2024, július13, szombat
KezdőlapKiemelt fő hírA Mazsihisz elesett, az új elnök Leningrádban végzett katona, aki a NER-t...

A Mazsihisz elesett, az új elnök Leningrádban végzett katona, aki a NER-t szolgálta

-

Grósz Andor kecskeméti orvosprofesszort választotta meg új elnökének a Mazsihisz, miután Heisler András kitöltötte a két ciklusát és a mandátuma lejárt. Grósz Andor Leningrádban végzett katonaorvos, aki oroszul kiválóan beszél, s aki kiválóan megfelelt a szocializmusban is, a rendszerváltás utáni demokráciában is, és bizalmat élvezett 2010 után az Orbán-rendszerben is. 2013-ig a Magyar Honvédség egészségügyi főnöke volt, 2014-ben Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter főtanácsadója a Mazsihisz vezetőségi tagjaként és a kecskeméti hitközség elnökeként.

Grósz Andor nem érezte, hogy ez a két szerep összeférhetetlen. 2014-ben a Magyar Érdemrend Középkeresztjét kapta. Na, ugye.

Mindennek azért van jelentősége, mert a választásra akkor került sor, amikor a hatalom által pénzelt Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija a Kazinczy utcai zsinagógát einstandolta és a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközséget (MAOIH) megpuccsolta. A Mazsihisznek pedig hadat üzent, amelynek lényege, hogy a zsidóság előtt álló három lehetséges út közül egyedül az EMIH útja járható. Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy az Orbán-rendszer által felpumpált és helyzetbe hozott rendszerhű EMIH végső támadásba lendült.

Köves a három lehetséges út közül a MAOIH elfoglalásával az egyiket már megszüntette, a másikat (a Mazsihiszt) járhatatlannak minősítette és halálra ítélte. Az Orbán-rendszer Kövest felépítette, hogy a zsidóságot egy rendszerhű szervezet alatt egyesítse, és a keresztény-nemzeti magyar állam által elkövetett deportálás miatt hagyományosan baloldali Mazsihiszt megszüntesse. A projekt jól halad. Köves már türelmetlenül várja, hogy mint a magyar pusztító utálatosság bevonuljon a Dohány utcai zsinagógába, mint a teljes magyar zsidóság feje.

Ennek fényében Grósz Andor megválasztása a független Mazsihisz és az EMIH közötti békés átmenetet jelenti, amelyben az Orbán-rendszernek megfelelő, s azt minden fenntartás nélkül kiszolgáló Grósz Andor a Mazsihiszt a hatalomhoz „érzékenyíti”. Erre utal a programbeszéde is, ami egy hitközség leendő elnökéhez méltatlan módon és stílusban támadta az elődjét, kiemelve a rosszallását, hogy „nem lehet helyettes államtitkárokkal kedélyesen beszélni reggel, majd délután jól odamondani a kormánynak, végül este egy antiszemitával vacsorázni”.

Ebből a helyettes államtitkárokkal való kedélyes beszélgetés rendben van, a délutáni „odamondás a kormánynak”, nincs. Márpedig ez volt a független Mazsihisz helyes alapállása, amely korrektül viszonyult helyettes államtitkárokhoz is, de nem mondott le a kormány bírálatának jogáról, különösen a zsidóságot érintő fontos kérdésekben. A Leningrádban végzett, ki tudja hány szolgálatban megfelelt, s azok között edződött Grósz Andor esetében, aki még az oroszbarát NER-koncepciónak is megfelel, ez utóbbi várhatóan megszűnik. Leplezett, de teljes behódolás várható.

Grósz nagy fölénnyel nyert a nyugatias, Londonban élt Nógrádi Péter budapesti ügyvéd, nemzetközi jogász előtt, ami azt jelzi, hogy a Mazsihisz közgyűlésének többsége a szabadság helyett a pénzt választotta. Azt reméli, hogy az anyagilag leamortizálódott intézményrendszerre és a hitközség működésére – simulékony és konfliktuskerülő stílusával – Grósz Andor majd több pénzt tud szerezni. A példa előttük áll: ha valaki olyan szinten a rendszer csicskájává válik, mint Köves Slomó, s vállalja a rendszer szolgálatát, legitimálását, a díszzsidó szerepét, annak ömlenek az állami milliárdok.

A Mazsihisz közgyűlésének többsége azt reméli, hogy Grósz Andor megszerzi a pénzt, de nem hódol be, vagy legalábbis úgy tesz, mintha nem hódolna be, és kívülről ez nem nagyon látszik. Ami csupán önbecsapás és a NER alapvető ismeretének hiánya. Behódolás nélkül nincs pénz. Olyan nincs a NER-ben, mint az egyszeri kuplerájban, hogy kifizetik a pénzt, és nem teszik magukévá a hölgyet. Aki a NER-től pénzt kap, annak a hatalommal le is kell feküdnie. A Mazsihisz sem lehet kivétel. Grósz Andor ezt nyilván kifinomultabban csinálja majd, mint Köves Slomó.

A Mazsihisz valójában ezen a tisztújításon már elesett. Grósz Andor programbeszédének az a része is megerősíti ezt, amelyben azt mondta, hogy „a Mazsihisz alapvető érdeke, hogy ne politikával, vagy öncélú ‘lájkvadászattal’ foglalkozzon, hanem tíz év után végre ismét vallási szervezetként működjön”. Ezt Köves Slomó sem mondhatta volna szebben, aki azzal vádolta szintén a kormánytól független és az önálló vélemény jogát – némiképp – megőrző Mazsihiszt, hogy baloldali és liberális politikát folytat, nem a hitélet megújítására fókuszál, mint ő. Kövesnek a zsebében van a hite.

Ezzel szemben a valóság az, hogy Kövesnek és Grósznak nem a „politizálással” van problémája, hanem azzal, ha az a kormányt kritizálja. A kormány melletti smúzolást nem nevezik politizálásnak, az a megújított hitélet része, csak az attól független magatartást nevezik politizálásnak. Ehelyett a hitélet megújítását hirdetik, ami Kövesnél is elválaszthatatlan a hatalom pénzért való elvtelen és gusztustalan kiszolgálásától, a zsidóság érdekeinek elárulásától, a szellemi prostituálódástól. A Mammon szolgálata mindenek előtt, ami kompatibilis az Orbán-rendszerrel.

A Mazsihisz észrevétlenül alakul és változik a kormányt kiszolgáló egyházzá, amit puha és bársonyos módon fog átvezetni az ehhez kiválóan értő, a mindenféle hatalmat rutinosan kiszolgáló és jól kiképzett katona. A Mazsihiszt megpuhítják, majd megeszik. Idő kérdése, hogy az identitását veszítő Mazsihiszt mikor egyesítik Köves Slomó hitközségével, az egység és a béke nevében, amit majd Semjén megbérmál. Utána a Mazsihisz közgyűlése, látva a Köves által mutatott „egyetlen járható út” kézelfogható előnyeit, nagy többséggel a közös hitközség elnökének választja Köves Slomót.

Az Orbán-rendszer beteszi a zsákba a magyarországi zsidóságot is, amely asszisztál a holokausztrelativizálás, a holokauszttagadás, a schmidtmáriás történelemhamisítás különböző formáihoz, s megvédi az antiliberális rendszert az antiszemitizmus és a nácizmus vádjától. Bizonyítva, hogy a „nevető zsidó” plakátoknak nincs közük Soros György zsidó voltához, a liberális zsidók nem zsidók, ezért az ellenük irányuló antiszemita propaganda nem is lehet antiszemitizmus.

Volt egy jelentős zsidó rabbi, aki azt mondta az őt hallgató zsidóknak: „Ti vagytok a földnek sói; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”







Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések