Miközben az Orbánt támogató propagandasajtó és az egész államgépezet igyekszik letagadni, a jelentését pedig meghamisítani annak, amit Orbán Tusványoson a fajkeveredésről mondott, ezekre a szavakra nincs mentség. Ami pedig a legfontosabb, hogy itt nem helytelen szóhasználatról van szó, hanem egy szilárd felfogásról, egy elkötelezett ideológiai meggyőződésről, ami a nácizmus, s amit éppen az eddigi szóhasználatával igyekezett Orbán elfedni. Most kimondta, amit gondol, amiben hisz, és amit akar. Szomorú, hogy azok is csak most eszmélnek, akiknek hivatásuk ezt felismerni.
Mi végzetes bűnnek tartjuk, hogy a magyar értelmiség, beleértve a baloldali liberális gondolkodók legnagyobb részét is, olyannyira irtózik minden erős kifejezés megfogalmazásától, hogy letagadja inkább a valóságot, csak ne kelljen kimondani azokat a szavakat, hogy „diktatúra”, „fasizmus” és „nácizmus”, mert nem akar szembenézni azzal a kihívással amit ez jelent: ha elismerik, hogy Orbán egy náci, aki fasiszta államot épített fel és Magyarországon diktatúra működik, akkor ahhoz úgy kellene viszonyulni, amihez nincs kedvük, mert ki kellene lépni a kényelmi zónából.
Mindent elkövetnek azért, hogy megszépítsék a valóságot, hogy ne kelljen tenni semmit. Örömmel fogadják Orbán kódolt antiszemitizmusát, mert akkor nem kell szembenézni azzal, hogy Orbán antiszemita. Boldogan veszik tudomásul, hogy Orbán a klasszikus genetikai fajelméletet „kulturális keveredésnek” álcázza, amikor csak tudja, lázasan sorolják fel a huszadik századi fasiszta és náci rendszerek egyes jellemzőit, amelyek hiányoznak az Orbán-rendszerből, mintha a 21. században azok hiánya megkérdőjelezné ugyanannak a fasiszta és náci ideológiának a létezését.
Csakhogy a világ megváltozott, a tömegkommunikáció, az informatika és a technikai forradalom évszázadában nem tömeggyűlések és tömegmozgalmak töltik be ugyanazt a funkciót. Más formák vették át ugyanannak a társadalmi jelenségnek a helyét és a szerepét, de a lényeg attól nem változik. A pénteki alákérdezős rádiós álinterjúk töltik be az egykori naggyűlések szerepét, ahol a Vezér populista szónoklatai jelentették a pszichológiai függőségben levő hívek folyamatos beoltását, ahogy a kábítószeresnek szüksége van arra, hogy újabb és újabb, s egyre erősebb dózisokat kapjon.
Mivel egyre erősebb dózisokra van szükség, a fajelmélet, a fajgyűlölet egyre nyíltabban jelenik meg, majd a bűnbakokkal szembeni pogromok, a vérszomjas üldözés egyre nyíltabb és erőszakosabb lesz. Egészen a népirtásig. Vezér és népe összeforr, s a Vezér érzi, hogy hívei függőségben tartásához, bódulatához egyre nagyobb gyűlöletdózisokra van szükség. Orbán, mint minden náci vezér, maga kelti fel ezt az igényt, ő maga gerjeszti és maga elégíti ki. Tudja, hogy az adagokat mindig növelni kell, különben a függőség gyengül, a motiváltság elerőtlenedik, az elkötelezettség lazul.
Különösen akkor, ha a gázszámlák az ő botrányos rezsicsökkentős hazugságának eredményeképpen egyik napról a másikra többszázezer forintra emelkednek. Ez nem figyelemelterelés, ahogy a korlátoltság mértékegységét jelentő politológus közeg értelmezni szereti. Ez a náci népirtás ideológiájának fokozatos adagolása, a gyűlölet felkorbácsolása, a vérszomjas indulatok felépítése a Vezér tévedhetetlen ösztönei alapján. A Vezér érzi, mikor és mennyivel kell növelni az adagokat, és soha nem követ el túladagolást. Ezt mutatja a tusványosi fajelmélet fogadtatása.
Orbán nem szigetelődött el hívei körében, nem fordult ellene az egész államgépezete. Egyetlen jelentéktelen esetet leszámítva, senki nem mondott le a szavai miatt. Senki nem határolódott el, senki nem tiltakozott, hanem mindenki cinkosnak szegődött abban a hazugságban, hogy Orbán nem azt mondta, amit mondott. Miközben pontosan tudják, hogy mire gondolt, az mit jelent, és azonosul vele a teljes tábor. A Vezér vezeti a híveit a „megismerés” és a nácizmussal való teljes azonosulás útján, lépésről lépésre. Ők pedig bűntársai lesznek, és egyre nehezebben fordulhatnak vissza.
Ezért szeretnénk tisztázni, hogy 1. Orbán nemcsak helytelen szavakat használt. Nem pontatlanul fogalmazott, hanem szándékosan ezt mondta, ezt gondolja, és ezt akarta mondani, hogy híveit ebbe a gondolkodási kontextusba bevonja. 2. Orbán hívei és támogatói, a teljes állami apparátus a főispánokkal együtt, tisztában vannak azzal, amit mondott. Eljutottak a NER boldog tizenkét éve alatt a nácizmus fajelméletével való azonosulásig, és magánbeszélgetésekben, majd nyilvánosan is egyre határozottabban vállalni fogják azt. Mondván: Orbán nem mondott semmi rosszat, igaza van.
Ez mérföldkő az antiszemitizmus ideológiájára épülő illiberális Orbán-rendszer fejlődéstörténetében, aminek a végállomása (ha befutja a pályáját), csak a vérengzés és tömeggyilkosság lehet. Ezért tévedés azt gondolni, hogy Orbán és rendszere két különálló entitás, s attól, hogy Orbán náci szöveget mond, ő még nem náci, vagy ha ő náci, akkor attól a rendszere nem az. Mivel Orbán rendszere teljes mértékben Orbán képére és hasonlatosságára teremtetett, az egészet átjárja Orbán ideológiája, mindent ő határoz meg, az Orbán-rendszer ő maga, ezért az Orbán-rendszer is náci rendszer.
Nyári szabadságunk ideje alatt nem reagáltunk azonnal Orbán náci szövegére, de az Amerikai Népszava nem maradt le semmiről, mert az Amerikai Népszava már évekkel ezelőtt megírta azt, hogy Orbán náci, és az Orbán-rendszer is egy náci. Érthetetlen számunkra, hogy miért kell megvárni, amíg Orbán a saját szájával kimondja a nácizmus alaptételeit, miközben a cselekedetei alapján ez egyértelműen beazonosítható. A legtragikusabb pedig az, hogy sokan még ezután sem fogják fel, hogy ez mit jelent, és ehhez hogyan kellene viszonyulni. Mert ezek nemcsak üres szavak.
Aki megtűri a Demeter Szilárd féle náci „kultúrpolitikust”, az maga is náci. Aki faji alapon épít kerítést a határra, az náci. Aki ellensége annak az Európai Uniónak, amely egyenlő jogokat biztosít faji megkülönböztetés nélkül mindenkinek, és emiatt hirdeti Európa hanyatlását és pusztulását, az náci. Aki címeres antiszemitákról nevez el utcákat és köztereket, teszi őket kötelező tananyaggá, az náci. Aki kiszorítja az oktatásból a zsidó professzorokat és leépíti a zsidó diákok által preferált szakokat, aki elüldözi a Soros-egyetemet, az náci.
Aki a nácik „nevető zsidó” antiszemita plakátjait eleveníti fel, és megaposztereken kelt gyűlöletet Soros György ellen, aki a neonácizmus szerint a zsidó világ-összeesküvés jelképes figurája, az náci. Nem is értjük, miért lepődött meg bárki, hogy mindezt Orbán már nyíltan ki is mondta. Miközben ezt már nem is először mondja: az „etnikai” és a „kulturális homogenitás” ugyanezt jelentette. Ezt is megpróbálták letagadni, de nem sikerült. Már akkor azt mondtuk: „legközelebb talán faji homogenitást mond”. Megtörtént.
Orbán ravasz módon a feketék és a fehérek faji keveredése felől közelíti meg a fajvédelem és a fajtisztaság kérdését, aminek célja az, hogy ne lehessen azonnal a zsidókra és a cigányokra gondolni, de Magyarországon értenek belőle. A feketékre vonatkozó fajelmélet is olyan borzalmas, barbár és állati felfogás, ami után egy civilizált országban nemhogy miniszterelnök, hanem köztisztviselő sem lehetne senki. Ezzel erősíti az Európa-ellenességet, s leplezi, hogy Magyarországon a fajelmélet ezen kívül milyen társadalmi csoportok kirekesztéséhez, jogfosztásához és üldözéséhez vezethet.
Orbán egy olyan országban mondta, hogy nem lehet kevert fajú nép, az állampolgárságnak és a faji határoknak egybe kell esniük, amelyben ugyanezen ideológia alapján csaknem félmillió magyar zsidótól vonták meg az alapvető állampolgári jogokat, s végül az élethez való jogot is. A fajelmélet nyílt megfogalmazása most is kisebb hullámokat vert, majd meghonosodik, természetessé válik, s evidencia lesz. Ahogy mindaz, ami abból következik: a faji kirekesztés, a fajvédelem, a jogfosztás, a megbélyegzés, megjelölés, üldözés, pogromok és gyilkosság.
Magyarországnak náci miniszterelnöke van. Magyarországon egy náci rendszer működik, amelynek célja a faji megkülönböztetés és a fajvédelem.
