Bartus László
Az MSZP várhatóan nem indul a választáson, erről a februári kongresszuson döntenek. Ezt a legtöbb elemző az MSZP megszűnésének és önfelszámolásának tekinti. Az értékeléssel egyet lehet érteni, a rendszerváltásban részt vett volt utódpárt töretlenül haladt a korrupt politikusai által megkezdett úton a dicstelen vég felé. Már az egykori elnöke is „tiszás”.
Évekkel ezelőtt megírtuk, hogy az MSZP halott párt, amelynek még nő a haja és a körme, de élet már nincs benne. A hírre a rá jellemző kárörvendéssel csapott le Magyar Péter, aki kijelentette: „április 12-én népszavazás lesz a valódi rendszerváltásról. Ezt felismerve egyre több kis párt jelenti be, hogy nem áll a népakarat útjába, nem indul a választáson”.
Demokrata ilyet nem mond, mert a „népakarat” nem az, amit egy párt vezetője kijelent. A népakaratot éppen egy választás dönti el. Annál nagyobb bizonyíték, hogy Magyar és Tisza nevű pszeudo-pártja nem demokrata, nem is lehet, minthogy azt követeli, senki más ne induljon a választáson, mindenki álljon féle az útjából.
Megdöbbentő milyen könnyen hitették el értelmes emberekkel is, hogy a szavazatokat úgy lehet maximalizálni, s különösen, úgy lehet demokratikus „rendszerváltást” elérni, ha nem indul senki más a választáson, hanem csak egy. Ezzel szemben a legtöbb szavazatot úgy lehet elérni, ha minden párt begyűjti a szavazatokat, és azok összeadódnak.
Ha csak egyetlen párt indul, amelynek egyébként is csak egyetlen arca van (mert a most megnevezett miniszterjelöltek nem önálló személyiségei és arcai a pártnak, hiszen Magyar kegyétől függenek), akkor azok szavazatai mind elvesznek, akik Magyarra nem akarnak szavazni, saját választási lehetőségük pedig nincs. Ilyenek pedig nagyon sokan vannak.
Az nem működik, hogy az Orbántól való szabadulás reményével megzsarolnak mindenkit, hogy muszáj Magyar Péterre szavazni, akit sokan nagyobb veszélynek tartanak, mint Orbánt. Vagy csak mérhetetlenül taszítónak találják és nem bíznak benne. Magyar dolga lenne az, hogy ezeket a szavazókat meggyőzze, hogy nyílt versenyben rá szavazzanak.
Meggyőzni nem úgy kell, ahogy az orosz maffia, hogy fegyvert tesznek a választó fejéhez, hogy erre az emberre kötelező szavazni, különben nincs rendszerváltás. Ilyen módszerek eleve kizárják, hogy rendszerváltás legyen. Ez nem okoz felszabadulást, örömöt, ebből a stílusból és módszerből szabadság, boldogság nem nő ki. A pisztoly nem tűnik el, marad.
Orbán azzal zsarol, hogy háborúban halsz meg, ha nem rá szavazol. Magyar azzal zsarol, hogy nem lesz rendszerváltás, ha nem rá szavazol. Ez ugyanaz a pisztoly csőre töltve. Az emberi normákhoz akár csak ösztönösen ragaszkodó emberek mindkettőt elutasítják. Azt szeretik, ha tisztelik őket. A szavazataik nem vesznek el. Az önazonosságukat védik meg.
Ezek a szavazatok csak akkor vesznek el, ha valaki kizárólagos hatalomra tör, emiatt nem hajlandó együttműködni senkivel, hanem önmagán kívül minden más politikai képviselet megszűnésében érdekelt. Ez még a Fidesznél is rosszabb, mert Orbán vette a fáradságot, hogy a jobboldali politikai irányzatokat integrálja, s egy külső szélsőjobboldalt fenntartson.
Magyar Péter saját politikai mozgalma azonban képtelen integrálni bármilyen más pártot, mert a Fidesz valódi ellenzéke eddig liberális és baloldali pártokból állt, akiket kivégezni és felszámolni akar, mint ideológiai ellenfeleit. Nem integrálni. Elhitette ezek szavazóival, hogy csak ő tudja leváltani Orbánt, ehhez el kell hagyniuk saját pártjaikat, hasonulni kell hozzá.
Ezt azzal a mesével érte el, hogy „15 évig nem csináltak semmit”, ami nem igaz, hozzá képest pláne nem, mert ő az elnyomó rezsim működtetője, kiszolgálója és élősködője volt, amivel soha nem számolt el. Az ellenzéki pártok a Magyar által is működtetett gépezet és rendszer miatt nem is érhettek volna el többet. A bűnük az, hogy ezt nem vallották be.
Ez azt jelenti, hogy Magyar Péter csúsztat és becsapja a nyilvánosságot, amikor azt állítja, hogy a „rendszerváltás” miatt, annak érdekében kell a baloldali és liberális pártoknak nem indulni a választáson, ami értelemszerűen a megszűnésüket és az öngyilkosságukat jelenti. A valódi ok az ideológiai ellentét, Magyar személyes gyűlölete, kizárólagosságra törekvése.
Mindez azért sem igaz, mert „valódi rendszerváltás” nem lesz, ha Magyar Péter hatalomra kerül. Rendszerváltás nincs, amíg nem jelenti be az Alaptörvény megszüntetését, a hatalmi ágak szétválasztásának garanciáit, a közmédia, sajtó függetlenségét, a választási rendszer helyreállítását, az oktatás, a tudomány, a kultúra és a civil élet szabadságát.
Magyar nem rendszerváltást jelent.
A mindent belemagyarázók szerint ez „szavazatmaximalizálási taktika”. Ha a jogállamot le kell tagadni a szavazatokért, akkor ott nagy baj van. Ha a Fidesz programjával kell nyerni, akkor mi a különbség? A személycsere? Magyar ugyanazt a rendszert ígéri, és nem taktikai megfontolásból, hanem azért, mert azt szereti, abban akar uralkodni. Ezért félnek tőle.
Magyar soha nem beszél az egyéni jogok helyreállításáról, az EU által kifogásolt jogállami követelmények biztosításáról. Még az „uniós pénzek hazahozatala” kapcsán sem, ami így hamis lózung, megtarthatatlan ígéret, mert a jogállamiság a feltétele az uniós pénzeknek. Magyar soha egyetlen szóval nem ígérte, hogy Magyarország nyugati jogállam lesz.
Magyar kijelentései és ígéretei ezzel ellentétesek. Sőt, a fideszes stílusú rejtett javaslatai, mint a pártfinanszírozás átalakítása, egyértelműen a jelenlegi párthelyzet bebetonozását jelenti. Elzárna minden további lehetőséget attól, hogy bármilyen politikai alakulat életre keljen. Magyar a legtöbb ígéretében és cselekedetében a Fidesznél rosszabb rendszert ígér.
Ezért a leghamisabb kijelentése az, hogy „amely párt a rendszerváltást megnehezítendő egyéniben vagy listán mégis ráindul a Tiszára, az Orbán Viktort akarja hatalomban tartani”. Ez a kijelentés önmagában sem igaz, mert akik rajta kívül indulnak, nem akarják Orbán Viktort hatalomban tartani. Képviselni akarják a szavazóikat, s korlátozni az ő túlhatalmát.
Ha Magyar hajlandó önmagán kívül szóba állni bárkivel, akkor az ő szavazataik segítik az Orbán-rendszer leváltását. Az Orbán-rendszer leváltását az akadályozza, ha Magyar nem hajlandó senkivel megállapodni és együttműködni. Korlátlan hatalmat akar, ezért jó esély van arra, hogy mindent akar, de semmit nem kap meg. Ez az ő felelőssége.
Ki kell mondani, hogy Magyar Péter hazudik. Rendszerváltást hazudik, de ezalatt azt érti, hogy a rendszer működtetőit lecseréli saját embereire, akiknek annyi önállóságuk sincs, mint fideszes elődeiknek. Rendszerváltás alatt azt ígéri, hogy nem lesz korrupció, eközben ma sem lehet tudni, miből finanszírozza a politikai vállalkozását, s ő maga is korrupt volt.
Magyar a rendszerváltást nem politológiai, strukturális értelemben gondolja, hanem csupán a személyeket és stílust illetően. Sokan abban bíznak, hogy még az is jobb lenne, ha ez így lenne, mint az undorító Fidesz-stílus. De Magyar belőlük nőtt ki, mint fatörzsből gyenge ága és a stílusa nemhogy nem különbözik, számos tekintetben még rosszabb.
Magyar azt mondja, „aki nem rám szavaz, Orbánt akarja”. Ezzel szemben az igazság az, ha azt mondaná, hogy „aki rám szavaz, az Orbán-rendszert kapja”. A félreérthetőség oka az, hogy a rendszerváltás fogalma nem elég normatív, nem ugyanazt értik alatta, homályos és kontúrok nélküli a közbeszédben. Magyar éppen ezzel él vissza.
Ezért, amíg Magyar meg nem ígéri a valóban „valódi rendszerváltást”, addig az állításával szemben az igazság az, hogy „aki nem akar Orbán-rendszert, az nem szavaz a Tiszára”. 15 éve várunk a napra, hogy megszabaduljunk Orbántól. Ezért dolgoztunk, mialatt Magyar a Fideszben élősködött, a hatalom kiszolgálója volt. De nem erről álmodtunk, egy fideszesről.
Nem az Orbán-rendszer folytatását akarjuk, hanem igazi valódi demokráciát, szabadságot. S arra szavazunk, aki ezt ígéri, és ellenzékben is azt képviseli. Függetlenül attól, hogy hány szavazója lesz. Sem Orbánra, sem Magyarra nem szavazunk. Sem a régi Fideszt, sem az új Fideszt nem támogatjuk. Elutasítjuk, hogy Fidesznek Fidesz legyen az ellenzéke.
