A magát sportembernek képzelő álnok kígyó megint ellenjelölt nélkül „választatta meg” magát „pártja” elnökének, mert ő így szereti és ilyennek gondolja a szabad versenyt és a sportszerűséget. Aki válaszott, annak nem volt más választása, minthogy rá szavazzon. Orbán ugyanennyi választást ad a magyar embereknek is a saját jövőjüket illetően, amit tükrözött a hazugságtól és csúsztatásoktól hemzsegő beszéde. A legnagyobb hazugság nem az volt, hogy ő engedélyt kért a feleségétől, akinek szava nem lehet, mert annak az asszonynak az első perctől kezdve nincs semmi választása.
A vastapsoló fideszeseket még annyira sem tiszteli meg, hogy velük is eljátszaná a demokratikus választás cirkuszát, ahogy a magyarokkal teszi, de a parlamenti választásoknak ugyanúgy csak egy eredménye lehet, az ő „győzelme”. Orbán szeret az egyszerű, templomba és a mellette levő kocsmába járó magyar ember szavajárására hivatkozni, ezért most ezt tesszük mi is, hogy értse: a pofáján nincs olyan vastag bőr egy rinocérosznak, mint neki, aki azt a kérdést veti fel saját újraválasztásaival kapcsolatban: „Mindenkit a titok érdekel, hogyan lehet újra és újra kiérdemelni a bizalmat.”
Egyszerű a válasz, mindenki tudhatja a „titkot”. Olyan arcátlanul és gátlástalanul kell csalni, hazudni, amire csak Orbán képes. Álnok mocsok embernek kell lenni, vastag bőrrel a pofán, ez az efféle „siker” titka. Nem olyan nehéz megfejteni. A pártban totális diktatúrát kell bevezetni, feltétlen engedelmességet követelni, mindenkit abszolút függőségben tartani, az országban pedig mindenkit megfosztani a szabad választás és döntés, a szabad élet és az ellenállás lehetőségétől. Elvenni az információt, a jogot, a pénzt, minden eszközt, és egyenlőtlen versenyre kényszeríteni mindenkit.
Majd az így szerzett győzelem után a pokolfajzat Semjénnel énekelni, ünnepelni a világraszóló győzelmet, amit egy csaló választási rendszerben minden alkalommal kétharmadra állítanak be. Húsz rinocérosz pofáján nincs olyan vastag bőr, mint az ilyen embernek, aki ezek után, s ennek teljes tudatában, ki tud állni ünnepelni, magát ünnepeltetni, saját érdemeit emlegetni. A magyar nép nem lehet elég hálás az ország egyik legjobb koponyájának (aki a tehetségét egy bűnszervezet szolgálatába állította), Simicska Lajosnak, hogy egyetlen szóba foglalta Orbán metafizikus lényegét.
Nincs ennél kifejezőbb magyar szó, amely visszaadná ennek a karakternek a valóságát. Ezért is nagyon hálásak lehetünk a templomba azért járó magyar embernek, mert egy óra kínszenvedés után ott van mellette a kocsma, ami megold mindent, amire a templom nem volt képes, mert a köznyelve megalkotta a „geci” szót, amelynek nincs méltóbb viselője Orbán Viktornál, aki megtestesíti azt, amit ez jelent. Orbán nem a „magyar néppel”, hanem a magyar nép által alkotott „geci” szóval, azonos, annak szubsztanciája, mert minden benne van, amit ez a szó jelent. Nem kell magyarázni.
Magát a beszédet is ezzel a kifejezéssel tudjuk leginkább leírni, mert az meg maga volt a geciség. Az ostoba és hazug szóáradatból egyetlen mozzanatra hívnánk fel a figyelmet, amikor Orbán azt mondta, hogy „a Fidesz ugyan már nem fiatal párt, de küldetését még messze nem teljesítette be: úgy látom, az első 33 év, minden ami eddig történt, csak bemelegítés volt.” Ha figyelembe vesszük az irányt, hogy a „Fidesz” (nevezzük így az Orbán által vezetett szervezett bűnözői csoportot) honnan hova tart, akkor egyértelmű, mit jelenthet a „küldetés beteljesítése”.
A Fidesz a szabadelvűségtől tart a fasiszta diktatúra felé, a kettő között annyiban tart félúton, hogy még nem ért a végére, de már közelebb van a beteljesítéshez, mint az induláshoz. A jogfosztásnál és az élet minden területén zajló hatalomátvételnél tart, amikor még fennállnak az egykori demokrácia díszletei, de a színfalak mögött már egy hamisítatlan fasiszta diktatúra működik. Ennek vége nem lehet más, mint a totális állam, a totális diktatúra, amely előbb-utóbb erőszakra kényszerül és véres leszámolásba torkollik. Ez a „Fidesz” és Orbán útjának jól látható vége.
Egyszerűen nem lehet más, mert más lehetőséget nem ad. Ő a totális uralmat képzeli küldetése beteljesítésének, amikor senki és semmi nem korlátozhatja semmiben, amikor minden mindenben ő maga lesz, amikor a geciség elnyeri végső formáját és önmagára ismer. Nincs ebben semmi új, minden skizofrén elmebeteg ezt akarta a világ kezdete óta, és mind belebukott. Nem lehet az embert tartósan ilyen uralom alá vetni, mert amikor ez teljesül, az a lázadás kezdete is, amit kénytelen erőszakkal elfojtani, amíg sikerül. De végleg soha nem sikerül, mert az ember szabadságra született, nem ilyen gecik szolgálatára, mint ő.
Az emberi cselekvést mindig valamilyen hit és ideológia vezeti. Az Orbán által választott „keresztény-nemzeti” ideológia a jogfosztás, az elnyomás és a tömeggyilkosság ideológiája, amelynek vége a gyilkolás (mi ezért nem támogatunk senkit, aki a „kereszténység” és a „nemzet” jelszavával politizál, mert az mindig ugyanezen az úton indul el). Azért nem írtunk vért, mert ennek az ideológiának a leágazásai néha gondot fordítottak arra, hogy úgy öljék az embereket, hogy ne legyen vér (eredetileg vallási okokból, az ördög irtózik a vértől, mivel az hozta el a megváltást az emberek számára).
De az indulatos magyar temperamentumhoz a vér illik. Vallás és nemzet, templom és kocsma, durva egyveleg. Amikor a Geci beteljesíti a küldetését, akkor vérontás lesz. Méghozzá általa. A kérdés az, hogy meddig húzza, halogatja. Erre a küldetésre „választotta meg” a szabad választás lehetőségétől megfosztott 1061 „bátor ember” (ismerjük a Gazsi-viccet: nem vak, hanem vakmerő). Ehhez az első 33 év csak belemelegítés. Amit eddig csinált, bemelegítés volt. Megmondta és így lesz: se Brüsszel, se „Soros” (értsd: a civil szabad polgárok) nem állítják meg. Akinek van füle, értse meg.
