/

Para-Kovács Imre: Nőügyek

9 perc olvasási idő
4

Mindenki eltévedt, zavarodott és olyan apró-cseprő dolgokkal foglalkozik, mint hogy a kormány konkrétan ellopja az országot, hogy a csodálatos választási siker hatására újabb 500 000 fiatal fog lelépni innen, hogy a szabadságjogok az azeri szintet közelítik és a szabad sajtó helyzete kétségbeejtő, ahelyett, hogy a lényegre koncentrálnának, miszerint Orbán Viktor bejelentette: a magyar nőkkel fog konzultálni.

Eddig nem foglalkozott nőügyekkel, úgyhogy örömteli és izgalmas a kijelölt csapásirány.

A probléma az, hogy a nők nem szülnek eleget.

A Föld nevű bolygó jelenleg úgy működik, hogy a fejlett országokban a nők nem szülnek eleget, mert – a rohadt liberális demokrácia és az oktatási rendszer hatására – az önmegvalósítás egyéb formáit is elérhetőnek tartják, nem kell feltétlenül nekik három gyerek ahhoz, hogy helyük legyen a világban, tanulnak, dolgoznak, alkotnak, esetleg csak van annyi eszük, hogy felmérjék: képtelenek lennének normálisan felnevelni 7 gyermeket, ezért megállnak kettőnél. Nem arról van szó tehát, hogy a nők (és a velük kapcsolatban álló férfiak) önzők lennének, hanem mérlegelnek, átlátják lehetőségeiket és döntenek.

Nem azért nem szülnek gyermeket, mert Orbán Viktort akarják bosszantani, hanem azért, mert tisztában vannak a realitással.

A fejletlen országokban, és a fejlett országokban található fejletlen közösségekben más a helyzet, ott szülnek és szülnek, például tanulás helyett is, munka helyett is, hogy az alkotásról ne is beszéljek, ráadásul lövésük sincs arról, képesek lesznek-e felnevelni az utódokat, majd csak lesz valahogy, a gyerek áldás, szaporodjuk és sokasodjunk, mert… és itt általában elakad a gondolatmenet, mivel a szaporodásnak akkor volt jelentősége, amikor sok embert kellett a háborúba küldeni, hogy a szomszédos ország (törzs, falu, klán) szintén nagyszámú seregét legyőzzék, hogy legyen elég munkáskéz a malterhordáshoz, hogy legyenek rengetegen, akik kapálnak a földeken.

Ez ugyan nem volt olyan régen, de mára már baromira nincs így.

Magyarország például tökéletesen elketyegne 6 millió emberrel is, ha beszámítható kormánya, működő gazdasága és/vagy használható egészségügye, oktatása lenne, mert az utóbbi évek azt igazolták, hogy például Norvégia vagy Japán elég jól zakatol, és azok az országok, ahol rettenetesen sokan élnek, nem feltétlenül teljesítenek jobban, ráadásul képtelenek beszámítható vezetőket választani (már ahol egyáltalán van erre lehetőség), Kínában, Oroszországban vagy az Egyesült Államokban diktátorok, pszichopaták vagy retardáltak kaparintották meg a legfelsőbb hatalmat, de Indiát sem állítanám példaként a jövő politikusai elé.

Mindezek ellenére Orbán Viktor arról szeretné meggyőzni a magyar lányokat, hogy lehetőleg minél fiatalabban szüljenek, aztán meg sem álljanak a klimaxig, a lehetőségek adottak: Magyarország fejletlen és primitív ország lett, és még fejletlenebb és primitívebb lesz hamarosan, akkor meg miért nincs akkora szülési kedv, mint például Eritreában vagy Pakisztánban?! Ez nem fér a kedves vezető fejébe.

Kétségtelen, hogy a megoldás nem ilyen egyszerű, mert nem elég tönkrevágni egy országot ahhoz, hogy a szülési kedv fellángoljon, hanem egyéb feltételek is szükségeltetnek: általános elmaradottság, a nők oktatásának betiltása, a születésszabályozás büntetése, esetleg a kényszerházasság intézményének bevezetése 12 év fölött. További lökést ad a szaporodásnak a nők jogainak – lehetőleg – teljes megvonása, a gyermektelen családok szankcionálása és az elektromos hálózat leépítése.

Sajnálatos, de ezen feltételek megteremtésében a Fidesz erősen elmaradt, bár az akarat megvan, mégis alig történtek az elmúlt nyolc évben előremutató intézkedések e téren (hacsak nem számoljuk ide Orbán Viktor vejének határozott beavatkozását a vidéki városok közvilágításának felszámolásába).

A terv tehát egyelőre abban áll, hogy Orbán Viktor ír majd egy levelet a nőknek, amiben felhívja figyelmüket az anyai hivatás csodáira, az anyaszerep kivételes megbecsülésére a magyar társadalomban és saját példájára hivatkozik, amiből kiderül, hogy szerény, de tisztességes fizetéséből is milyen szépen felnevelt családjával öt gyermeket. Nem elképzelhetetlen a nemzeti konzultáció bevált formulájának bevetése sem, de ebben az esetben a nőknek egyértelműen választani kell a válaszlehetőségek közül, miszerint Akarja-e ön, hogy csak az arabok és a romák szüljenek Magyarországon?, illetve Akarja-e ön, hogy minden magyar családban boldog gyermekkacaj édesítse az – amúgy sem keserű – hétköznapokat?

A válaszok alapján aztán jöhet az abortusztilalom, a gyermektelenségi adó, a homofób propaganda, Semjén Zsolt szobrok a hálószobákba, felvilágosítás az általános iskolákban (lehetőleg – nyilvánvaló okokból gyermektelen – katolikus papok közreműködésével), és jöhet a demográfiai magyarázat az ország borzalmas helyzetére: azért szopunk, mert nem szülünk.

Tényleg, mennyivel jobb lenne, ha 12 millióan élnénk ebben a hazában, különösen, ha a hülyék állandó arányát is bekalkulálom.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Bartus László: Nem érted haragszom, ellened

Következő cikk

Kertész Ákos: 1914, július 28.