Pozsár László: A liberális demokráciák belső válsága

Közzétéve október 28, 2018, 7:08 de.
15 mins

A 444 cikke szerint a strassbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága helybenhagyta az osztrák bíróságok döntését, amelyekben elítéltek egy osztrák nőt, amiért Mohamedet pedofilnak nevezte.

Mohamed, akit az iszlám vallásúak prófétának tartanak, a történelemtudomány szerint egyik házasságát akkor hálta el, amikor a “felesége” mindössze 9 éves volt. A strassbourgi döntésről szóló beszámoló szerint a bíróság nem vonta kétségbe a tudomány fenti állítását. A végzés tehát nem a pedofília tényét kérdőjelezte meg, hanem azt a jogot tagadta meg, hogy egy vallásos tiszteletben részesülő személyről ki lehessen mondani azt, hogy pedofil, ha egy 9 éves gyermekkel közösült. A döntés indoklása alapján az Európai Bírósag szerint ezt a vallási béke megőrzésének célja, és a vallási érzékenység tiszteletben tartása követeli meg.

A liberális demokráciák alapvetése, hogy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása és érvényesítése prioritást élvez az egyéb jogokkal szemben. Ez egy olyan eset volt, ahol a Bíróság úgy vélte, hogy két alapvető jog áll egymással szemben. A szólásszabadság joga, és a vallásszabadság joga. A vallásszabadság jogának érvényesítésének érdekében ezért korlátozták a szólásszabadsághoz való jogot. Mivel a vallásszabadás jogát a bíróság tévesen értelmezte (később erre még visszatérünk), ezért a döntés azt az abszurd álláspontot erősítette meg, amely megbüntette az osztrák alperest pusztán azért, mert igazat mondott.

Jól működő, szabad, igazságos társadalmakban is születnek rossz bírósági döntések. Egy jól működő, szabad, igazságos rendszerben azonban az ilyen döntéseket a felsőbb bíróságok felülvizsgálják és módosítják a rendszert meghatározó elvek alapján. Itt viszont az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélt el igazságtalanul egy polgárt. Innen nincs hová fellebbezni. Ha jelenleg ez a hivatalos és hatályos értelmezése a szólásszabadságnak és a vallásszabadságnak Európában, akkor ez egyértelmű jele annak, hogy Európa komoly belső eszmei válsággal küzd, kezdi elfelejteni és elveszíteni eredeti identitását. Véleményem szerint ez összefüggésben áll azzal is, hogy miért nem képes Európa hatékonyan fellépni Orbán fasiszta rendszere ellen. Ha pedig így van, akkor a liberális Európának ezzel a belső identitásválsággal is meg kell birkóznia, különben törvényszerűen vereségre van ítélve a rohamosan erősödő fasizmussal szemben.

2013-ban, a kereszténydemokrata internacionálén Orbán Viktor azt állította, hogy Európa válságban van, és az az út, amelyen Európa jár, zsákutca. A szerinte zsákutcába jutott liberális demokráciák alternatívájaként mutatta be az őáltala (már akkor!) “kereszténydemokráciának” és “keresztény-nemzetinek” hazudott klerikálfasiszta rendszert.

Az igazság az, hogy a vallással szövetkező fasizmusról már tudjuk, hogy hová vezet, és hogy nem lehet semminek az alternatívája. Láttuk, hogy hogyan dönt lelki, erkölcsi és fizikai nyomorba és pusztulásba népeket, akár korszakokon keresztül.

A felvilágosodás és vele a liberalizmus szabadította fel Európát attól azoktól önkényuralmaktól, amelyek Orbán rendszerének szellemi elődei voltak, amelyek a vallás és az állam szövetségére épültek, és egy olyan kereszténység nevében nyomtak el és gyilkoltak le tömegeket, amely valójában soha nem volt kereszténység. A liberalizmus alapjaira épült fel a modern Európa, és az Amerikai Egyesült Államok is. Ez az alap tette őket naggyá és gazdaggá a világ nemzetei között.

Azonban szembe kell néznünk azzal, hogy Európa valóban egy belső válság jeleit mutatja. Ha a válságon nem tud úrrá lenni, ha nem képes visszatalálni önmagához, akkor valóban zsákutcába jut, és képtelen lesz ellenállni a fasizmus hódításának.

A vallásszabadság joga a klasszikus liberális elvek alapján azt jelenti, hogy minden embernek joga van a maga meggyőződése szerint keresni Istent és kapcsolatba lépni vele, tiszteletét, imádatát hite és lelkiismerete szerint kifejezni. Természetesen mindaddig, amíg ez mások alapvető jogait nem sérti. A vallási tolerancia félreértelmezése és túlfeszítése az, amikor egy vallásról nem lehet negatív véleményt nyilvánítani. A vallási tolerancia nem azt jelenti, hogy egyetértek azzal a vallással, ami felé toleráns vagyok, sem pedig azt, hogy nem nyilváníthatok róla – akár negatív – véleményt. Azt meg végképp nem, hogy történelmileg igazolt, megalapozott állításokat kellene elhallgatnom.

Ha Mohamedről nem lehet kimondani, hogy pedofil volt, mert 9 éves gyermekkel közösült, akkor a katolikus egyházról sem lehet kimondani, hogy embertelen, kegyetlen, zsarnoki hatalom volt, mivel milliókat kínzott meg és végzett ki a hitéért. Akkor Kálvinról sem szabad azt mondani, hogy gyilkosságban volt részes, mert kivégeztette Szervét Mihályt a hitéért. Akkor I. Istvánról sem írhatjuk le, hogy brutális volt, mivel négybe vágatta Koppányt és közszemlére tette a darabjait, politikai okokból. Ha pedig nem mondhatjuk el ezeket, akkor semmi sincs, ami megakadályozná, hogy a vallás nevében mindezeket újra véghezvigyék.

De nem csak a vallási ál-toleranciáról van szó. Európában egy olyan diplomáciai magatartás és vitakultúra jött létre a liberális elvek félremagyarázása következtében, amely a “tolerancia” és a “pragmatizmus” jegyében képtelen következetesen, erélyesen és hatékonyan fellépni az embertelen eszmék és képviselőik ellen. Egy-két hete megjelent egy cikk, amely arra a kérdésre próbált választ adni, hogy miért is baj, hogy Magyarország fogadja Erdogan török diktátort, hiszen a közelmúltban ezt tette Merkel, Macron és Theresa May is. A cikk írója azt mondja, hogy “önmagában nem ördögtől való az, ha egy demokratikus vezető találkozik a török elnökkel, minden attól függ, hogy a találkozó milyen légkörben zajlik, milyen tartalommal és milyen üzenettel rendelkezik.” Nyilván így gondolkodnak az említett európai miniszerelnökök is. Csakhogy Erdogan nem pusztán “a török elnök”, hanem az az ember, aki az ellene tüntetőket lelövette, aki hozzávetőlegesen 160 000 (!) embert tartóztattatott le, ebből többtízezer ma is börtönben van, sokan életfogytiglant kaptak. Csak azért, mert vélhetően ellenzik Erdogan hatalmát. Erdogan 4200 bírót és ügyészt cserélt le, emellett a teljes közigazgatást (összesen 145 000 embert), beleértve a tanári állományt. Bezáratott 130 sajtóorgánumot, és folytathatnánk.

Mi beszélnivalója van Európa demokratikus vezetőinek a saját fővárosaikban azzal az emberrel, aki az ellenzékének egy részét lelövette, a többieket börtönbe záratta, ellehetetlenítette, népét pedig megfosztotta alapvető jogaitól? Miért fogadják? Miről tárgyalnak egy véreskezű diktátorral? Bírálják a tetteit? Az ilyenfajta bírálat semmit sem jelent ahhoz képest, hogy a meghívásukkal, a találkozóval legitimálják, mintha Törökörszág törvényes vezetője lenne.

Ugyanez történik Orbánnal is: a Sargentini-jelentés tárgyalásán megfogalmazott bírálatok jogosak és helytállóak voltak. De az a tény, hogy Orbán és emberei továbbra is ott ülhetnek az Európai Parlament székein, hallathatják a hangjukat, és kilátásban sincs a kizárásuk – sajnos ez többet mond minden elhangzott bírálatnál. Jellemző erre a “toleráns” diplomáciára, a francia elnök Macron legutóbbi nyilatkozata, aki egyébként vállaltan Orbán ellenfeleként beszél önmagáról. Miközben bírálja a magyar folyamatokat, elmondja, hogy “jó a kapcsolatom Orbán Viktorral, akit személyesen is, valamint a magyar nép által megválasztott miniszterelnökként is tisztelek”. Orbán Viktor Magyarországon módszeresen megszüntette a jogállamot, demokrácia helyett diktatúrát épített. Ezt fogalmazta meg a Sargentini-jelentés. Egy demokrata államférfi mit tisztel egy diktátoron? Miért fogadja el, mint a másik ország legitim vezetőjét? Miért van jó kapcsolatban azzal, aki megerőszakolja és kifosztja a népét?

Hogy érzékeltessük a problémát egy hétköznapi példával, önök mit gondolnának arról az emberről, aki ezt mondaná egy ismerőséről: “Igen, tudom, hogy XY megerőszakolja és bántalmazza a gyerekeit, ez problémás. Egyébként jóban vagyunk, személyesen és mint családapát is tisztelem”. Ez nonszensz.

Visszatalál-e Európa ahhoz a liberalizmushoz, amely mindenek fölött garantálta az alapvető emberi jogokat, és éppen ezért radikálisan kiállt mind a vallás, mind az állam nevében elkövetett embertelenségek ellen? Vagy egy félremagyarázott tolerancia és pragmatizmus nevében olyan utat választ, amelyen szükségszerűen meghasonlik önmagával? A strassbourgi döntés arra figyelmeztet, hogy a probléma nem tekinthető marginálisnak. Ahol megtörténhet, hogy a legfelsőbb bírósági hatalom ilyen ítéletet hoz, ott az eszmei válság rendszerszintű.

A 21. század Európája identitásválságban szenved, aminek a megoldása nem a vallásos diktatúrák újjászületése, hanem az, ha Európa visszatalál eredeti liberális alapjához, amely már egyszer megszabadította, majd több mint egy évszázadon keresztül megvédte a vallásos diktatúráktól.





7 hozzászólás : Pozsár László: A liberális demokráciák belső válsága

  1. abramovics

    október 28th, 2018

    nem ismerem a szerzőt,
    .
    DE
    .
    mondhatni minden szavával egyetértek.
    arról beszél, amit én az idiotizmussal határos doktríner liberalizmusnak nevezek, s amire az egyik anekdota, mint példa jár körbe ebben a kis kurvaországban.
    miszerint anno a parlamentben mondta egy képviselő egy másiknak, ki finoman fogalmazva nem a demokrácia híve volt:
    „semmiben nem értek veled egyet, de mindent megteszek, hogy elmondhasd amit akarsz! egyébként hogy van az unokád?”
    .
    az idézet nem szó szerinti, ha jól emlékszem, valamelyik magyar híresség – író? – a „hőse” ennek.
    kicsit olyan a dolog, mint a Svejkben, mikor a szolgálati szabályzattal fenyegetőzve akarja megerőszakolni a bakát a buzi tiszt.
    na ennyit a kereszténységről, meg a keresztény magyarországról.
    a csuti kitalálta, hogy vége a PC-nek.
    legyen neki!
    .
    DE
    .
    akkor
    .
    TÉNYLEG LEGYEN NEKI!
    .
    azaz
    ne tologassuk a szart egyik sarokból a másikba, meg vissza, hanem nevezzük nevén a dolgokat, ne beszéljünk mellé!
    egy vérengző, gyilkolni akaró fenevadat nem lehet jobb belátásra bírni szép beszéddel.
    aki csak és kizárólag a pofánvágásból ért – a csuti geci ilyen – azt jól pofán kell vágni, hogy a szeme kiugorjon.
    ha egy ország népe ennyire beszari, senkiháziakból áll, akkor azoktól el kell venni a lét, ki kell baszni őket az unióból, s pillanatok alatt kinyílna a szemük, s a legvéresebb szájú fideszállatok lógatnák fel a csuti gecit az első villanyoszlopra.
    én ezt nem tenném, sokkal inkább élethosszig táborba vele fattyastul, sógorostul, komástul, ahonnén csak lábbal előre van kiút.
    esetleg szociális temetés helyben puszta körömmel, vagy a fehérjét pótlandó jó étvágyat a dögökhöz, oszt jó napot!
    valós eset jön:
    napokban esett meg a dolog.
    egyik pesti kerületben egy általános iskola ebédlőjében esküvőt tartottak.
    ezzel nincs semmi baj,
    .
    DE
    .
    azzal már van, hogy éjjel egykor még zengett az egész környék a senki által nem kívánt, s nem rendelt mulatóstól.
    a segélyhívó – mindent elkövetnek, hogy érdemben ne lehessen beszélni senkivel, akinek joga, feladata, sőt kötelessége lenne, hogy cselekedjen! – annyira volt képes, hogy majd kiküldenek egy rendőrautót.
    ja…
    nyíregyházáról, vagy honnan, hiszen a segélyhívó telefonos ügyfélszolgálata ott „dolgozik”, nem a helyszínen pesten, ahol a gond van.
    mivel a csendháborítás nem akart abbamaradni, a tudakozótól a kerületi kapitányság számát megtudva azokkal folytatódott a csevej.
    mondja a rendőr, hogy ha és amennyiben a jegyző engedélyt adott a bulira, akkor nincs mit tenni, nem tudnak érvényt szerezni a pihenéshez való állampolgári jognak. mondanám a jó kurva édesanyját a jegyzőnek!
    nem is a kerületben lakik, mások pihenését ő ne akadályozza egyszemélyi döntésekkel!
    a saját lakása mellé annyit engedélyezhet csendháborítást, amennyit a szomszédai eltűrnek anélkül, hogy a belit ontanák,
    .
    DE
    .
    más pöcsével ne verje a csalánt a patkánya!
    arra a felvetésre, hogy ha minden igaz, akkor nem a csuti disznóólban, nem moszkvában, nem a pusztában vagyunk, hanem egy világvárosban európa közepén, nem érkezett releváns válasz.
    ám kapcsolt a segélyhívóhoz.
    ott jött a duma, hogy volt kint a rendőr, s mindent rendben, csendben sötétben talált, tehát a suliban nincs hepaj.
    személyes megtekintés, és videó felvétel készítése után, illetve arra a felvetésre, hogy hagyják abba a hazudozást, s érdemben lépjenek fel több ezer ember nyugalma érdekében, jött a szöveg, mindjárt ott a rendőr, vele kell folytatni a csevejt.
    rendőr megjött – egy dagadt szemüveges malac – s közli, hogy éppen csend van, tehát minden rendben. ráadásul egy embert zavar csak a hepaj. természetesen ez nem így van, csak az emberek félnek, s így lapítanak, meghunyászkodnak, tűrnek. van aki nem, csak még kevesen vagyunk.
    arra a felvetésre, hogy akkor segítek, mert látom, nem megy, s felvételem van, mely két perce készült, s pillanatokon belül folytatódik a csendháborítás, ennyit közölt a rend éber őre:
    oldja meg maga a helyzetet!
    majd egy kövér – olyan mint ő maga – gázzal elszelelt a P..-..9 rendszámú skodával.
    kissé furcsa hozzáállás, mert ha és amennyiben személyesen téve tiszteletemet, mint egyszerű állampolgár javaslom a hepaj abbahagyását, vélhetően egy olyan összetűzés lesz a vége, ami rendőri beavatkozásért kiált.
    tehát összegezve:
    a rendőr nem hajlandó végezni a munkáját, viszont az állampolgárt felszólítja olyan cselekmények elkövetésére, ami rendőri intézkedést von maga után, vélhetően büntetéssel fűszerezve.
    ahelyett, hogy az alapvető, pihenéshez való emberi jogokat megvédené, s tenné a dolgát, amiért adjuk neki a fizetést.
    ilyen helyzetekhez hasonlóakat érzek én abban, amiről a cikk szól.
    nem lesz ennek jó vége, akárki meglássa!
    .
    a nemzetállami hagymázhoz egy kis példabeszéd Svejk stílusában:
    .
    “Olyan magyar, amelyik elmondhatná magáról, hogy: „Én egy fajtiszta dög vagyok”, igazán nagyon kevés van. Vagy az anyja adta össze magát egy szörnyeteggel, vagy a nagymamája, vagy pedig több apja volt neki, és mindegyiktől örökölt valamit. Az egyiktől a fülét, a másiktól a farkát, megint egy másiktól a pofaszőrét, a harmadiktól az orrát, a negyediktől a csámpás lábát, az ötödiktől a nagyságát, és ha volt neki ilyen apja egy tucat, akkor a főhadnagy úr elképzelheti, hogy egy ilyen magyar hogy néz ki. Ezek a magukat magyarnak valló ganék egyszer vettek egy ilyen magyart, Orbánnak hívták, ez olyan randa volt a sok apja után, hogy az összes kutyák elkerülték, és ezek az idióta magukat magyarnak valló ganék szánalomból, butaságból, kultúrálatlanságból vették meg, s erre a nyakukon maradt, ahogy a nyakunkon maradtak ezek a magukat magyarnak valló ganék, nekünk, kik európainak, a demokratikus jogállamban elkötelezett embernek tartjuk magunkat”
    .
    sajnos, mintha az unió demokratikus jogállamai demokratikusan választott vezetői is a ganék közé keveredtek volna.
    .
    .
    abramovics voltam, s vagyok
    .
    .
    ps..
    a szerzőnek javaslom tanulmányozni a
    .
    RADIKÁLIS DEMOKRATÁK
    .
    programját.
    megtalálja a neten, keressen rá!

    Válasz
  2. Nyuszika

    október 28th, 2018

    Ez a bírói döntés kissé következetlennek tetszik: más esetekben a fejkendő és egyéb vallási jelkép viselés hatósági tiltását hagyták helyben európai bírói fórumok… jóllehet szerintem ezek éppúgy hozzá tartoznak a lelkiismereti, világnézeti, vallásszabadság princípumaihoz, mint a vallások és vallási, történelmi személységek szabad bírálata. No persze az is igaz, hogy a szólásszabadság határainak meghúzása eléggé kényes, hogy tudniillik ne csússzon bele “szaftos” felekezeti, nemzetiségi uszításba…

    Amúgy vulgármarxista közhelynek tűnik, de igaz: a tőkés berendezkedés válságos időszakaiban törvényszerűen kapnak etnikai, felekezeti színezet súlyos társadalmi problémák és méghozzá az uralkodó osztályok elemi érdeke a társadalmi diskurzusokat a vallási, nemzetiségi, szexuális identitáskérdések felé terelni, elfedvén a táradalmi folyamatok, feszültségek “osztálykomponenseit”…

    Válasz
    • Amanda

      október 28th, 2018

      Sajnos már nem, most azt is elmeszelte az bíróság, azt hiszem, az ENSZ indította perben, és kártérítést kell fizetni.

      Ott is van pár idióta.

      Válasz
  3. Amanda

    október 28th, 2018

    Végre valaki.

    Továbbá minden elismerésem az AN felé azért, hogy több árnyalatot képvisel.

    Másfelől, nem vagyok biztos benne, hogy ez Európa. Például a CEU dékánja már rájött, hogy ha egyetlen egyszer megszólalna úgy, hogy nem hangsúlyozza, hogy “Orbán Viktor demokratikusan megválasztott miniszterelnök”, akkor az Univerzum magába zuhanna, és valami ősrobbanás előtti félszeg állapotban várakozna, hogy belezuhanjon a pokolba. Vagy mit tudom én.

    https://hvg.hu/itthon/20181025_Ignatieff_Mi_sosem_okoznank_karokat_Magyarorszagnak_szemben_a_kormannyal

    “Én nem azért ragaszkodom Budapesthez, hogy egy politikai harcot fenntartsak egy demokratikusan megválasztott vezetéssel szemben.”

    Mondom, nincs olyan, hogy ezt ne mondja el. Így vigyáz a világunk rendjére.

    Szerintem arról van szó, hogy az iskola elhülyíti az embereket. Nem egy konkrét iskola, hanem bármelyik. Sémák kerülnek a fejekbe, hogy mit lehet mondani, és mit nem.

    Az iszlámmal ugyanez van. És ha a memetika szemszögéből nézzük, világos, hogy miért ugranak azonnal ezren, hogy “a vallás az szent!!”

    Nem mintha lenne olyan emberi viselkedés, amit a memetikával ne lehetne logikusan levezetni.

    Válasz
  4. Szilágyi Gábor

    október 29th, 2018

    “Mi beszélnivalója van Európa demokratikus vezetőinek a saját fővárosaikban azzal az emberrel, aki az ellenzékének egy részét lelövette, a többieket börtönbe záratta, ellehetetlenítette, népét pedig megfosztotta alapvető jogaitól? Miért fogadják? Miről tárgyalnak egy véreskezű diktátorral?”

    A reálpolitika mindig is felülírta az elveket. S A J N O S. NATO, Közel-Kelet, menekültek visszatartása (szállásolása), beruházások, GY Ü M Ö L C S Ö Z Ő gazdasági kapcsoltatok…most erre mondjanak nemet uniós részről holmi leszámolások, likvidálások, bebörtönzések, tíz-és százezrek üldöztetése és egzisztenciális nyomorba taszítása miatt? És még ott a több, mint kétmillió németországi török vendégmunkás, mint politikai tényező. Hát ki tud ezeknek ellenállni?! Macronék láthatóan nem…

    —————————————————————

    “Egy demokrata államférfi mit tisztel egy diktátoron? Miért fogadja el, mint a másik ország legitim vezetőjét? Miért van jó kapcsolatban azzal, aki megerőszakolja és kifosztja a népét?”

    Addig vagyok elvszerű, demokrata és szabadságszerető, amíg mindez nem ütközik hatalmi érdekekbe. Onnantól automatice azok lépnek életbe.

    “De az a tény, hogy Orbán és emberei továbbra is ott ülhetnek az Európai Parlament székein, hallathatják a hangjukat, és kilátásban sincs a kizárásuk…

    Elvtelen pragmatizmus, tudja maga is. Hogy miért nem rakták már ki rég Orbán pártját a Néppártból? Mert pontosan tisztában vannak ott azzal, hogy a nem épp’ elhanyagolható számú fideszes képviselőre a néppárti frakciónak égető szüksége van a parlamenti többsége biztosításához. Egyébként még ha végre a sarkukra is állnának, ezzel már elkéstek, Orbánt ugyanis fölöttébb nem érdekelné, ha bűnszövetkezetét maholnap kiraknák a Néppártból. Az ezzel való mégoly komoly fenyegetés is rá hatástalan lenne, amíg ömlik az uniós pénz haza. Az új költségvetési ciklusban, 2021-től már nem annyi, ahogy eddig, de azért nem is sokkal kevesebb. Ahogy hírlik, talán ötödével vágnák meg a Magyarországnak szánt addigi juttatásokat. Ki lehet húzni. Majd a mostaninál is kevesebb pénz jut oktatásra… A keleti nyitás befuccsolt. Kínát nem izgatjuk, Szingapúr, Malajzia és Vietnám pénze sem kompenzálhatja a kieső uniós forrásokat. Szóval kell a pénz, az unió pedig szépen adni is fogja.

    Aztán az atombombaként emlegetett 7. cikkely alkalmazása, vagyis M.O kizárása az uniós döntéshozatalból sem vezetne eredményre, mert Orbánt ismételten egyetlen dolog érdekli az unióból: jöjjön a pénz. A pénzcsapok részleges vagy akár teljes elzárásával járó kötelezettségszegési eljárást sem lehet demokráciatiprás miatt indítani, azt főleg olyan gazdasági természetű “elbillenésekre” találták ki anno, mint pl. a 3%-os hiánycél be nem tartása… Azt viszont tartjuk, rá is ment 3 ezer milliárd Ft manyup vagyon. Az Unió a maastricti követelményekhez ragaszkodik, azon felül láthatóan ha morogva is, de eltűr mindent. Nem született paragrafust arra az esetre, mi van akkor, ha egy tagország időközben nem a gazdasági követelmények, hanem a jogállamiság ellen vét, úgy, hogy akár teljesen fel is számolja a jogállamot. Ezzel ugyanis senki sem számolt. A sargentini jelentés elfogadása egy fontos és szükségszerű lépés volt az Unió részéről, de joggal lehet tartani tőle: nem lesz több, mint kirakatpolitika. Ha nagyon meg akarják emberelni magukat ott Brüsszelben, akkor ez elvezethet akár a hetes cikkely bevetéséhez is: de ez sem fogja visszaállítani a demokráciát idehaza.

    Egy dolgot tehet az EU: megvalósítja az emlegetett kétsebességes Európa-tervet, amellyel minket szépen a hátsó sorba sorol, amivel elsősorban saját magát fogja védelmezni. És közben reméli, hogy a magyarok egyszer a kezükbe veszik sorsuk irányítását.

    Válasz
  5. Névtelen

    október 29th, 2018

    A bíróság félt. És talán nem akarta, hogy a Charlie Hebdo-esethez hasonló terrorista reakciókat váltson ki az ítéletével. Az ítélettel a kisebbik rosszat választották.

    Válasz
  6. Mezei László

    november 9th, 2018

    “Hogy érzékeltessük a problémát egy hétköznapi példával, önök mit gondolnának arról az emberről, aki ezt mondaná egy ismerőséről: “Igen, tudom, hogy XY megerőszakolja és bántalmazza a gyerekeit, ez problémás. Egyébként jóban vagyunk, személyesen és mint családapát is tisztelem”. Ez nonszensz.”

    Ez a normál hétköznapi képmutatás. Ez nálunk Magyarországon a normál hétköznapi élet szerves része. Most felütötte a fejét a politikusok között is. Min is kell csodálkozni?

    Válasz

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)