//

Markó Beáta: Magyar jóléti társadalom

7 perc olvasási idő
20

A trafikok konfiskálásán és a dohánybizniszen meggazdagodott, egykori vidéki polgármester ígérete szerint – ő az, aki Bécsből, a Kärntnerstrassén állva tudósított, milyen pokol az élet a szomszédoknál – 2030-ra utolérjük Ausztriát. Szavaiban egy percig sem kételkedünk, de természetesen ez nem megy egyik percről a másikra, és az is komoly előnyt jelent a cél elérésében, ha az osztrákok addig leállnak a fejlődésben.

Annyit már alig néhány héttel az ominózus kijelentés után bizton állíthatunk, hogy inflációban nemhogy utolértük, de már le is köröztük a „sógorokat”. Még a KSH (Központi Svindli Hivatal) adatai szerint is 10,7% az infláció azzal a picurka segítséggel, hogy az országgazda hatósági benzinárat vezetett be, valamint fix árat határozott meg a csirke far-hát, a cukor és még néhány termékre vonatkozóan. Ha ezek a bölcs és gazdasági szakértelemről tanúskodó intézkedések nem lennének, akkor már 15-16% lenne az infláció. (A butuska osztrákok még csak 8%-nál tartanak. Hát nem lehagytuk őket?!)

Az élelmiszerárak emelkedéséről már ne is beszéljünk, hiszen – leszámítva az országgazda rendíthetetlen táborát – mindenki tapasztalja a folyamatos növekedést, egyes termékeknél 30-40%-os áremelést, amikor vásárolni megy.

A mai napon elérkeztünk az X-dik lélektani határig, amikor is 1 euróért 400 forintot kell adni Magyarországon, külföldön pedig valószínűleg még rosszabbul váltják. Hála a magyarok istenének, az országgazda 3 milliós szavazótáborát ez nem hozza különösebb izgalomba, hiszen nagy többségük maximum a faluja határáig merészkedett el életében, de azon se csodálkoznánk, ha még a saját megyéjét se járta volna körbe. Írta is valamelyikük egy FB-os bejegyzésben, hogy őt „nem érdekli az euró, mert Magyarországon forint van”. Milyen igaz! (Az is marad, amíg a jelenlegi rokoni és baráti kör van hatalmon, vagyis a magyar kormányzó élete végéig.)

A boldog elhülyültségben élő 3 milliós tömeg előtt homályban marad az is, hogy az április 3-i választáson megvásárolt (13. havi nyugdíj, szja-visszatérítés és egyebek) szavazata bizony sokba került, és ezt most a nemzeti valuta elinflálásával vásárolja vissza az idoljuk. Bevetette a jól bevált eszközt is; újabb sarcokat, úgy nevezett „extraprofitadót” vetett ki a gonosz bankokra, csúnya légitársaságokra, álnok gyógyszergyártókra és egyéb multinacionális cégekre. Tapsolt is örömében a 3 milliós tábor, mivel az is homályban marad előttük, hogy a vállalatok, intézmények az utolsó fillérig át fogják hárítani rájuk az újabb terheket. Sajnos a maradék 6 milliónak is meg kell fizetnie a magasabb összegeket, pedig nekik nincs hályog a szemükön.

(Hogy mi az „extraprofit”, nem tudjuk. Van extra meg normál? És honnantól kezdődik az extra és meddig tart a normál?) De minden rosszban van valami jó, a kaszinóknak nem kell extra adót fizetniük.

Ám nemcsak a forint-euró viszonya érte el a lélektani határt, hanem az országgazda is. Bizony nehéz napokat élt át ő is, eddig bírta, nem tovább. Nevezetesen azt, hogy kevesebb a fizetése, mint a nagy Duna-parti épület házmesterének a díjazása. Holnap (kedden) sürgősséggel tárgyalják ezt a kardinális kérdést, majd szavazásra bocsátják, hogy megemeljék-e 2 millióval az országért 13. éve harcoló első ember fizetését. Addig már csak egyet kell aludnunk, és kiderül, igennel voksolt-e a mögötte álló kétharmad?

Vannak gondok, nem is tagadjuk, viszont a kormányzó szerencsére mindenre tud megoldást, mindenre tud gyógyírt, amitől sok magyar ember lelke megnyugszik és mindjárt derűsebben néz a jövőbe.

A szintén kisajátított állami rádióban, a szokásos péntek reggeli prédikációjából természetesen nem maradhatott ki a szomszédos Ukrajnában zajló háború az agresszor Oroszországgal szemben. Ritka nyíltsággal magyarázta el a gazdasági nehézségek okát, ahogy ő nevezte és többször elismételte a „háborús infláció” szóösszetételt.

„…vannak olyan üzleti körök, amelyek érdekeltek a háborúban. Soros György szimbolizálja őket, nyíltan beszél arról, hogy a háborút meg kell hosszabbítani, el kell nyújtani. Ezek háborús uszítók, akik keresni akarnak a háborún…” – mondta az országot 13. éve uraló gazda.

Ha netán valaki úgy érzi, hogy ez egy tőrőlmetszett antiszemita szöveg, jól érzi.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

A sérült katasztrófavédelmi rendszert foltozgatják a civilek az erdőtűz- és hurrikán szezon előtt

Következő cikk

Mi is láttuk a meccset, az angolok betlijétől ez még nem egy aranycsapat