Nem is kezdődhetne jobban az új év, mint azzal a jó hírrel, hogy az ország papíron négy évre megválasztott miniszterelnöke, röpke nyolc év alatt, Magyarország leggazdagabb embere lett. Melyik ország dicsekedhet még ezzel? Nem most lett ez így, de most már a látható vagyona is több mindenkinél. A Forbes listája szerint Orbán legnagyobb strómanja, Mészáros Lőrinc nevén levő vagyon értéke 381,3 milliárd forint. Vegyük komolyan egymást, arról ne nyissunk vitát, hogy Orbán felcsúti gázszerelő barátjának köze nincs a nevén futtatott irdatlan vagyonhoz.
Mészáros nem az egyetlen stróman, és nem az egyetlen ember, aki minden bizonnyal folyamatosan „leadja a százalékot”. Az is egészen biztos, hogy ezen a látható vagyonon kívül Orbánnak sokkal nagyobb vagyona van még elrejtve, amit nem lát senki. Legfeljebb a különféle titkosszolgálatoknak vannak információi róla. Az a tény, hogy Orbán strómanjai nem a saját pénzüket kezelik, és nem rendelkeznek azzal, ami látszólag az övék, jól látható abból, ahogy a választások után Simicskát feje tetejére fordították, és kiráztak mindent a zsebéből, a jutalékot (az aprót) megtarthatta. Az Orbán-modell annyiban is újszerű, hogy amit Orbán mások nevén az államkasszából kilop, másoknak átad, azt nem örökbe adja, hanem az a sajátja marad. Igazi maffiavezér.
Magyarországot mélyen megalázza az is, hogy Orbán egy falubeli gázszerelő nevén rabolja ki az országot, ami annyira primitív, mint az ősember kőbaltás vitakultúrája. Lehetne az egy üzletember, okos vállalkozó, aki elvileg még gazdagodhatna is. De az, hogy a falu buta gázszerelőjének a nevére írják a közpénzek százmilliárdjait, mert Orbán csak benne bízik meg, a kriminalisztikában is a piti tolvajok kategóriája, amely páratlanul megalázó, sérti a bűnüldözés tekintélyét.
Orbán „Mészáros Lőrinc” Viktor egy év alatt húsz helyet ugrott a Forbes listáján, megelőzve mindenkit: bankárokat, gyártulajdonosakat, pénzügyi zseniket, pornóipart. Ennyi pénzt csak egy ország teljes kifosztásával lehet keresni. Mészáros Lőrinc mindenhez ért. Amihez nyúl, az arannyá válik a kezében, mert a teljes magyar költségvetés áll mögötte. A budapesti tőzsde egy vicc. A tőzsdei szabályokkal bármelyik kályhába be lehetne gyújtani. Mészáros-papírt vásárolni nem egy kockázatvállaló befektetés, hanem bűnrészesség. Miközben bennfentes titkos információkért is börtön jár, „Mészáros Lőrinc” úgy kereskedik a tőzsdén, hogy mindenki tudja: minden közbeszerzést megnyer, a miniszterelnök tolja a milliárdokat a cégeibe. Ez a tőzsdei kereskedés minden írott és íratlan szabályát idézőjelbe teszi, miközben formálisan látszólag betartanak mindent.
Boldog az ország, amelynek ilyen tehetséges és sikeres gázszerelői vannak. Boldog az ország, amelynek miniszterelnöke ilyen zseniket fedez fel. Boldog az ország, amelynek miniszterelnöke a puszta közelségével ilyen karizmatikus figurákat termel. Boldog az ország, amely eljátszhatja, hogy ebből semmit nem vesz észre. Boldog az ország, amely ezt megengedheti magának, hogy a miniszterelnöke a kormányzása nyolc éve alatt nagyobb gazdagságra tesz szert, mint az angol királynő. Boldog az ország, amelynek lakóit ez nem zavarja, akik egyetlen panasz nélkül halnak meg betegségekben, amelyekben nem kellene meghalniuk, ha ez a lopott pénz nem Orbán cinikus bűntársának a nevén, hanem az egészségügyben lenne.
Alig van ország a világon (beleértve olyan diktatúrákat is, amelyekben a hatalom megoszlik több ember között, és az egész ország nem egyetlen ember kezében van), ahol ezért nem ítélnék életfogytiglani börtönre Orbánt, de a világ szigorúbb részein ezért öt halálos ítéletet is kiosztanának neki. Ilyen arcátlan bűnöző még nem volt a magyar kriminológia történetében, beleértve a Repülős Gizit is, aki képes volt egy nap besurranni kétszer Debrecenben és Pesten is. Ilyen gátlástalan bűnöző, mint Orbán Viktor, aki az egész államot rabolta el, még nem volt a magyar történelemben. Ennyi idő alatt ennyi embertől ennyi pénzt Magyarországon még nem loptak. Ráadásul úgy, hogy a nép őt bízta meg a közvagyon védelmével.
Az a baj, hogy a boldogság, amely Tündérországot jellemzi, nem tart örökké. A korrupcióról szóló szakirodalom szerint az ilyen országok szétrohadnak. Még akkor is, ha irányított a korrupció, és minden lopott holmi egy ember ellenőrzése alatt kerül különböző „vagyonkezelők” birtokába. Mert azt nyilván nem kell mondani, hogy ebben az országban mindenki csak kezelője Orbán vagyonának, és nem tulajdonosa semminek. Senkinek nincs semmije. Mindenki az ő pénzét és vagyonát használja, amit azonnal visszavesznek tőle, ha valamit nem úgy tesz, ahogy az a maffiafőnöknek tetszik. Ezen kívül csak a külföldi cégek bírnak jelentős vagyonnal, amelyeknek viszont eladja rabszolgának a jobbágyaiként kezelt magyar népet, amiért leveszi a sápot, benyújtja a számlát, és a haszon megy a strómanokhoz.
Az a baj, hogy az ilyen boldog országok elveszítik a szerves fejlődés lehetőségét, az élet normális működését. Pszeudogazdaság jön létre, amelyben semmi nem valóságos, és egy idő után a kívülről bepumpált pénz ellenére összeomlik. Megvannak az ilyen ország növekedésének a korlátai. Egy idő után „Mészáros Lőrincnek” nincs hova terjeszkednie, a prosperitás leáll, mert nincs valódi verseny, nincs valódi piac, nincsenek valódi tulajdonosok. Az egész Theme Park, Orbánland, működésképtelenné válik. Orbán fasiszta ideológiával gazdaságilag létrehoz egy olyan szocializmust, ahol az állami tulajdonos, az állampárt ő maga. Ez a szisztéma még a nagy Szovjetunióban is összeomlott. Piramisjátékot játszik „Mészáros Lőrinc”. A magyarok egy hazárdjátékos kezében vannak. Apropó: a szerencsejátékból hány százalékot kap havonta?
Orbán mindebből nem élvez szinte semmit, a szánalmas magánrepülőzgetésen kívül, mert nem vállalhatja nyíltan a vagyont. A családtagok nevére írnak néha ezt-azt, de az nem ugyanaz. Orbán egyrészt nekik gyűjt, a királyi dinasztiát tőkésíti fel, másrészt mások elől szippantja el a pénzt. A pénz hatalom, ha a pénzt magához veszi, és mások elől elzárja, nem tudnak kialakulni hatalmi gócok vele szemben. Csórókat senki nem követ. Másrészt a gazdasági erő koncentrációja a hatalom koncentrációját is szolgálja. Minden döntést maga hozhat meg. Mindenki egzisztenciálisan is tőle függ, ő lesz a legnagyobb hűbérúr, és mindenki csak az ő hűbérese. Annak ad használatba pénzt és vagyont, akinek akar. Ez a jutalmazás és a büntetés eszköze. Ez a társadalom feletti totális kontroll fontos része.
Azt nem tudjuk, miért képzeli Orbán azt, hogy ő lesz az első ember a világtörténelemben, aki ezt minden következmény nélkül megteheti, és ezt a rendszert a világ végéig működtetheti. A tapasztalat az, hogy ezek a próbálkozások nála okosabb embereknek sem sikerültek. Még olyanoknak sem, akik ezt nem titokban, álcázva, hazudozva voltak kénytelenek megtenni, hanem joguk volt ehhez. Orbán elfelejti, hogy minden dologból egységnyi mennyiség van a földön. Pénzből, vagyonból, jogból, tisztességből. Minél többet ragad magához, annál kevesebb lesz másoknál. Az pedig hiányozni fog nekik egyszer. Keresni fogják. A pénzt, a jogot, a méltóságot, a tisztességet. Nem lehet a propaganda, a hazugság mindenhatóságában bízni. A gyomor nem hazudik. Ezen az úton nincs megállás, a telhetetlenség miatt bukni fog.
Felcsút nagyeszű fia arra sem jött rá, hogy csak a hülyék képzelik azt, hogy ha minél többet magukhoz ragadnak, akkor annál több lesz nekik. Az igazi gazdagság azoké, akik nem elvesznek, hanem adnak. A föld minden dolga akkor működik jól, ha mindenki hozzáfér, ha mindenki használja, ha mindenki a másikkal megosztja. Aki kisajátítja, az a világ törvényeit felborítja. Az a tó, amelynek nincs kifolyása, bepálik, bebüdösödik, elmocsarasodik. Nem lehet egyetlen központból és egyetlen kézből működtetni egy jó gazdaságot, színes, boldog és kreatív társadalmat. A végén minden szürke, boldogtalan és fantáziátlan lesz, a Nagy Mozgató pedig ül a semmi tetején, ami nem működik. A világ legszegényebb és legboldogtalanabb embereként. Egészen addig, amíg el nem kapják a nyakát. Az megváltás lesz neki.
Csak közben a világ elrohan Magyarország mellett. A hűbéresek és a jobbágyok pedig nem tudnak versenyezni majd akkor sem, amikor már lehet. Egy kirabolt, lefosztott, morálisan és emberileg lezüllött, lepusztított ország néz magatehetetlenül szembe a kihívásokkal a romok között. A magyaroknak az emberi törzsfejlődés útját kell viszonylag rövid idő alatt megtenni ahhoz, hogy ebből a pusztulatból majd kimásszanak valahogy. Egyedül a diaszpóra segítségében bízhatnak, amely nincs Orbán rendszerében.
Orbán Viktor boldog országa, amely felhőtlen derűvel tekint a 2019-es év elé, befordult a pusztulásba vezető úton. Ez egyirányú utca, ezen nincs visszaút. Magyarország évszázadokkal marad le a világtól. Még az sem vigasztalhatja, ha bosszút áll ezeken a bűnözőkön és a lopott vagyon egy részét visszaszerzi. Ha pedig még az igazságtételt is elmulasztja, azzal aláírta saját morális halálos ítéletét, és elvetette újabb szörnyűségek magvát. Ez az ország nem tanul saját történelméből, örömmel fogadja, ha becsapják, ha hazudnak neki. Soha semmit nem bánt meg, soha semmivel nem nézett szembe, soha semmiért nem bűnhődött meg, ezért újra és újra elköveti ugyanazt a hibát. Bekerült Európába, de nem akar európai lenni. Európát akarja a maga képére formálni.
Amikor egy ország miniszterelnöke lesz az ország leggazdagabb embere, az biztos előjele a társadalmi, morális és gazdasági összeomlásnak és csődnek. Ez nem azonnal következik be, de elkerülhetetlen.
Boldog új évet.