/

Mindent tiltanak és büntetnek, ami a “hagyományostól” (vagyis tőlük) eltérő, ez a fasizmus

A Pest Megyei Kormányhivatal a „fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény” alapján megbüntette a “Micsoda család” című könyv forgalmazóját, mert a könyv “sem a címében, sem a borítóján semmilyen figyelmeztetést nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az alternatív szexuális orientációra vonatkozó tartalmakat tár az olvasó elé”. A büntetés minden szempontból abszurd, de teljesen érthető és helyénvaló egy fasiszta rendszerben, ahol az állam mondja meg, mi a jó, mi a szép, miről mit kell gondolni, hogyan kell élni.

A döntés azért is nevetséges, mert egy könyvterjesztő nem felel az általa bizományosi értékesítésre átvett könyvek tartalmáért. A tartalomért kizárólag a kiadót terheli a felelősség. Ezért Orbán fasiszta állama hamarosan eljut oda, hogy a könyveket a kiadás, a megjelenés, illetve a forgalmazás előtt cenzúrázza. Korlátozni, államosítani fogják a könyvkiadást és a terjesztést is. Kontrollálják a gondolkodást. Égetni csak azokat kell, amelyeket a magyar emberek érdekében bevezetendő cenzúra előtt jelentettek meg.

Érdemes a valósággá lett Heine-idézetet (miszerint “ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak”) alkalmazni a magyar valóságra. Ahol meg kell jelölni könyveket, ott embereket is meg kell majd jelölni, ahol egyes könyvek nem ajánlottak, ott egyes emberek sem lesznek azok, ahol egyes könyvekért büntetés jár, ott egyes emberekért is büntetés jár majd, stb.. Bízzunk benne, hogy az égetésig nem jutnak el. Igaz, könydarálás már volt, ezért tegyük hozzá ezt is: “ahol könyveket darálnak, ott embereket is fognak”.

A fasizmusnak számos leírása létezik, ennek alapján utasítják el némelyek, hogy Orbán állama fasiszta állam lenne. Keresik benne az ifjúsági tömegmozgalmat, még inkább a fizikai erőszakot. De a fasiszta állam jellemzője nem ez, mert ezek csak formai jegyek, eszközök és módszerek, amelyek időnként változnak, de a lényeg ugyanaz. Ezt a lényeget Mussolini, a fasizmus megteremtője így fogalmazta meg: “Minden az államon belül, és semmi nem azon kívül”. Mindent a totális állam uralma alá helyeznek. Semmi nem lehet, ami nincs az állam uralma alatt, amit a vezér irányít.

Mussolini meghatározása szerint „a fasiszta állam nem más, mint hatalom- és uralomakarás”. Mindenre kiterjeszteni az állami hatalmat és uralkodni minden és mindenki fölött. Ez nyilvánvalóan a jogok elvonásával és felszámolásával jár. Mindenkinek mindenhez csak annyi joga van, amennyit a minden fölött uralkodó állam megenged. A Líra által forgalmazott könyvnél arra hivatkoztak, hogy a könyv a “hagyományostól eltérő tartalmú”. Azt viszont a fasiszta állam mondja meg, mi a “hagyományos”, mi a “normális”, mi az “elfogadható”.

Ezúttal a fasiszta állam által célkeresztbe állított szexualitás a büntetendő tartalom, és nem lehet tudni, hogy a szexuális élet milyen egyéb formái tekintendők még a “hagyományostól eltérőnek”, ami nem egyezik meg Semjén szexuális életével vagy Semjén szexuális életről alkotott elvárásaival. Mert a KDNP-hez képest nemcsak a homoszexualitás a “hagyományostól eltérő”. Lehetnek például olyan emberek, akik nem kapcsolják le a villanyt, mint egy rendes kereszténydemokrata, és már az is a “hagyományostól eltérő lehet” ott, ahol ők mondják meg, mi a hagyományos, és mi a normális.

Már azt is ők mondják meg, hogy csak az normális, ami hagyományos, ahogyan azt is ők határozzák meg, mi hagyományos. A fasiszták az ágyban és a hálószobában kezdik, majd folytatják a lakás más részeiben, aztán kilépnek az otthonból és rátelepülnek az élet minden területére, mindenben megmondják, mi a hagyományos, mi a normális, mi a megengedett, mi a tisztességes, mi az, amit nem szabad, mit kell tiltani, büntetni, vagy csak elutasítani, megvetni, gyűlölni, utálni. Ez a fasizmus. A hatalomgyakorlás és az uralkodás az élet minden területe fölött.

Ehhez kriminalizálni kell a jogállamot, a liberalizmust, az emberi jogokat, az individualizmust, az egyéniséget, az egyéni jogokat, a magánéletet, a szabadságot. Ezeket mind fel kell számolni, mint a nemzetet, az államot, a “kereszténységet” és az embert pusztító devianciákat, amelyeknek lejárt az idejük, megbuktak, amelyek minden rossznak az okozói. Mindenkire ki kell terjeszteni az általános jót, amit a vallásra hivatkozva ők határoznak meg, ahogy akarják. Nincs többé egyéniség, nincs többé szabadság, vége az alternatív életmódnak, felfogásnak, egyénieskedésnek, a szabad választásnak. Még egy könyvet sem lehet szabadon választani, nemhogy egy kormányt.

Elvileg segítené az embereknek felismerni a fasizmust, hogy a könyvekben akarják megkövetelni a “hagyományos tartalmat”, mert ez a gondolat-, a vélemény-, az alkotás szabadságának felszámolását jelenti. Ahol a könyveket jelekkel kell ellátni, ott rangsorolják a gondolatot, a véleményt, a felfogást, az ízlést. Ez a fasizmus. Miközben tudja mindenki, hogy az a könyv, amely “hagyományos tartalmú”, ami semmi újat, különlegest, rendkívülit nem tartalmaz, semmit nem ér. Ez látszik a fasiszta könyvkiadáson, ami Magyarországon is bekövetkezik hamarosan.

Kutatni sem lehet, csak a hatalom által meghúzott keretek között, “hagyományos” tartalommal, tanítani sem lehet másképp, sőt mást nem is kell, nem is szabad, újságot sem lehet írni, csak a hatalom által meghúzott keretek között. Semmit nem lehet csinálni, mert még a hálószobában is bent vannak, még a legintimebb személyes világba is beleszólnak, és megmondják, mit, kivel, s hogyan lehet csinálni, kit lehet szeretni, kit nem, amiből persze ők maguk semmit nem tartanak be. Sőt.

Nincs itt semmi új, semmi látnivaló, egy “hagyományos”, ócska fasiszta diktatúra van itt, ami egyik oldalról gyalázza a szabadságot és a jogállamot, mégis azzal próbálja magát legitimálni és az elődeitől megkülönböztetni, hogy azért jogállamnak nevezi magát. Nem más ez, mint jellemtelenség, képmutatás, köpönyegforgatás, színlelés. Az “illiberális” jelentése “fasiszta”, ezért Orbán “illiberális demokrácia” nem mást, mint “fasiszta demokráciát” jelent. Így már érthető, miről van szó.

Nagyon is hagyományos fasizmus és nácizmus ez, ugyanúgy a szabadság felszámolására, az egyéni jogok eltörlésére és antiszemitizmusra épül, mint az összes fasiszta diktatúra. Orbán egy fasiszta, náci, egy antiszemita, demagóg populista, akiből még az egyes fasisztákra és diktátorokra jellemző puritanizmus is hiányzik, mert közben tolvaj is. Amikor az emberek lépésről lépésre és szó nélkül veszik tudomásul, hogy elveszik a szabadságukat, akkor arra ítélik magukat, hogy erőszak elszenvedői vagy elkövetői legyenek.

Mert ennek a vége csak erőszak lehet. Ahol megszűnik a jog, ott szükségszerűen megjelenik a erőszak. Az emberi természet tiltakozik minden elnyomás, jogfosztás és fasizmus ellen. A diktatúra természetellenes képződmény. A kérdés az, kinél mikor telik be a pohár. Nálunk már 2010 tavaszán betelt, amikor Orbán bejelentette a hamis fülkeforradalmat és a NER-t.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Még nincs meg az Európa-bajnok, de a járványadatok elkezdtek megfordulni

Következő cikk

Szijjártó újabb ámokfutása: aki nem rasszista, az munkásőr besúgó