Érdekes jogi kérdést vet fel a Bors propagandakiadványának betiltása, mert előzetesen nem lehet betiltani egy lapot feltételezés alapján, mondván: „sértheti a jó hírnevet”. Akkor sem, ha a lap nekünk nem tetsző tartalmat vagy hazugságot terjeszt. A bíróságnak meg kell állapítani a jogsértést, hogy szankciókat alkalmazhasson. A jó hírnév sérelmének be kell következnie, amit a bírósági perekben még bizonyítani is kell.
E tárgyban preventív ítéletről még nem hallottunk. Itt jogelvek sérülhettek, mert egy kiadvány betiltása az elkövetett jogsértés szankciója. Ahhoz viszont meg kell állapítani a jogsértést. A szankció nem előzheti meg a jogsértés megállapítását, mert ezen az alapon ha egy ellenérdekelt fél rámutat bármire, hogy az sérti a „jó hírnevét”, akkor a jogsértés megállapítása, eljárás, bizonyítás nélkül be lehet tiltani portálokat, egész újságokat.
Márpedig a bíróság „ideiglenes intézkedéssel megtiltotta” a Bors propagandakiadványának terjesztését a jó hírnév feltételezett megsértése miatt. A Magyar Péter által bemutatott végzés részlete nem tartalmazza azt, hogy a bíróság megállapította volna a személyiségi jogsértést, és erre vonatkozó eljárást lefolytatott volna. Magyar nem hozta nyilvánosságra a bíróság teljes határozatát, amelyet sokan hiányolnak.
A Telex azonban megszerezte, s azt írta: az indoklás szerint a bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy „az ideiglenes intézkedés elrendelésének a feltételei fennállnak”, mert „a Bors a kiadvány közzétételét megelőzően nem kereste meg a Tisza Pártot a témával kapcsolatosan, annak ellenére sem, hogy a 16 oldalas kiadvány kizárólag a Tisza Párt állítólagos adópolitikai terveivel foglalkozik”.
Álláspontunk szerint egy kampánykiadvány nem kötelezhető arra, hogy megkeresse a másik pártot, miután az nyilvánvaló, hogy műfaját tekintve a Bors nem újság, a kiadvány nem sajtótermék, hanem egy párt propagandanyomtatványa. A bíróság kifogásolta, hogy a Bors a Tisza álláspontját sem jelenítette meg a kiadványban, de ebben a műfajban ez sem szokás. Még egy újságon sem segítene, ha megkérdezi a másik felet, de valótlan tényt állít.
A döntés a végzés szerint a meg nem állapított jó hírnév megsértésére alapul. „A bíróság álláspontja szerint a felperes alappal hivatkozott arra, hogy amennyiben az alperes terméke nyilvánvalóan valótlan és nyilvánvalóan jóhírnevét sértő, azaz olyan közléseket tartalmaz, amelynek a publikálását a média szabadsága nem teszi lehetővé, és ez mégis széles körben ismertté válik, úgy az a felperest fenyegető kárnak minősül” – áll a végzésben, amely szerint az alperesnek tisztában kellett lennie, hogy a közlései valótlanok.
Ez utóbbit semmi nem bizonyítja, ahogyan azt sem, hogy nyilvánvalóan valótlan, a jó hírnevet sértő a tartalom vagy az egész tartalom. Ez csupán a Tisza Párt állítása. Semmi bizonyíték nincs arra, hogy a kiadvány publikálását a média szabadsága emiatt nem teszi lehetővé. A bíróság ideiglenes intézkedése pedig a másik félnek is károkat okoz, miután az vitatja a jó hírnév megsértését. Az alapjogok szerint ezért van mindenkinek joga, hogy a vitás ügyeit független bíróság nyilvános tárgyalás útján döntse el.
Hangsúlyozzuk, hogy a felek egyikét sem védjük, a jogszerűséget és a sajtószabadságot vizsgáljuk. Azt a kérdést tesszük fel, hogy tárgyalás és a felek bizonyítása nélkül joggal feltételezhető-e ránézésre a jó hírnév sérelme, a felperes nyilatkozata alapján. Milyen következményei lehetnek annak, ha a bíróságok előre betiltanak sajtót, vizsgálat nélkül, mert az ellenérdekelt fél szerint a kiadvány sérti majd a jó hírnevét?
A Ptk. 2:45. § [A becsülethez és jóhírnévhez való jog] szerint (2) „A jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel.” Jó hírneve a természetes személyeken kívül jogi személyeknek is lehet, mindezt csupán azoknak mondjuk el, akik nem jártasak a személyiségi ügyekben laikusként sem.
A személyiségi jogi perekben gyakori eset, hogy a valótlan tényállítás bizonyított, de arra hivatkozik az alperes, hogy az nem jár/nem járt a felperes jó hírnevének sérelmével. Ez a gyakorlat legalábbis teoretikusen felveti azt a követelményt, hogy a jó hírnév sérelmének be kell következnie a tényállás megállapításához. Olyan esetről nem tudunk, amikor csupán feltételezésen alapulhat a jó hírnév sérelme, ezért betiltják egy kiadvány terjesztését.
Ennél is fontosabb kérdés, hogy a jó hírnév megsértését a törvény szerint valótlan tény állításával, híresztelésével, való tény hamis színben való feltüntetésével lehet elkövetni. Valótlan tényt csak a múltban elkövetett vagy bekövetkezett dologgal kapcsolatban lehet állítani, mert valami vagy megtörtént vagy nem. A jövő időre nézve nem lehet valótlan tényt állítani, mert az még nem következett be, ezért a tény nem bizonyítható.
Márpedig a bizonyíthatósági teszt a tények és a vélemények elhatárolásának alapja. Csak azt tekinthetjük ténynek, ami bizonyítható vagy cáfolható. A Bors propagandakiadványnak a jövőre vonatkozó állításai nem bizonyíthatóak és nem cáfolhatóak, nem tényállítások. Az nem valótlan tényállítás, hogy a Tisza Párt emelne adót vagy nem, mert nem tudható. Ez még akkor is igaz, ha a kampányban azt állítja, hogy nem emelne adót.
Ebből a tény mindössze annyi, hogy ezt mondta. Ezért a Bors tartalmának csak azon része esik a személyiségi jogok, a jó hírnév védelme alá, ami már megtörtént és valótlan állítás. Ilyen valótlan állítás, hogy a 600 oldalas dokumentum a Tisza Párt terve, mert azt a Tisza Párt cáfolta, szakértők szerint mesterséges intelligenciával készített hamisítvány. Ezért ezt vélhetően a Tisza Párt bizonyítani is tudja. Ez az állítás egy valótlan tényállítás.
A bíróság azt is feltételezheti, hogy ez a tényállítás sértené a Tisza Párt érdekeit, de itt az a kérdés merül fel, hogy a személyiségi jog által védett jó hírnév azonos-e az érdekkel. Mert egy párt jó hírnevét nem biztos, hogy az adóemelés vagy gazdasági megszorítás rombolja, mert sok esetben egy párt adóemelésre, az ország érdekében megszorításokra kényszerül. Az vitatható, hogy ez jó hírnevet sértő valótlan tényállítás-e, ami még be sem következett.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy a Bors által a jövőre előre vetített ijesztgetés nem minősül valótlan tényállításnak, mert nem bizonyítható, hogy az megtörtént vagy nem történik meg. Másrészt, az adóemelés előrejelzése egy másik párt propagandája részéről nem a jó hírnév sérelmét jelenti, hanem egy negatív kampányt. Ezen az alapon a legtöbb hirdetést, amely az ellenfél várható magatartásával riogat, előre be lehetne tiltani.
Ez jogilag megalapozatlan, még akkor is, ha nem szép és nem tisztességes a negatív kampány. Emellett rossz precedenst teremt, mert ezen a jogcímen betilthatnak olyan előrejelzéseket is, amelyek valós veszélyekre hívják fel a szavazók figyelmét, amiről a választóknak a tájékozott döntésükhöz tudniuk kell. Ha ma betiltják a Borsot, holnap betilthatják a Tisza vagy valamely demokratikus párt kiadványát.
Ha ez így szankcionálható, a politikai kampány megszűnne létezni, bármely ellenzéki előrejelzés is betiltható lenne. Perelni lehetne minden cikket is, amely Orbánt idézi, mert minden szava hazugság. De nem minden hazugság sért jó hírnevet. A Bors kiadványa pedig nem klasszikus sajtótermék, hanem politikai kampányanyag. Ezt figyelembe kell venni, amiképpen az arányos intézkedést is. Különben politikainak tűnhet az ítélet.
A Telexben bemutatott részletek, amelyek Bod Péter Ákost, Petschnig Mária Zitát, Bokros Lajost vagy Surányi Györgyöt idézik, semmi olyat nem tartalmaznak, amelyek az idézettek jó hírnevét sértenék. Nem valótlanok, s kifejezetten hasznos lenne, ha a magyar emberek milliói elolvasnák azokat. Könnyen lehet, hogy Magyart csupán az sérti, hogy ezekkel az ellenzékiekkel együtt említik, a Bors által idézett Fidesz-ellenes gazdasági szakemberekkel nem ért egyet.
Ebben azonban nehezen lehet felismerni a jó hírnév sérelmét. Ebből az következik, hogy a Bors kiadványának egésze nem tartalmaz valótlan tényállításokat, valótlan tényállítás csak annyi, hogy a 600 oldalas hamisítványt és a baloldali gazdasági szakembereket a Tiszával azonosítják. Ez utóbbi azonban nem sérti a jó hírnevet, legfeljebb a politikai érdeket. Ezt nem lehet betiltani, legfeljebb az érintettek kifogásolhatnák. De sérült a jó hírnevük?
Ezért a gyakorlat alapján a Bors helyreigazításra kötelezhető, ha megállapítható a jó hírnév sérelme konkrét valótlan tényállítások, híresztelések és hamis színben feltüntetések esetén. A felperesnek megítélhetnek sérelemdíjat, ha bizonyítja az okozott kárt, de előre az egész kiadványt betiltani a sajtószabadság sérelme lehet. Függetlenül attól, hogy a kiadvány és az eljárás gyomorforgató, ahogy mindkét oldalon a fideszes stílusú kampány az.
Mi kérdéseket vetünk fel egy szokatlan jelenség és bírói ítélet kapcsán, függetlenül attól, ki a felperes és az alperes. Nem kívánatos precedenst teremthet, ha a bíróságok az egyik fél állítása alapján szankcionálnak előre egy kiadványt, a jogsértés megállapítása nélkül. Mert a kiadvány terjesztésének betiltása már a szankciók körébe tartozik. Ideiglenes intézkedés pedig ilyen alapon minden személyiségi jogi kereset esetén indokolt lenne.
Minden más esetben, amikor ennél is nyilvánvalóbb lehet a valótlan tényállítás, a jó hírnév megsértése, előbb az eljárást le kell folytatni, a jogsértést bizonyítani kell, a bíróságnak a jogsértést meg kell állapítania, és azután lehet szankciót alkalmazni. Amíg az eljárásnak nincs vége, addig a később jogsértőnek bizonyult tartalmat nem kell eltávolítani. Lehet ez egy újfajta eljárás, de akkor minden személyiségi jogi ügyre törvényesen ki kell terjeszteni.
