Miután merészeltük kifogásolni, hogy Dobrev Klára egy találkozás reményében üdvözölte Magyar Péter etikai kódexnek nevezett színjátékát, a Demokratikus Koalíció szimpatizánsai nagy erővel utasították vissza a kritikát: tagadták, hogy ez udvarlás lenne Magyarnak.
A DK tábora felbolydult méhkashoz lett hasonló. A sajtószabadság hívei a sajtó jogát azonnal elvitatták, ha az saját pártjukat és vezetőjét érinti. Emiatt kénytelenek voltunk egy képzelt levelet írni Dobrev Klára nevében, amelyben a hiveit saját elveikkel szembesíti.
Mindez olaj a tűzre, mert egyesek azt gondolják, ha a magát tévesen függetlennek nevező média (444, Telex, HVG, stb.) Magyar Péter propagandasajtója, akkor a Magyart elutasító Amerikai Népszava biztosan a DK propagandasatója. Ebben azonban tévednek. Nem az.
Mindezt megpróbálják annak látszatába burkolni, mintha Dobrev Klára Magyarnak tett ajánlatai nem udvarlás részei lennének, ebben mi tévedtünk. Így nem a sajtószabadságot sértik, hanem csak egy hamis állítást utasítanak el.
De ha valaki közelít valakihez, aki enyhén szólva tartózkodó (pedig cserébe gesztusokat is tesznek), azt udvarlásnak nevezik. Dobrev Klára úgy próbált közeledni Magyar Péterhez, hogy az elfogadás érdekében legitimálta a hazug etikai kódexét. Ez elfogadhatatlan.
De Magyar nem együttműködni akar, nem is beszélni egymással, hanem diktálni, utasítani, felhasználni, majd eltaposni. Dobrev Klára téved, ha azt gondolja, hogy egy oldalon állnak. Aki ezt nem látja, az nem érti, mi történik. Elveszíti a bizalmat.
Az alábbiakban pontról pontra tisztázzuk, mitől udvarlás a DK visszautasított közeledése, és mi annak a veszélye és a következménye.
Miért kellett volna elutasítani Magyar „etikai kódexét”?
Egy demokratikus párt vezetőjének kapásból el kellett volna utasítania Magyar felhívását, hogy (mindazok, akiket ő sérteget, elutasít, semmibe vesz) írják alá az ő kódexét, amely propagandacélokat szolgál. Csak a saját védelmében íródott, nem az etikai normák miatt.
Olyan „etikai kódexet”, amelyet nem az aláírók alkotnak meg közösen, egy önmagára adó politikus azonnal elutasít, mert ez az eljárás már önmagában nem etikus. Megkérdőjelezi a szándékot. Képmutató, hamis és álnok célokat szolgál, s ehhez akar másokat felhasználni.
Elvszerű demokrata nem megy bele ilyen játszmába, s ezt várja tőle az a politikai közösség is, amely a demokratikus elvek védelmét reméli tőle: ebbe nemcsak a DK B-közép tartozik, hanem minden demokrata, akik nem tagjai a pártnak, de demokraták, azok is.
Magyar azért lett hirtelen érzékeny az etikai normákra, mert kivételesen nem ő, hanem a Fidesz sértette meg őket, méghozzá vele szemben. Ez az akció nem a választás tisztaságát célozza, hanem Magyar védelmét, hogy lefegyverezze azokat, akik fogást találtak rajta.
Ehhez keres olyan partnereket, akik ezt a hazugságát legitimálják. Egy demokrata nem vesz részt ebben. Nem engedi, hogy felhasználják. S még inkább nem próbálja ezt ő arra felhasználni, hogy a másik félhez közelebb kerüljön, szóba álljon vele. Nem etikus.
Dobrev mondhatta volna azt is, hogy mivel a kódex a Fidesz AI-videói miatt készült, írassa alá azokkal, akik a videót készítették. Mondhatta volna azt is, hogy a DK ezeket az etikai normákat betartja, a Fidesz és Magyar az, aki nem tartja be őket. Rendezzék egymás közt.
Dobrev Klára azzal, hogy legitimálta Magyar hazug kódexét, magára rántotta az egész etikai kérdést: mintha a DK-t is érintené, neki is alá kellene írnia, mintha a két Fideszhez hasonló lenne. Magyar eszközként használja egy piszkos játszmában.
Dobrev Klárának nem üdvözölni, hanem leleplezni kellett volna a hamis színjátékot. Ez nem az etikáról, nem a választások tisztaságáról, hanem Magyar személyes érdekeiről szól. Ez az ő manipulációja. Éppen az etikai normák tisztelete miatt ezt el kellett volna utasítani.
Hol van itt az udvarlás?
Dobrev Klárának a színjáték elfogadásával célja volt. Magyarból találkozót (vagy annak elutasítását) akarta kicsikarni. Hamis gesztust gyakorolt egy hazugság üdvözlésével, hogy megpróbálja Magyart egy találkozóra rávenni. Hízelgett neki az üdvözléssel. Ez udvarlás.
Emögött a nyilvánosságban olyan vágy sejlik fel, mintha a DK szeretné, hogy Magyar legitimálja őket, mert eddig csak mint „óellenzékről” beszélt róluk. Fogadja el, hogy a DK önállóan indul, esetleg kormányozzon velük együtt, ha a választás eredménye úgy hozza.
A DK-t fogadja be ezzel Orbán ellenzéke, amelynek legnagyobb része Magyar szárnyai alá lett terelve. Aki ezt kívülről látja, annak úgy tűnik, ezért udvarol Dobrev Klára. Mert az nem is kérdés, hogy ez közeledés, próbálkozás, felajánlkozás, udvarlás.
Ám, ha Magyar ezúttal is elutasítja Dobrev Klára pártját, annak ellenére, hogy a DK nyit (udvarol) felé, akkor a DK mossa kezeit: előre demonstrálja, hogy semmi nem rajta múlott. Előre mosakodik, mintha ez bárkit érdekelne. Ebben még sunyiság is van.
Aki megpróbál közelíteni valakihez, aki már ezerszer kinyilvánította, hogy nem akar szóba állni vele, s ezért gesztusokat tesz (hízeleg egy hazugság üdvözlésével), nemcsak hamis, nem őszinte, hanem udvarol is, hogy elérjen valamit: Magyar fogadja el, találkozzon vele.
Dobrev Klára ezzel Magyar szintjére süllyedt, mert Magyarhoz hasonlóan ő is valamilyen hátsó szándékra akarja felhasználni az alkalmat, az etikai normák nagyobb dicsőségére. Magyar megszorult, szüksége van a DK-ra, most lehet megpróbálni kicsikarni valamit.
Ha a szándék duplán nem volt őszinte, mert a cél nem az volt, hogy Magyar találkozzon vele, hanem az, hogy ezeregyedszer is elutasítsa, akkor is udvarolva akarta elérni. Ezért a kívülállónak az marad meg, hogy tapad Magyarra és udvarol neki, aki pedig elutasítja.
Egy demokrata pártnak és a vezetőjének legyen tartása, emberi méltósága, hogy ezt nem játssza el. Aki pedig nem akarja, hogy Magyar újabb elutasításával Dobreven keresztül őt is elutasítsák az udvarlás után, az elhatárolódik ettől a párttól és a vezetőjétől.
Egy demokratát (még egyszer hangsúlyozzuk, ezek közé nem csupán a párt belső szurkolói tartoznak, hanem mindazok, akik a demokratikus értékek védelmét egy demokrata párttól várják, még akkor is, ha nem tagjai a pártnak), ez taszít. Ez nem demokrata viselkedés.
Az különösen, ha egy demokrata párt alakoskodik, színlel, nem őszinte, ha taktikázik, ezért a demokratikus elveket és normákat feladja. Egy párt addig demokrata, amíg elvszerű és őszinte. Ez különbözteti meg az ellenfeleitől, ezért érdemes szavazni rá. Magyar kihasználja az ellenzékieket, felhasználja őket, majd elpusztítja. Ez az ő terepe.
Mi a tét?
Most következik írásunk legfontosabb része, amit tisztelettel a DK vezetőinek figyelmébe ajánlunk. A DK nemcsak önmagáért felel, hanem az elvekért is, amelyeket képvisel, s az emberekért is, akik ezekben az elvekben hisznek. Függetlenül attól, hogy tagjai a pártnak, vagy nem. Mert ezek az emberek tőlük várják ezeknek az elveknek a képviseletét.
Mivel a demokratikus elvek nem öncélúak, hanem arra valók, hogy megvédjék a civil társadalom szabadságát, az emberek jogait, a hatalom korlátait, voltaképpen az egész országot, a DK ezen elvek képviseletével az egész országért is felel. Különösen, amikor az országot most már nem csupán egy, hanem két Fidesz is veszélyezteti.
Hogy milyen súlya van a felelősségüknek, s miért esik súlyosan latba mindenféle udvarlás Magyar Péternek, néhány alapvető kérdést tisztázni kell. Magyar Péter nem demokrata. A demokráciáról becsmérelve beszél, a jogállamot elutasítja, Orbán-rendszerét érintetlenül akarja hagyni, csupán diktátorcserét szeretne. Magyar nem barát, hanem ellenség.
Magyar gyűlöli a baloldalt, a Demokratikus Koalíciót, az MSZP-t. Nem most kezdődött, hanem húsz évvel ezelőtt. Jobban gyűlöli, mint Orbánt és a Fideszt, és sokkal inkább el akarja pusztítani, mint a Fideszt. A Fideszt átvenni szeretné, hogy megszabaduljon végre az ellenzéki támogatóktól. Magyar mindent gyűlöl, amit ők képviselnek.
Magyar Péter legalább akkora veszélyt jelent az országra, mint Orbán Viktor (szerintünk még nagyobbat). Ugyanannak a fának romlott gyümölcse. A Demokratikus Koalíciónak ebben az összefüggésben kell látni a helyét és a szerepét. Ehhez pedig tisztán kell látni, hogy Magyar elveti a baloldalt, a liberalizmust és a demokráciát. Elpusztítani akarja.
Aki ehhez az emberhez közelít, ezzel az emberrel akar bármilyen együttműködést, az nem alkalmas arra, hogy megvédje tőle az országot, mert a fenti példa is mutatja, hogy az a demokratikus normák és értékek feladásával jár. Egy demokratának Magyarral és Orbánnal szemben kell meghatároznia magát, mert mindketten a demokrácia esküdt ellenségei.
Ezért a DK felelőssége, hogy az országot tőlük (mindkettőjüktől) megvédje. A demokrata érzelmű polgárokat, akik tisztában vannak Magyar személyével és veszélyével, egyesítse. A parlamentben nem maradhat két fideszes fasiszta párt egyedül (kiegészülve a harmadikkal, a Mi Hazánkkal). A DK-nak lehetővé kell tennie azt, hogy a demokraták rá szavazhassanak.
Ez a DK érdeke is, mert csak akkor reménykedhet a parlamentbe jutásban, ha összegyűjti a Magyart elutasító demokratikus tömegek szavazatait. Ha bármilyen megfontolásból, akár az együttműködés reményében, akár az elutasítás demonstrálása végett, Magyarral próbál együttműködni, neki udvarol, az elvhű demokraták szavazataira nem számíthat.
Lebegjen a szemük előtt a Momentum sorsa. Emellett a DK demokratikus önazonossága abban az esetben erősödik meg, lesz nyilvánvalóvá, ha a demokratikus értékeket nyíltan és bátran képviseli, s Magyarral szemben definiálja. Ha erre már most sem képes, ki bízik abban, hogy majd a parlamentben (vagy koalíciós kormányban) képesek lesznek erre.
Magyar híveit nem érdekli, ha a DK ezerszer bizonyítja, hogy Magyar utasította el őket. A DK potenciális demokrata szavazóinak, akik Magyartól irtóznak, ezt nem kell bizonyítani. Ha a DK ezzel foglalkozik, és a jogállami, demokratikus normák mentén nem konfrontál, hanem az elfogadás vagy elutasítás érdekében Magyarnak smúzol, akkor nekik végük van.
Akkor ez a párt nem alkalmas a demokratikus értékek és Magyarország védelmére. Nem képes a funkcióját ellátni, ezért elfordulnak tőle. Marad a B-közép önmagának. Akkor nem marad más, mint az, hogy előbb-utóbb néhány hiteles demokrata létrehoz egy új pártot. A DK rosszul teszi, ha bedől saját propagandájának és a B-közép hatása alá kerül.
Időben szólunk, hogy ezen az úton ne induljanak el, mert ezen az úton senki nem fogja követni őket. Mert ez az út az önfeladásba és a szakadékba visz.
Mindez nem a magánügyük. Magyarország megmentése a tét. Ezt ne veszítsék szem elől. Ez nem játék. Csak az őszinteség, az egyenesség, az elvszerűség segíthet. Ez mindennek az ellentéte, mint amit Magyar képvisel. Fel kell ismerni az ellenséget. Egy demokratának Magyar és Orbán egyformán az ellensége. Ne bízzanak Magyarban, mert rossz vége lesz.
Aki Magyarnak udvarol, az ellenséggel cimborál. Demokrataként halálra ítélte magát.
