Nem szép dolog Orbántól, hogy négyévente választásokat rendez, és arra kényszeríti az ellenzéket, hogy méresse meg magát, és az ellenzéknek meghagyott egyharmadnyi pénzen és mandátumon újraosztozkodjanak. A választás csak az ellenzéken belüli erőviszonyokat tisztázza, és annak megfelelően újraosztja köztük a  meghagyott egyharmadnyi pénzt.

A kétharmad az Orbáné, efölött nincs mit vitatkozni, az be van betonozva, az változatlan. A négyévenkénti választások csak arról szólnak, hogy a hazaáruló kollaboránsok dolgozzanak meg a pénzükért, döntsék el, ki érdemel többet, illetve Orbán attól függően, hogy éppen a konszolidáció négy éve következik, vagy a diktatúra bekeményítése nagyobb felhatalmazás után kiált, Orbán a meghagyott egyharmadból is mennyit tud elcsípni tőlük. Játszik velük, mint a gyerekekkel.

Ez pedig nem szép dolog, mert négy év nyugalom után jön a stressz, a bizonytalanság. Négy évig érkezik menetrendszerűen az évi százmilliós Júdás-pénz, annak arányában, hogy a válastzáson milyen eredményt értek el az álellenzéki pártok egymás ellen. Négy év után pedig ezt meg kell védeni, vagy ha lehet, növelni kellene, de négy év alatt mindig jönnek újak, akik érzik a pénz szagát, és egyre több részre kell vágni az egyharmados tortát. Jön a civakodás, veszekedés, miközben azt a látszatot is kelteni, mintha Orbán leváltása lenne a cél.

Nem könnyű feladat, mert sok idegesség, bizonytalanság, kampányolni kell, pedig program sincs, a közvéleménynek nem lehet megmondani, hogy igazából miről van szó, ezért azok azt a hülyeséget akarják, hogy fogjanak össze azokkal, akik a valódi riválisaik. A választás ugyanis nem Orbán és köztük, hanem egymás közt van, mert Orbán mandátumai és pénze viszonylag biztos: kétharmadnál kevesebb nem lehet, legfeljebb arra kell vigyázni, hogy ne vigyen el a maradék egyharmadból se. Az igazi tét a kitartott prostituált ellenzéki pártok mandátumainak száma, ami alapján kiderül, mennyi lesz a pénz. Mennyi lesz a lé.

Sokkal jobb lenne, ha Orbán békén hagyná őket, és nem kényszerítene négyévenként senkit arra, hogy választásokon újra meg kelljen harcolnia a hazaárulók közötti pénzek újrafelosztásáról. Jelölje ki azt a néhány álellenzéki pártot, amelyek legitimálják neki a rendszert, legyen egy választás csak közöttük, Orbán ne avatkozzon ebbe bele, és ne vigyen el még az egyharmadnyi pénzükből is, és aztán maradjon ez az arány húsz évig. Majd húsz év után rendeznek egy újabb szavazást köztük, hátha változtak a viszonyok.

Ez Orbánnak sem jó. A pénz miatt mindig lesznek új kezdeményezések, akik akarnak kapni ebből a pénzből. Zavarják a piacot, a tiszta, nyugodt ügymnetet. A Monemtum sem jött volna létre soha a büdös életben, ha nem szimatolják meg, hogy a válastzáson való indulás és az országos lista állítás önmagában majdnem egymilliárd forintot jelent. Nem tudnak az ellenzéki hazugságokkal elérni semmit, ezért új orbánviktorok jelennek meg. Kell ez neki?

Nem beszélve a választási kamupártokról. A parlamenti álellenzéki pártok ugyanilyen kamupártok, csak ők ezt nem hirdetik magukról, és nem a trambulinból vizelnek bele a medencébe. Más különbség nincs köztük. Így nem lehet tervezni sem. A gyereknek kell nyugati egyetem, amíg van EU-tagság, sok a kiadás, költség, wellness-hétvégék, nyári tengerentúli utazás, európai kirándulások, ha más nincs, a Balaton. Új kocsi is kéne. Ha nem lehet hosszútávon tervezni a Júdás-pénzzel, nem lehet előre gondolkodni.

A NER megkapta, amit akart. Az ellenzék elleplezte a bűncselekményt, legitimálta a rendszert. Mindent megtettek a demokráciából a diktatúrába való békés átmenetért, megérdemlik, hogy ne tartsák állandó bizonytalanságba őket. Ne legyenek négyévente választások, ne boruljanak fel az ellenzéki költségvetések. Már az is felesleges, hogy a parlamentben folyik ez a színjáték. A parlamenti szavazások olyanok, mintha nem is lenne Kezdeményezzük, hogy az ellenzéki pártok írjanak ki népszavazást, hogy ne legyenek négyévenkénti választások.

A népszavazás elsöprő többséggel győzne, mert az illiberálisok is megszavaznák, és az ellenzéki pártok szavazói is, mert mindegyik félti a maga pártját. Az vita kérdése lehet, hogy más a 2018-as választást sem kéne megtartani, mert Orbán most közelebb lesz majd a háromnegyedes győzelemhez, mint a kétharmadoshoz, mert nagy dolgokra készül, és ahhoz kell a minden eddiginél nagyobb demokratikus felhatalmazás látszata. Ha viszont ez marad húsz évig a felosztás, akkor rosszabbul járnak a kollaboránsok, mint eddig.

Az újakról nem beszélve, akik most akarnak a pénzükhöz jutni, és bekerülni a jóba. Azért, mert a többiek 2018-tól kénytelenek lesznek néhány embert elküldeni dolgozni, ők még nem mondhatnak le arról, hogy részesedjenek. Meg kell őket érteni, sok munkájuk van benne. S mivel Orbánnak kell a nagyon-nagyon erős kétharmad, ezért a demokráciát neki kell megvédenie az ellenzékkel szemben, és neki kell ragaszkodni ahhoz, hogy legyenek 2018-ban választások.

Ha a következő ciklusban felszámolja a maradék szabad sajtót, betiltja a CÖF-ön kívüli civilszervezeteket, mint Soros-ügynököket, börtönbe csukat néhány lázadót a miheztartás végett, és kilépett az Unióból, elképzelhető, hogy konszenzusra jusson az ellenzékkel abban az ellenzéki követelésben, hogy ne legyenek négyévenkénti választások, legfeljebb húsz év múlva. De az sem muszáj.







Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)