Orbán Viktor élt, él és élni fog!

6 perc olvasási idő

Orbán Viktor Magyarország védőszentje, időutazó, a Legnagyobb Magyar. Annak idején Ő diktálta Mózes gránitszilárdságú kőtábláira a Tízparancsolatot, majd a körülményeknek megfelelően számos alkalommal módosította azt (például a “ne lopj” parancsot ezzel egészítette ki: “úgy, hogy észrevegyenek”) és sarkalatos törvényekben szabályozott több kisebb jelentőségű kérdést (például hogy mi számít a felebarátunk javainak).

A félázsiai népséget egy később feláldozott csodaszarvas révén a Kárpát-medence felé terelte, ugyanígy áldozta fel egykori harcostársát, Koppányt, aki nem értette meg, hogy itt az idő irányt változtatni, és a népnek kereszténnyé kell válnia, hogy ezentúl mi védhessük meg a keresztény értékeket. A rugalmas elszakadás taktikáját alkalmazva a Dunántúlon megállította a tatárokat, és kiutasította őket (kivéve azokat, akik megértették az idők szavát, és letelepedési kötvényeket vásároltak).

Nándorfehérvárt megvédte az iszlám bevándorlóktól, a Fekete Sereg élén egy időre elfoglalta Bécsnek büszke várát (csak hogy megmutassa: a magyarokkal nem lehet kukoricázni). Mészáros Lőrincnek, a Dózsa parasztháború alvezérének is értékes tanácsokat adott, de később szakított a kisgazdákkal. Kirobbantotta a negyvennyolcas forradalmat, a Múzeum lépcsőjén elszavalta a Nemzeti dalt. (Ennek szövegébe Petőfi később belepiszkált, és naplójában magának tulajdonította az eseményt, holott történeti kutatások bizonyították, hogy ő nem is járt a Múzeumkertben, ellentétben Orbán Viktorral, aki évről évre megjelenik ott.)

A szabadságharc első, dicsőséges csatájában, Felcsút térségében ő győzte le Jellasicsot, a gyávát. 1919-ben leverte a judeo-szocialisták rémuralmát, fehér lovon bevonult Budapestre, és ezzel elkezdődött a jövő. 1941-ben kísérletet tett a hazának a népvándorlás kori területekkel való egyesítésére, majd 1949-ben legyőzte a liberálisokat, és megteremtette az igazi (népi) demokráciát. Mivel az események nem a megfelelő irányban fejlődtek, 1956-ban fellázadt, ledöntötte a Sztálin-szobrot.

1989-ben kizavarta a szovjeteket, majd 2016-ban behívta az oroszokat. Nagy érdemeket szerzett a magyar labdarúgás fejlesztésében (1953-ban az ő vezérletével 6:3-ra megvertük az angolokat, és ezt a világraszóló sikert stadionépítéssel ünnepeljük meg, minden arra alkalmas esztendőben). A régi magyar területek visszacsatolása is a megvalósítás stádiumában tart, egyelőre az erdélyi Bálványost, illetve Tusványosfürdőt tartjuk megszállva, nyaranta ott székel a kormány, és ez lett a helye a nagy jelentőségű jóslatok közzétételének is.

Sajnos, Orbán Viktor eltagadhatatlan sikereit egy másik időutazó is megirigyelte, aki évszázadok óta ellene dolgozik. A Soros György néven ismert kozmopolita zsidó spekuláns volt az, aki behívta a besenyőket, a tatárokat és a muzulmánokat, pénzügyi machinációival Haynaut is a kezében tartotta, támogatta Kun Bélát és Rákosit, és magát Orbán Viktort is megkísértette az ösztöndíjával, de az furfangosan túljárt az öreg méregkeverő eszén: a pénzét elfogadta, de a liberális eszméit nem tette magáévá.

Soros a machinációival kétszer is elérte, hogy elvegyék népünktől a szent magyar földet, és most is azon dolgozik, hogy hazánkat elárassza a muszlimokkal. A belső ellenség az ő kezéből eszik, vagy legalábbis az ő egyetemén tanul. De a sikerei kérészéletűek. A Történelem Ura már meghozta ítéletét, Ő pedig igazán nem lehet ellenzékben.

(Készült Magyarország Kultuszmnisztériumának megbízásából.)

Mándy Gábor







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Marton László bocsánatkérésnek szánt közleménye

Következő cikk

Mikor kér Orbán bocsánatot a zaklatásért?