A magyar labdarúgás – mint Mária (köz)munka alapú országa is – egyre jobban teljesít. (Ha ennek nyoma nem is látszik a BL-ben, az EL-ben, és sehol máshol sem.) Mindeközben kivételesen erkölcsös, mondhatnánk bűnmentes, szűz terület is maradt, ahol nyomát nem látni és hírét nem hallani adócsaló Messiknek, Ronaldóknak vagy az adójuk befizetéséről megfeledkezett labdarúgó tisztségviselő Hoeneß-szeknek.
A világ egyik legjobb labdarúgója Leonel Messi éppen szerdán kapott jogerősen 21 hónap felfüggesztett börtönt adócsalásért, és Cristiano Ronaldót is erősen vegzálja az adóhivatal, amiért a nem csekély reklámbevételei után erősen kamunak tűnő ír cég közbeiktatásával fizetett a Spanyolországban kötelező, a magyarországi 15 százalékostól jóval magasabb, 45,5 százalékos adó helyett, 12,5 százalékosat. Nem csoda, hogy ez kiverte a spanyol adóhatóságnál a biztosítékot. Uli Hoeneßről ne is beszéljünk, aki 2010-től egészen addig, amíg mintegy 30 millió eurós adócsalásért 2014-ben be nem vonult a börtönbe a Bayer München AG igazgatótanácsának elnöke volt, hogy 2016. novemberétől ismét az lehessen, miután büntetése egy részének elengedése után tavaly kijöhetett a kaptárból és azonnal újraválasztották a klub élére. (O tempora, o mores!)
Miközben a rothadó és a liberalizmus mocsarában fetrengő nyugaton a világ két legjobb focistája sima adócsaló, Európa egyik legsikeresebb klubja a Bayern München jelenlegi elnöke nem különben, addig a magyar labdarúgásban nyomát nem látni sem Messihez, sem Ronaldóhoz hasonló focistáknak, de a Hoeneßhez mérhető klubvezetőknek sem. Nálunk a focisták és a labdarúgó klubok vezetői nem csalnak adót, nem kerülnek bíróság elé. Adócsalásra ott van a magyar állam, a Fidesz-kormány, amely törvények útján nyúlja le a magyar adófizetők pénzét, amiért nem kerül bíróság elé senki.
Senki nem fog a rendőrségre rohanni, vagy titkosított telefonvonalon feljelentést tenni, esetleg a fekete piacon bankoktól ellopott számlaadatokat vásárolni, hogy leleplezze az adócsaló magyar kormányt. Nálunk ugyanis az adócsalás bele van írva az állami költségvetésbe, amit a parlament a képviselők szavazataival hagy jóvá. A jövő évi büdzsébe – például – mindjárt 19 milliárd forint értékben. Ennyivel fizetnek kevesebb adót a bankok. Egészen pontosan: a felére csökkenthetik az adójukat a foci, a jégkorong, az úgynevezett látványcsapatsportok számára átutalt pénzeik összegével. Ez azt jelenti, hogy mindenki értse: ha a bank milliókat utal át egy labdarúgó egyesületnek, hogy ott ebből rúgják a labdát, akkor ezt a pénzt nem kell adóba befizetni, nem fogja az állam olyan hülyeségekre elverni, mint – mondjuk – egészségügy, oktatás, vagy éhező szegény gyerekek étkeztetése.
A magyar helyzet homlokegyenest más, mint a hanyatlófélben lévő nyugaton, azokban az országokban, amelyekben a legerősebb nemzeti labdarúgó bajnokságokat rendezik, azaz: Németországban, Angliában, Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban, ahol a Messik, a Ronaldók és a hozzájuk hasonlóak kergetik a labdát. Ezekben a liberalizmussal és migráns szempontból is erősen fertőzött államokban a focival keresett nagy pénzek adóját csalják el, míg Mária (köz)munka alapú országában az adófizetők más tevékenysége után járó adóforintok „közpénzjellegét szüntetik meg” úgy, hogy állami segítséggel, törvényes felhatalmazással átirányítják azokat a foci finanszírozására, mert a labdarúgás – rejtélyes okból – hazánkban nem nyereséges, mint máshol, hanem veszteséges.
A focin is nyerészkedő, Soros szellemiségével átitatott nyugati sportélet lassú rothadása jelzi, hogy a liberalizmus a fociban is a végét rúgja. A jövő az illiberális, a nemzetállamok által finanszírozott labdarúgásé.
(A legtöbb adóforint pedig légiósokkal a másodosztályban vergődő Felcsút csapatáé. Senki ne higgye, hogy azért, mert a miniszterelnök csapata, aki cserébe állami kedvezményeket ad. Ha így lenne, az befolyással való üzérkedés lenne. De biztosan nem az, mert a magyar mintademokráciában ezért azonnal letartóztatnák. A Szerk.)
Zsebesi Zsolt