Más történt ugyanis, az életuntságnak az ellenkezője. New York néhány héttel a nagy „stock marketcrash” után hozzálátott a világ legnagyobb felhőkarcolójának az építéséhez. Az Empire State Building másfél esztendő alatt épült fel, bravúrosan dolgozó, artista ügyességű munkások a vasművekből megszakítás nélkül érkező traverzeket még csaknem forrón csavarozták össze a magasban, mind magasabban, káprázatos szorgalommal és bátorsággal. Jó ok volt erre a kettőre, a crash utáni munkanélküliség, a leveskonyhák, a jelképes alma-árulás, valójában koldulás, szolgált az alternatívával. New York bizo……

…….. emeletek szaporodó száma: a mű betetőzésekor 102. követte vajon Európa ennek az építkezésnek a menetét, megértette az üzenetét? Abból, ami hamarosan bekövetkezett, levonhatta volna talán a megfelelő tanulságot. Amíg az Empire State Building épült, a gazdasági válság, akár egy ragály, terjedt a világban. 1931. májusában kezdődött az Austrian Credit-Anstalt bukásával, a hitel forrásai egyik napról a másikra elapadtak, az 1929-es Wall Street „crash” másfél évvel később nemzetközi krízissé terebélyesedett. Dátumok sajátos összecsendülése: az Empire State Building-et ünnepélyesen, a válság eltökélt dacolásával 1931. május elején avatták föl. New York példát kívánt mutatni. De az ezüst iránytű nem inspirálta Európa minden kormányát a követésre.

            Tény, hogy a meseszép felhőkarcoló New York hozzáfűzött reményeit sem váltotta be azonnal. Tömérdek helyiségének hosszú ideig nem voltak bérlői, a gazdasági élet csak lassan-lassan kapott erőre, a világkereskedelem pangott, vállalkozók nem siettek irodahelyiséget, iparosok műhelyt bérelni a világ legmagasabb épületében, exportőrök milyen kilátással létesíthettek volna vállalkozásuk számára támaszpontot benne? Voltak, akik kifogásolták a helyszínt, Manhatten nyugati oldalán a 33-dik és a 34-dik utcák között, az Empire State Building nincs New York középpontjában, mondották. Később már nagyobb volt a kereslet. A felhőkarcoló megtelt. Hatalmas csarnokának üvegtáblája a bérlők nevével, címével, emeletek és bejárati számok jelzésével hamarosan olyannak tűnt, mint a kereskedelem, a vállalkozói szellem látványos atlasza. Globalizáció? Nem vadonatúj találmány.

            Ma már öniróniával gondolok rá, hogy amikor először, az 1957-es esztendő február havában a tábla előtt álltam, a nevek böngészése közben önkéntelenül magyar nevet is kerestem. Megörültem, amikor találtam egyet: Joseph Barsony. Irodájának bejárati száma: 5523. Ez megnyugtatóan hatott. Nem mintha szándékomban állt volna akkor, vagy bármikor fölkeresni Joseph Barsonyt, mégis jó érzés volt látni a nevét. Egy név is fel tudja oldani a magány érzését. Így van ez a kezdetben. Később változik. Az Empire State Buildinggel azokban az esztendőkben mégis, bár egyoldalú, de bensőséges kapcsolatban maradtam. Szerencsére a közelében volt a munkahelyem. Rádiónk New York-i szerkesztősége a Park Avenue 2-es számú épületének 25-ödik és 26-odik emeletén volt akkor, a 31-edik és a 32-edik utcák között. Az épületből kilépve és balra fordulva, átszeltem a Madison Avenuet és a Fifth-en máris ott magasodott előttem ezüstös fenségében az Empire State Building. Gyakran bementem pompás csarnokába, amely oszlopaival és a falakból áramló halk, inkább csak sejtett, mint hallott muzsikával templomi hangulatot idézett, amikor a hívő egyedül van, de az orgonista, valahol a magasban és láthatatlanul gyakorol. Mennyiszer, de mennyiszer sétáltam el a márványcsarnok színes, kivilágított üvegfestményei előtt. Nyolc nagy festmény. Fölöttük sugárzó betűkkel: THE EIGHT WONDERS OF THE WORLD. Az első: az ötezer esztendős Cheops piramis Egyiptomban, Giza-nál, amely máig áll. Százezer rabszolga építette több mint húsz esztendeig. Nagy, sárga, izzó kőtömeg. A sphinx ötezer esztendeje mered a világra. Megértett-e már vajon, valamit belőle? Az ő titka. Aztán tovább sétálva: Hanging Gardens of Babylon. Nebukadnezzár, Babylon királya építette fel ezeket a függőkerteket hitvesének, Amytisnak, mert az honvágyat érzett hajdani otthona, Media virágai és fái után… Statue of Zeus, Phidias Zeusz szobra, Olympia templomában. A test elefántcsontból faragva, haja, szakálla, öltözéke színarany, két szeme felbecsülhetetlen értékű drágakő. Temple of Diana. Diana, a Természet és a vajúdó asszony istennőjének szobra, a róla elnevezett templomban. Itt szállt szembe Pál apostol a pogányokkal és bőszítette magára a tömeget. Krisztus előtt 350-ben épült Ephesusnál, először Néró rongálta meg, aztán a barbár gótok földig rombolták 260-ban. Tomb of King Mausoleus Colossus of Rhodes, Lighthouse of Pharos.

            Mennyiszer álltam elgondolkozva a világ csodáit ábrázoló, kivilágított üvegfestmények előtt. A Rhodes-i Colosszust ledöntötte egy földrengés. A Pharosi világítótornyot is. Diana templomát gótok rombolták le. És aztán az utolsó nagy, színes üvegkáprázat a világ nyolc csodájának sorában, a világ Nyolcadik Csodája, az Empire State Building: „…az építészeti és a műszaki géniusznak ez a diadala 448 méter magasan szökik az Ég felé, olyan régióba, amelyet az eredeti Hét Csoda egymás tetejére helyezve ér csak el, Város a városban, sőt, voltaképpen a csodák városa. Az Empire State Buildingnek tizenhatezer lakosa van, ennyi az épületben dolgozó személyek száma… (közöttük Joseph Barsony, gondoltam mindig idáig érve) … azonkívül naponta 35 ezer látogatója, tehát egyetlen esztendőn belül több mint amennyi az eredeti Hét Csodának volt a történelmen át.”

            Néztem a képeket, közben halk muzsika szivárgott a falakból, a márványoszlopokból, a magas mennyezetről és akkor leültem rövid időre egy márványpadra és meghatottan gondoltam arra, hogy ez a Nyolcadik Csoda itt van a közvetlen közelemben, itt mindjárt a Fifth Avenuen, a 33-adik és a 34-edik utcák között és nem rombolhatja le földrengés, mint a Rhodes-i Colossust, vagy a Pharosi Világítótornyot. Igen, az építészet és a műszak géniuszának diadala. Odaírhatták volna azt is, hogy a vállalkozás, az optimista építeni akarás, a becsületes alkotás géniuszának diadala, egy géniuszé, amely megsebezhető, de végérvényesen soha le nem rombolható. Ha az időm engedte, munkámat befejeztem aznapra, akkor „observatory ticket”-et váltottam. Mielőtt azt megváltja a látogató, nagy táblán fénybetűk hívják föl a figyelmét arra, hogy vajon érdemes-e – közli az obszervatóriumból remélhető kilátást – : Vsisibility – Zero – zero to 2-10 miles, 15 miles, 25 miles és végül: „Unlimited”. Ez az unlimited, ez a korlátlan láthatár, tiszta, derült időben 160 kilométer. Ködben, esős időben, hófúvásban: zéró.

            Azokban az esztendőkben, amikor én olyan gyakori látogatója voltam az Empire State Building-nek, még a világ legmagasabb épülete volt. Aztán hamarosan fölépült 2 tornyával a World Trade Center, harminc méterrel magasabban, és míg az Empire State 102 emelettel épült, a World Trade Center 110-el. Akkor tehát az lett Amerika legmagasabb épülete. Abban nem voltam sohasem, arról már lemaradtam. Végleg.

            Gondolatban belépek még egyszer az Empire State Building márványcsarnokába. Lehunyom a szemem, hogy jobban „lássam” a Nyolc Csoda üvegfestményét. Diana temploma. A Természet és a vajúdó asszony istennőjének szobra. 350-ben épült Ephesusnál, barbárok a földig rombolták. A világnak azt a Csodáját. Majd megépült a Nyolcadik, amelyet az eredeti hét „csak egymás tetejére helyezve érhet el.”

            Lesz-e Kilencedik Csoda? Hogyan is kételkedhetünk benne? Hogyan? Hol? Mikor? Tudni nem lehet, de feltétlenül szükséges hinni benne. A táblán a fénybetűk figyelmeztetnek, hogy „visibility zéró”. Ez idő szerint. De a köd felszáll és a bársonyosan kék ég alatt „unlimited” lesz ismét. Az „observatory ticket”-et, nyugodt biztonsággal megvásárolhatjuk, a láthatár kinyílik és az ezüst tű az Empire State Building tetején mutatja az irányt.

Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Halász Péter: Gerron és Gurdev

Következő cikk

Halász Péter: Átváltozások