/

Válasz Csisztu Zsuzsának, aki szándékosan nem értette meg a fajkeveredésről szóló cikket

20 perc olvasási idő

Írta: Bartus László

Kénytelen vagyok a Mandinerhez hasonló formában szerzőként feltüntetni magam, mert személyes hangú cikkben szükséges válaszolnom Csisztu Zsuzsa Mandinerben megjelent írására, amit a legjobb szándékkal sem tudok az újságírás szabályai szerint bármilyen műfajba besorolni. A kollegina megsértődött azon, hogy egy cikkemben szóvá tettem, hogy a baloldali TV2 riporternőjeként most találkoztam vele először a fideszes médiában, méghozzá úgy, hogy neofita buzgósággal igyekezett demonstrálni fideszes elkötelezettségét. Magát a cikket pedig nem értette meg.

Élcelődhetnék ezen, de miután Csisztu Zsuzsa dühtől fuldokló írásában kitartóan minősít, szidalmaz és gyaláz engem, szeretném elkerülni a látszatát is, hogy hasonló hangnemben válaszoljak, és minősítgessem őt. Azt viszont nem tudom megkerülni, hogy sajnálattal jegyezzem meg, Zsuzsának nem sikerült megértenie a “Kósa Lajos a kevertfajú Liu-fivérek támogatásával a fajtisztaságot veszélyezteti” című cikkemet, az abban rejlő iróniát és politikai üzenetet. Még azt sem sikerült megfejtenie, hogy ő és Kósa Lajos azért került a cikkbe, mert ő készített egy interjút Kósa Lajossal.

Vagy csak úgy tesz.

Csisztu Zsuzsa válogatott gorombaságokkal reagált erre a két mondatomra: “Azért is érdemes elolvasni az interjút, mert ha Csisztu Zsuzsát (az egykori baloldali TV2 riporterét) még nem látta valaki teljes fideszes vértezetben, most láthatja. Nem tudjuk, Csisztu Zsuzsát ki vezette be a Fidesz köreibe, de valamiért nagyon fontosnak tartja, hogy még egy sportinterjúban is kinyilvánítsa a NER iránti elkötelezettségét. Nem kell aggódni, Zsuzsa, sikerült, akinek fontos, láthatta.” Nem gondoltam, hogy ez olyan sértő, amire fideszes stílusú nehéztüzérséggel kell reagálni.

De Csisztu Zsuzsa ezt olyan sértőnek találta, hogy közös televíziós szerepléseink után húsz évvel azt írta rólam, hogy “Bartus, aki egykor előszeretettel páváskodott oknyomozó újságírót színlelve különféle reggeli tévéműsorokban”. Először is, kedves Zsuzsa, eszembe nem jutott volna “páváskodni” ezekben a reggeli tévéműsorokban, ha nem hívnak be. Valami oka mégiscsak lehetett. Nem tudom, miért csak most jött rá, hogy én csak színleltem az oknyomozó újságírót. Akkor még kellő tisztelettel beszélt velem, holott az lett volna a dolga, hogy leleplezzen, mint színlelő oknyomozót.

Igaz, akkor még egy oldalon álltunk, én balliberális újságíró voltam akkor is, és az vagyok ma is. Én nem mentem át a Fideszhez, ezért nem kell olyan bravúrokhoz folyamodnom, hogy letagadjam a múltamat, azt próbáljam elhitetni, hogy az akkori TV2 nem volt baloldali csatorna. Csisztu Zsuzsa ugyanis azt írja, hogy a TV2 csak szerintem volt baloldali, mert ott megjelent vendégként Rogán és Pokorni is. Akkor még volt szabad sajtó, kedves Zsuzsa, akkor még nem az ön kedves mai pártja, a fasiszta Fidesz kontrollálta a sajtót, amelyben most ön dolgozik. Ott ilyen elképzelhetetlen.

De azt ne akarja elhitetni, hogy a totális szoci elkötelezettségű, akkori TV2 nem volt baloldali, mert akkor talán nem lepődtünk volna meg, hogy az ön mai pártja, a Fidesz einstandolta, először Simicska Lajos, majd Mészáros Lőrinc nevén. Tudják a gazdái, hogy mi volt a TV2, hova tartozott, és emlékeznek rá, hogy ön a baloldali TV2 riportere volt, de Bástya elvtárs már megbocsátott. Nem kell túlteljesíteni, mert azt sem szeretik.

Csisztu Zsuzsa szerint a cikkeimhez “hasonlatosan zagyva módon elhadart gondolataimra egyre kisebb lett a kereslet, nem csak a tévékben, hanem amúgy idehaza is”, és állítólag ezért tettem át a székhelyemet, mint írja: “egy kontinenssel odébb, hogy ott rontsa a levegőt és vívjon ki olyan ‘méltó elismerést’ a működésével, mint amit a kinti, amerikai magyarok által kezdeményezett petícióból is kiolvasni, miszerint: ‘követeljük, hogy Bartus László távozzon az Amerikai Népszavából’!”

Hát nem azért “tettem át a székhelyemet”, mert kisebb lett rám a kereslet, mivel amíg el nem költöztem, ugyanúgy hívtak a reggeli tévéműsorokba, mint korábban. Nekem ez csak teher volt, nem szerettem korán kelni. Ami pedig az említett “petíciót” illeti, azt nem a “kinti, amerikai magyarok” kezdeményezték, hanem a Hit Gyülekezete, amely Csisztu Zsuzsához hasonlóan szintén a Fidesz kebelében kötött ki. Ezt mutatja, hogy a petíciót Magyarországon indították, hét clevelandi fasisztát leszámítva minden aláíró magyarországi lakcímmel rendelkezett, mind a Hit Gyülekezete tagjai.

A távozásomat követelő petíciót hozzám kellett volna címezni, ha lett volna a petíciónak címzettje, mert én vagyok a lap tulajdonosa, ennélfogva csak én rúghattam volna ki magam. Csisztu Zsuzsa emlékezete nemcsak az egykori TV2 politikai irányultságát tekintve szelektív, hanem a személyes bosszúból elkövetett aljasságok tekintetében is, pedig azt megtapasztalhatta maga is. Azon viszont én mélyen felháborodtam és a mai napon is elítélem. S nem használom fel arra, hogy ilyenekkel járassam le.

Örülök, hogy Csisztu Zsuzsa ennyire aggódik az “Amerikai Népszava felbecsülhetetlen értékű archívuma” miatt, amit megtalál, ha besétál a budapesti Széchenyi Könyvtárba, mely köteles példányt kapott minden megjelent számból, vagy a washingtoni Kongresszusi Könyvtárba, ahol minden lapszám megtalálható, az általam előállított valamennyi számot pedig átadtam a New Brunswickban működő Hungarian Heritage Centernek és digitális archiválásra az Arcanum Digitális Tudománytárnak. Semmiféle archívum nem tűnt el.

Az Amerikai Népszava “megszerzésében” egyetlen offshore cég nem vett részt, ezt össze tetszik téveszteni Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezetőjének liechtensteini offshore cégével, amely révén ellopta az ATV többségi tulajdonát a saját egyházától. A Bartus által begyűjtött adományok a lap kiadójának számlájára érkeztek, amit nem is lehetett másra fordítani, mint az újságra. Hálás vagyok minden adományért, de remélem, hogy Zsuzsát a Fidesz jobban megfizeti. Ezek után nem javaslom, hogy Zsuzsa oknyomozó újságírónak színlelje magát, mert ez nem megy.

De hagyjuk a személyem elleni irracionális és hisztérikus kirohanásokat, beszéljünk a lényegről, a Liu-testvérek kapcsán Orbán fajkeveredésről szóló náci beszédéről. Mert az én cikkem erről szól, amit Csisztu Zsuzsának nem sikerült megfejtenie, pedig igyekeztem olyan alacsony értelmi képességhez szabni az iróniát, amennyire csak lehet, hogy mindenki megértse. Csisztu Zsuzsának ez nem sikerült, de ez az én hibám. Őt kellett volna magam előtt látnom, amikor az ironikus írást bepötyögtem. De nyugtasson meg, ugye, csak szándékosan nem érti? Tudatosan ferdíti.

Csisztu Zsuzsa legalábbis úgy tesz, mintha félreértette volna a cikkemet, és nekem kezdte el védeni a Liu-testvéreket, akik csodálatos sportemberek, de sajnálatos módon Orbán Viktor fajelméleti kategóriái szerint kevertfajúak. Márpedig Orbán azt mondta, hogy mi nem akarunk kevertfajúak lenni, és a nem európai fajokkal nem keveredhetünk, őket még akkor sem lehet beengedni majd az országba, ha uniós állampolgárok. Erre a beszéd után két héttel elhagyta az országot két klasszikusan kevertfajú sportoló, akik olimpiai-, világ- és európa-bajnoki érmeket szereztek a magyaroknak.

Ha Csisztu Zsuzsa nem is, de a főnökei tudták, miért kell Kósa Lajossal interjút készítenie, hogy a Liu-testvérek távozása és Orbán fajkeveredésről szóló náci beszéde közötti összefüggést cáfolja. Lehet, hogy Csisztu Zsuzsa nem tudja, de az interjúja erről szól, és ennek kapcsán nyilvánította ki a NER iránti forró szeretetét és mély elkötelezettségét, ami a baloldali TV2-ben lenyomott éveket követően nekem meglepő volt. Lehet, hogy másoknak ez nem új, de nem követtem a kollegina pályafutását, mivel nem éreztem, hogy akkor lemaradnék bármiről, ezért nekem új volt.

Ezért teljesen nevetséges, hogy Csisztu Zsuzsa tőlem akarja megvédeni a NER-ben “kevertfajúnak” számító Liu-fivéreket, mert az ő esetük éppen azt mutatja meg, hogy az Orbán által előadott náci fajelmélet, amelyet Csisztu Zsuzsa volt szíves Kósa Lajos közreműködésével megvédeni, vagy legalábbis relativizálni, mennyire hamis, hazug, embertelen és mocskos. Csisztu mélyen alul becsüli az én személyiségemet és balliberális, sorosista, brüsszelista, dörzsölt rafináltságomat, amikor azt képzeli, hogy cikkemmel “kattintásvadász indíttatásból a sport területére merészkedek”.

Először is, nem merészkedek, mert akkor írok sportról, amikor én akarok, ahhoz nem kell engedélyt kérnem Csisztu Zsuzsától. A magam részéről nem kattintásokra vadászok, mert akkor tudnám, mit kell elővenni Csisztu Zsuzsa életművéből, és az nem a Kósa Lajos interjú lenne. Én értelmes emberekre vadászok, akikkel értelmes gondolatokat szeretnék megosztani. Az Orbán-rendszer és a nácizmus veszélyeire szeretnék figyelmeztetni, mert ez az újságíró dolga, nem pedig az, hogy náci fajelméletet hirdető önkényuralmi rendszereket kiszolgáljon, ugye, kedves Zsuzsa.

Csisztu Zsuzsa azt írja, hogy “a Liu fivérek ismertségére és népszerűségére ráakaszkodva, amolyan kutyabolha utazóként ismét valami hatalmas zagyvasággal állt elő egy olyan témában, amelynek az origója a sport. A sport, vagyis számára teljesen testidegen terület”. Hogy ki kinek a kutyabolhája, azt inkább hagyjuk, meg azt is, hogy mi a “testidegen terület”. A magam szerény módján nem ráakaszkodni próbáltam a Liu-fivérek népszerűségére, hanem az emberi méltóságukért igyekeztem kiállni, amit mélyen sért Csisztu Zsuzsa gazdája, Orbán Viktor náci beszéde.

Az “áldozatvállaláshoz nem szokott Bartusok” szapulását most hagyjuk, akik “mindig a könnyebb utat választották”, mert Csisztu Zsuzsa például nem. Nehéz is lehet a TV2 után náci fasisztákat kiszolgálni, köszönjük ezt az áldozatvállalást. Ilyen nagy áldozatvállalás mellett is, ki kell ábrándítanom Csisztu Zsuzsát: az ő neve – legalábbis az újságírás terén – nem hoz nagy kattintásszámot. A személyét pedig nem “kipécéztem”, hanem azért került említésre, mert ő készítette Kósa Lajossal az interjút. Ha más a szerző, Isten bizony, más nevét írtam volna oda.

Nagyra értékelem Csisztu Zsuzsa sportpályafutását, sportsikereit, és mindig kellemesen emlékszem vissza a közös televíziós szerepléseinkre, ahol én C kategóriás töltelékemberként lehettem jelen, mint bestseller oknyomozó könyvek szerzője. De mindig megtiszteltetésnek tartottam, hogy Zsuzsával beszélgethetek. Azonban nehezen tudnám elhallgatni, hogy ez a mostani szerepe testidegen szerepnek tűnik számomra.

Az izzadtság, ahogy mondja, valóban az edzőtermekbe való. Nem jó, ha egy diktatúrának való görcsös megfelelésből származik. Bár meg kell mondanom, hogy az erőfeszítései nem hiábavalóak. Egészen jól elsajátította ennek a fajvédő, náci ideológiára épülő, fasiszta rendszernek a gondolkodását és alpári stílusát. Kár.

Ja, és ami a “gyerekek lerasszistázását” illeti, engedtessék meg, hogy ne helyeseljem, amikor tizenéves gyerekekkel kifütyültetnek felnőtt színesbőrű élsporolókat, válogatott játékosokat, amikor a rasszizmus ellen tiltakoznak. Csisztu Zsuzsa azt írja, hogy ezzel “az őket nevelőket, vagyis minket simán lenácizott”. Azt írtam, hogy a nácik nevelték rasszizmusra a gyerekeket, s most ugyanezt teszi az Orbán-rendszer. Ha Csisztu Zsuzsa így azonosul azokkal, akik gyerekekkel fütyültetnek ki egy antirasszista gesztust, azzal megindokolta azt is, miért szépítette a kevertfajúnak nevezett Liu-testvérek elleni rasszista támadást, amit Orbán tusványosi náci beszéde jelentett.

Nevezzük nevén, Zsuzsa. Gyalázatos, amit művel. Orbán kevertfajúaknak és nem kívánatosnak minősítette a beszédével a csodálatos Liu-testvéreket is. Ön pedig ezt megvédte, ahelyett, hogy a sporttársait védte volna meg. Hogy rólam milyen hazugságokat és szemétségeket firkál, az nem érdekel, az rólam lepereg. De ez utóbbiért szégyellje magát.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

A fák és az erdők kipusztításával a Fidesz az intelligens magyarokat is elveszíti

Következő cikk

Az amerikai magyarok a felismerésig sem jutottak, mint Missippiben mások, hogy politikai képviseletre lenne szükségük