Magyar Péter híveinek visszatérő érve, hogy három hónap alatt több embert mozgatott meg, mint a parlamenti ellenzéki pártok 14 év alatt, és 30 százalékos eredményt ért el, míg azok együtt alig lépték át a 10 százalékot.
Ennek valódi okairól is említek néhány szót, amire nem Magyar Péter vagy más messiás a megoldás, de ezúttal elsősorban a jelenség egyik aspektusáról, az ún. „ellenzéki sajtóról” szeretnék szólni. Még akkor is, ha újságíró nem szívesen kritizál kollégákat.
Abban a közhangulatban, amikor mindenki megmondja, ki érett meg a pusztulásra, s ki maradhat, ki nem, nem hallgathatunk az Orbántól független sajtó állapotáról, mérhetetlen züllöttségéről, etikátlan romlottságáról, amely legalább annyira megérett a pusztulásra.
Úgy szoktam érzékeltetni, hogy ha a kecskémnek olyan sajtója lett volna, mint Magyar Péternek, akkor a kecském is 30 százalékot kapott volna, vagy még többet, mert az én kecském nem hazudik naponta, nem tagadja a jogállamot, tiszteli a sajtószabadságot.
Az én kecském nem jár éjjel nőket zaklatni, nem részegedik le, nem bántalmaz senkit, hanem békésen szunyókál a szalmában. Az én kecském nem váltogatja az elveit, nem igazít mindent a hallgatósághoz, nem csal, hanem mindenkinek ugyanúgy mekeg.
Az én kecském nem a Finkelstein-istálló tanítványa, nem populista, nem demagóg, lehet vele értelmesen beszélni, nem harap, nem gátlástalan és főleg nem arcátlan. A kecském nem bosszúálló, senkit nem fenyeget, nem mutogatja magát, ellentmondást tűrő, kedves.
Az én kecském soha nem volt a NER élősködője, nincsenek diktátori hajlamai, nem önző, nem nárcisztikus és nem pénzéhes, emellett tartja a szavát. Nem vesz át EP-mandátumot kizárólag a pénz miatt, hanem megelégszik egy fej káposztával, amiből még marad is.
Mindezek a tulajdonságai 8 százaléknál többet nem tennének lehetővé, az üvegplafont nem tudná áttörni, ha nem lenne egy olyan sajtója, mint Magyar Péternek. Mert Magyar Pétert a függetlennek mondott erkölcstelen sajtó építette fel és ültette a megvezetett nép nyakára.
Ha a sajtó elvégezte volna a feladatát, Magyarra már senki nem emlékezne, csak úgy, mint egy volt fideszes szélhámosra, szerencsevadászra. Ehhez nem is kellett volna gyűlölettel és ellenszenvvel viseltetniük iránta, mint ahogy 14 éve az ellenzékhez viszonyulnak.
A sajtó feladata a tárgyilagos tájékoztatás, objektív értékelés, a társadalom védelme, ami a közszereplők elfogulatlan és részrehajlás nélküli ellenőrzésén alapul. Ha a sajtó elvégzi ezt a munkát, Magyar nem puccsolta volna meg az EP-választást, s az egész országot.
Celebet, hírességet és valóban messiást csináltak belőle, olyan tulajdonságokkal ruházták fel, amivel nem rendelkezik, s elfedtek mindent, ami a valóságot mutatta volna, hátrányos a megítélésének. Nem megvédték, hanem kiszolgáltatták neki az országot.
Bagatellizálták, amikor a Kreml-propagandát adta elő a Klubrádióban. Arról nem beszélve, ahogy Bolgár György szerelmesen búg Magyar Péternek, kifejezve csodálatát, a különleges megtiszteltetést, hogy a jelenlétében fürödhet, egyetlen épeszű kérdéssel sem zavarva.
Ha Magyar garázdálkodik egy éjszakai szórakozóhelyen, nőket zaklat, férfiakat pofoz, ahol biztonsági őröknek kell kidobni, akkor a 444 szerint „balhéba keveredett”, mint egy ártatlan áldozat. A sajtónak nem azok a nők fontosak, akiket Magyar ízléstelenül zaklatott.
Az ellenzéki sajtó hazudik, manipulál, megtéveszt, éppen az ellentéte annak, amit sajtónak nevezünk. Kiszolgálja a Fidesz fanatikusainak szintjére süllyedt embereket, akik mindent is letagadnak, hazudnak, hogy hamis álmaikat és alaptalan reményeiket el ne veszítsék.
Még emlékszünk, ugye, a tudósításra, hogy Magyar Péter lángost evett? Vagy a Telex szövegére, hogy „Videón, ahogy biztonságiak egy erősen Magyar Péterre hasonlító férfit vezetnek ki nyakánál fogva egy szórakozóhelyről”. Még véletlenül sem Magyart.
A hazugságait a sajtó fújta fel, hitette el, hogy Magyarnak bizonyítékai vannak Orbánék ellen, megbuktatja a NER-t, Rogán magánrepülőn menekül. Naponta számoltak be a nem létező hőstetteiről.
Senkit nem érdekel, honnan volt többszáz millió forintja, mert ez a kampány annyiba került. Magyar olyan eszközöket használt, amilyeneket Magyarországon senki, amilyeneket az amerikai elnök használ (de nem az amerikai nagykövetségtől kapta, ő utálja Amerikát).
Statisztálnak egy láthatóan súlyos személyiségzavarban szenvedő embernek, akitől azt remélik, hogy Orbánt megbuktatja, s azt gondolják, hogy ehhez ez szükséges. Becsapják az országot, amely vagy hatalmasat csalódik, vagy egy szörnyeteg kezébe kerül.
A sajtónak nem ez a feladata. Egy ország vezetésére és egy diktatúra megdöntésére olyan ember alkalmas és méltó, aki kiállja az objektív és tárgyilagos sajtó próbáját. Ez a sajtó hivatása, az őrkutya szerepe, a közélet kontrollja, a társadalom védelme. Nem fordítva.
Ünnepelték a populizmust, amelyból a náci népirtás lett, javára írták, hogy nagyotmondó, az érzelmekre hat, a goebbelsi propaganda fogásait használja, manipulál és becsapja a hallgatóságát. Lepereg róla minden, mert gátlástalan és arcátlan, nincs szégyenérzete.
Magyar nem tudott olyat tenni, ami kiváltotta volna a kritikát, vagy akár csak a tárgyilagos értékelést. A sajtó feladata az, hogy rábízhassák magukat az emberek, mert őrködik: őrzi és vigyázza őket. Ez az ellenzéki sajtó nem megőrzi, hanem kiszolgáltatja az embereket.
Mindezt tudatosan, cinikusan, mérhetetlen nihillizmussal, a minimális erkölcsi és szakmai normák semmibevételével. Az lenne a dolguk, hogy felnyissák az emberek szemét, hogy mindent lássanak, de ez a sajtó mindent elrejt az emberek szeme elől, hogy ne lássanak.
Beállnak a kórusba, amely az ellenzéki pártokat gyalázza az eddigi sikertelenségük miatt, de arról megfeledkeznek, hogy ők maguk milyen szerepet játszottak ebben. 14 éve egy jó szót nem írtak róluk, de még csak tárgyilagosan sem tudósítottak róluk soha.
Csak a maró gúny, a lekicsinylés, a csúfolódás. Éppen annyira nem voltak tárgyilagosak soha velük, mint Magyarral, csak negatív irányban. Ha ez az ellenzék csak fele olyan jó sajtót kap, mint Magyar, nem jelentéktelenedtek volna el ennyire.
Hazugság, hogy nem így van. A kegyelmi ügy az első és egyetlen valamire való dolog, amit ez a sajtó tisztességesen végigvitt, amibe majdnem belebukott a rendszer. Ha az ellenzéki sajtó minden ügy kapcsán így dolgozik naponta, Orbán már csak egy rossz emlék lenne.
2010 óta még a NER törvénytelenségét nem mondták ki, belesimultak a rendszerbe, élőben közvetítették azt, ami ellen harcolniuk kellett volna. Végigasszisztálták a 14 évet, semmivel nem nyújtottak jobb teljesítményt, mint az általuk halálra cikizett ellenzéki pártok.
Az ügynek vannak előzményei, mert a demokratikus közvéleményre legnagyobb hatást gyakorló online újságok mind osztódással szaporodtak és az Indexből jöttek létre, amely a legnagyobb felelősséggel tartozik az alkotmányos rend megdöntése és Orbán uralma miatt.
Az Index uszított a demokratikus kormány ellen, a szerkesztőség nagy része szerelmes volt Orbánba. A Világgazdaságban ők akadályozták meg, hogy a Jobb magyarok című könyvem címlapjára Orbán, Torgyán és Csurka kerüljön, mert hisztériás rohamot kaptak ettől.
Semmit nem változtak, azóta is ők „ferenceznek”, mint élet és halál urai, minden titkok tudói, és abszolút mérce, de a legkisebb politikai, szakmai és erkölcsi korrektség nélkül. Magyart ők szabadították az országra, s mellette a lakájmédia szerepét töltik be.
Az Orbán-rendszer korlátai közé belépett, s onnan kilépni képtelen ellenzék semmi olyat nem tett, mint Orbán, de azt a stílust még a diktátorral és a diktatúrával szemben sem engedik meg maguknak, amilyen mocsok hangvételben irkálnak ellenzéki pártokról.
Miközben ezek demokraták, akik a NER áldozatai éppen úgy, mint ők, s azok, akiknek a lábai elé dobják őket, mint bűnbakokat. Az elmúlt 14 évet a fideszes tolvajbandában töltő, élősködő piócát, nárcisztikus pszichopatát, fasiszta szörnyeteget pedig mennybe repítenek.
Neki mindent elnéznek, mindent ellepleznek, kizárólag hozomra, hamis ígéretekre, aminek még a nyomai sem látszanak. Mert a példátlan sajtókampány hatására sem roppantotta meg a Fideszt, viszont szétverte az ellenzéket és egymás ellen fordította őket.
Én 2010 óta kritizálom ezt az ellenzéket elvi alapon, mert csaló választásokon legitimálják a rendszert, beülnek a diktatúra díszletparlamentjébe, ahol megkapják Orbán bilincseit, s elhallgatják, hogy ezt a rendszert választáson legyőzni nem lehet.
Ez a bűnük, ez tette tönkre őket. De nem írok le ilyen egyszerűen embereket, hogy nem kár értük, mindenki mehet a szemétdombra, mert nem menekítették meg a rendszerrel éppen úgy kollaboráló, semmivel nem különb, saját pártjaikat sem támogató szavazókat.
Senki nem igazítja ki az olyan hisztérikus állításokat, hogy nincs semmi vesztenivalónk, mert nagyon is sok van. Az ördöggel is cimborálnak, és Magyarban meg is találták, de azokkal a demokratákkal, köztük Gyurcsánnyal és a Momentummal, nem.
A demokrácia még nagyobb dicsőségére most már azt követelik, hogy mindenki számolja fel magát. Meg sem várták, amíg a messiás kiadja a parancsot. Nem lehetne, hogy esetleg a messiás méltóvá válik mindenki támogatására? Vagy ha nem, az nem a szavazó hibája.
Az kétségtelen, hogy változásra van szükség, ami a rendszerből való kilépést, a választás egyenlő feltételeinek követelését, nem egy szélhámos és alkalmatlan álmessiás futtatását jelentené. Ha az eltitkolt valóság lelepleződik, a messiás megbukik, nem marad semmi.
Akkor vállalják a felelősséget, vagy úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna? Ha Magyar ölébe hullik a hatalom, mert jókor lesz jó helyen, és bevezet egy elmebeteg nyílt diktatúrát, arra válasz, hogy csökkent volna az olvasottság, ha az igazat írják?
A sajtó semmi mást nem tehetne, mint a demokratikus elvek képviseletét, a korrekt és elfogulatlan tájékoztatást, akár tetszik az bárkinek, akár nem. Nem csinálhatna céltáblát senkiből, és nem leplezhet el manipulációs szándékkal senkit és semmit.
Ez az ellenzéki sajtó már most megbukott, de ha Magyarról kiderül, hogy hazugság volt minden, egy szélhámos áldozata az ország, akiből ők csináltak tényezőt, akkor reméljük, hogy ők is levonják a következtetéseket, ahogy a pártoktól várják, s felszámolják magukat.
Az biztos, hogy egy új demokratikus Magyarországnak, ha egyszer lesz, teljesen új sajtóra lesz szüksége, mert ez nem az. S egyszer véget ér az egykori Index uralma, szellemisége, amivel fertőzik a közéletet, mint a pestis.
S ahogy szeretik mondani, ők is a KESMA-val együtt tűnnek el. Mert a KESMA és köztük is meg lehet húzni a párhuzamokat, ha nem tudnák. Velük kapcsolatban is elmondhatjuk, hogy egy szennymédiánk van, két részre osztva, Magyarnak és Orbánnak. Jól hangzik?
