2024, július12, péntek
KezdőlapMagyarországKiemelt hírekNem az a kérdés, hogy Orbán hazudik, hanem az, hogy ezt megteheti

Nem az a kérdés, hogy Orbán hazudik, hanem az, hogy ezt megteheti

-

Egy évben egyszer lehet kérdezni a zsarnokot, azt is olyan körülmények között, amikor nem lehet tényekkel és cáfolatokkal szembesíteni, a hazugságaira nem lehet visszatérni, hanem a mellébeszélést és a valótlan állításokat tudomásul kell venni. Ez nem felel meg a tájékoztatási kötelezettségének, az elszámoltathatóságnak és az átláthatóságnak.

A sajtó joga, hogy a nyilvánosság nevében kérdezzen (egyesektől még ezt is megtagadják) és a hatalmat ellenőrizze. Ennek része, hogy a közhatalmat gyakorlók kötelesek a sajtónak ezt a jogát biztosítani, méghozzá abban a formában, amelyben a sajtó ezt a munkát képes elvégezni. Például, egy hazugságra vissza lehet kérdezni, tényekkel lehet cáfolni.

Önmagában az sem felel meg a nyilvánosság és a demokrácia követelményeinek, hogy Orbánt egy évben egyszer lehet a független sajtónak kérdezni, akkor is csak úgy, hogy azt mond, amit akar. Még a díszletparlamentjében is megmaradt a jogállamból a viszontválasz és az új kérdés megfogalmazásának, az ellenvetésnek a joga. Enélkül ez csak propaganda.

Az a másik oldala ugyanennek, hogy az Orbán közelébe kerülő sajtó olyan illedelmes, hogy kemény kérdéseivel és cáfolataival meg nem sértené a zsarnokot, az alkotmányos rendet megdöntő diktátort, aki börtönnel fenyegeti azokat, akik mást mernek gondolni, mint ők. Megtiszteltetésnek tartják a részvételt, nem használják ki az alkalmat és a szűkre szabott lehetőségeket sem, partnerekké válnak a hazudozáshoz.

Ennek megfelelően Orbán végighazudozta az általa tartott kormányinfót, nem tudták a hazugságaival szembesíteni. Nem röhögték ki, nem fulladt az egész ordenáré hazudozás közbotrányba, s ez az ember nem nullázódott le morálisan, a termet a hivatalához illő, de neki nem járó tisztelettel hagyhatta el. Ez az igazi botrány.

Ennek ellenére saját maga is ellentmondásokba keveredett, amikor egyik oldalról tagadta, hogy Ukrajnában háború van, később pedig véres háborúnak nevezte azt. Minden lényeges és fontos kérdésben hazudott, egy igaz szó nem hangzott el. A sajtótudósítások óvatosan hivatkoznak a hazug állításokat cáfoló tényekre, de nem háborodnak fel.

Orbán Mészáros Lőrinc felcsúti gázszerelőt, gyerekkori barátját, futballcsapatának pályát meszelő gondnokát, és Tiborcz István nevű vejét, tőketulajdonosoknak nevezte, akiknek minden más tőketulajdonossal együtt sok sikert kívánt. Mészárosnak egy fillér tőkéje nem volt, amihez nem korrupt módon Orbán segítségével jutott hozzá. Ő Orbán strómanja.

Ugyanez vonatkozik a vejére is, aki az életben nem lett volna többszáz milliárdos vagyon „tőketulajdonosa”, ha azt az apósa, Orbán Viktor miniszterelnök nem lopja ki neki a köz vagyonából. Míg más valódi tőketulajdonosok vagy elveszítették a vagyonukat vagy nagy csendben külföldre menekültek azzal, mert amire ők szemet vetnek, azt elveszik.

Ezek után azt állítani, hogy „a törvényeket mindenkinek be kell tartania”, a szemérmetlen arcátlanság teteje. Ha itt mindenki betartaná a törvényt, akkor neki, a Mészárosnak és a vejének már régen börtönben kellene ülni. Megismételni az állítást, hogy ő nem foglalkozik üzleti ügyekkel, az ország népének szembeköpése. Világbajnok inflációt gerjesztettek.

Hazugság, hogy egy védelem alatt álló miniszterelnök csak kormánygéppel repülhet a magánútjaira, miközben azokat nem is fizeti ki. Kormánygépek magáncélra való használata esetén egy jogállamban eljárás indul. A törvényekre és szabályokra való hivatkozásai azért nevetségesek, mert ők semmiféle szabályt vagy törvényt nem tartanak be.

Még azokat sem, amelyeket ők maguk alkotnak, miközben olyan szabályokat, törvényeket alkotnak, amilyeneket akarnak. Akkor és úgy változtatják meg az általuk írt alkotmányt is, ahogy akarják. Orbán ezzel szemben több alkalommal is azt adta elő, mintha azért nem tehetne mást, mert őt a szabályok és a törvények kötik. Ő a törvények felett áll.

A legnevetségesebb az volt, amikor bevallotta, hogy Putyin hívta Pekingbe, de az ő döntése volt, hogy találkozik vele. „Szándékegyezés” volt, ha Putyin nem kéri, ő kérte volna, mert ő nem kényszerek hatására cselekszik. Láttuk a feszengését, miután Putyin eligazította. Nem volt a találkozónak semmi más célja, mint az odarendelés demonstrálása és az eligazítás.

A hadüzenet nélküli megtámadás még súlyosabb, a hadüzenet hiánya nem változtatja meg egy háború jellegét. Orbán azt akarta elhitetni, hogy azért nem nevezte háborúnak Putyin mellett a háborút, mert Putyin hadüzenet nélkül kezdte a tömeggyilkos népirtást. Bullshit. Az a botrány, hogy nem fulladt röhögésbe a tájékoztató, tiszteletet adnak a hazudozónak.

Felháborító, hogy Orbán el tudja hitetni azt a hazugságot, hogy „Brüsszelnek” bármi köze van a magyar tanárok fizetéséhez. Ezt a magyar államnak kell finanszíroznia, ez a magyar kormány alkotmányos kötelessége, aminek semmi köze az uniós fejlesztési pénzekhez. Ha a magyar állam erre nem képes, akkor Orbán csődbe vitte az országot. Ez a valóság.

Szemérmetlenül hazudott arról is, hogy éppen a szlovák választás előtt ellepték a magyar határon átengedett (a magyar kormány által elengedett embercsempészek vezetésével) az illegális bevándorlók a szlovák határt, és a bevándorlásellenes szélsőjobboldali Orbán-báb ezzel nyert választást, mintha nem lenne köze hozzá. Utána megszűnt az invázió.

Harsány röhögésbe kellett volna fulladnia, amikor azt mondta, hogy az ukrán csatlakozás ügyében az volt a kérdés, hogy részt vállal a döntésben vagy nem, ezért hősiesen elment kávézni, mert a kérdés az volt, hogy a kezében levő vétójogot használja vagy nem. Neki a lehetősége megvolt, hogy 26 másik ország akaratát meghiúsítsa, ahogy utána meg is tette.

Vagy a felszabadított uniós pénz, vagy a vétójog elvesztésének lehetősége, vagy gyávaság, a beígért következmények miatt, nevetségessé tette magát, hülyét csináltak belőle, a nagy nemzeti szuverenitás és a magyar érdek védelme az utcai harcos gatyájába szállt. Orbán végighazudta azt is, miért akadályozza, hogy Ukrajna megkapja az uniós támogatást.

Orbán realitásérzékére jellemző, hogy azt mondta: nem akar orosz-magyar közös határt. Téved, ha azt képzeli, hogy ha az oroszok a magyar határhoz érnek, akkor ott megmarad az orosz-magyar határ. Egy nap alatt megszállják Magyaországot, és Orbán éppen ezt veszélyezteti az ukránokkal való ellenségeskedéssel, ahelyett, hogy megköszönné nekik.

Hazudik Orbán, hogy a szuverenitásvédelminek nevezett önkényuralmi törvény csupán félelmeket jelent, s mindenki csak fantomokat lát. A törvény maga valóság, nem félelem. A törvény nem tisztázza, mi a szuverenitás, ki mikor, mivel sértheti meg, mert nemcsak a külföldi pénzügyi támogatásról van szó, az új ÁVH korlátlan hatásköre pedig diktatúra.

A sajtóra ez olyan fenyegetést jelent, hogy a nem kormánypropagandához tartozó lapok közül többen hangot váltottak, különösen e törvényhez kapcsolódóan. Bebizonyítva, hogy tudnának ennél sokkal keményebben is fellépni a diktatúrával szemben, és így hazugság, amit művelnek, mert szándékosan nem konfrontálódnak, hanem belesimulnak a NER-be.

Arcátlan hazugságnak lehet csak nevezni azt az állítását is, hogy nincs megállapodás a lóval megajándékozott török szultánnal a svéd NATO-csatlakozás blokkolásáról. Vérforraló, ahogy Orbán az általa kézzel vezérelt magyar „parlamentről”, mint önálló entitásról beszél, mint amely tőle függetlenül dönt a kérdésben, s csak „rajta” múlna. Ő a parlament is.

Az egy dolog, hogy Orbán a világ egyik legveszélyesebb diktátora, akit Trump Hitlerrel, Putyinnal és Kim Dzsongunnal egy sorban emleget, teljes joggal és megalapozottan, de az, hogy ilyen egy évben egyszer tartott sajtómegjelenés alkalmával, a legprimitívebb hazugságok közepette, ez nem derül ki, hanem békésen lezajlik az egész, az botrány.

Ez a magyar sajtó megmaradt részének elégtelen bizonyítványa, ahogy a politikai ellenzék elégtelen bizonyítványa az, hogy Orbán egy abszolút fasiszta államot, sőt náci ideológiára épülő rendszert, egy diktatúrát demokratikus látszatúnak tud fenntartani és bemutatni. Ez az ellenzék súlyos felelőssége, impotenciája és szereptévesztése, a bűnpártolás esete.

Belemenni ebbe a látszatba, és nem nyilvánvalóvá tenni, hogy „meztelen a király”, hogy hazudik, hogy Orbán egy tiszteletben tartott, demokratikusnak látszó miniszterelnökként távozhat egy ilyen tájékoztatóról, arra nincsenek szavak. Miközben mindenki tudhatja, hogy hazudik, minden állítása hazugság, a rendszerével együtt, s ezt nem mondják neki.

Ahogy az erről szóló beszámolók is jólfésültek és konszolidáltak. Konszolidáltan sétálnak a katasztrófa, a tragédia, a börtön és vérontás felé. Ha nem így lesz, nem rajtuk múlik. Nem lehet egy diktatúrát a végső pontján megállítani. Amikor majd minden lángol, ezek a békés és konszolidáltan hazug események jussanak eszükbe.







Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések